Előfizetés a lapra

Friss cikkek

2015/05/22

Nyájak, állatok, lakomák

állat, állatartás, disznó, juh, kecske, mezőgazdaság, OTKA, régészet, történelem, tulok

A helyszín Északkelet-Magyarország, Polgár–Csőszhalom-dűlő mintegy 7000 évvel ezelőtt. A 1980-as évek vége óta folyó ásatások során jelentős, a neolitikum kései szakaszára keltezhető település került napvilágra. Azaz nem is egy település, hanem mindjárt kettő. Az 1989 és 1997 közötti ásatásokon egy újra és újra elpusztult, majd megújított települési rétegekből álló lakódombot, úgynevezett tellt, 1995-től pedig az M3-as autópálya építését megelőző leletmentések során a mellette elhelyezkedő, ahhoz szorosan kapcsolódó horizontális települést tártak fel a kutatók. Az ott élt emberek életmódját, mindennapjait vizsgálja egy – az OTKA által támogatott – kutatócsoport az ELTE-BTK Régészettudományi Intézetében Raczky Pál professzor vezetésével. A kutatás egyik fontos tárgya az ásatásokon talált, kiemelkedően nagy mennyiségű állatcsontlelet elemzése és gazdasági-társadalmi interpretációja.

A nagy mennyiségű állatcsont a lelőhelyen elsőre talán furcsának tűnhet. Mit keres ott ez a rengeteg állatmaradvány és mi köze lehet a 7000 évvel ezelőtti település lakóihoz? A kulcsszó a húsfogyasztás.

Régészeti állattanász

A Kárpát-medencében jelenleg nem ismerünk olyan régészeti népességet, amely ne fogyasztott volna húst kisebb-nagyobb mennyiségben. Tették ezt a lakóhelyeiken, aminek közvetlen bizonyítéka a hulladékként hátramaradt, lerágott csont. Ezek vizsgálata a régészeti állattanász, vagy más néven az archaeozoológus feladata.

 

A horizontális településről előkerült több mint 35 000 állatmaradvány fajok szerinti eloszlásai

Magyarországon az első régészeti állatcsontlelettel foglalkozó tanulmány Kubinyi Ferenc nevéhez fűződik, aki A teve és a ló, állat- és őslénytani s a Magyarok keletről kijövetelére vonatkozólag történelmi tekintetben című munkáját 1859-ben tette közzé az Akadémiai Értesítőben. A rendszeres régészeti állattani vizsgálatokra azonban még csaknem 100 évet kellett várni hazánkban. Az '50-es években meginduló kutatás az állatorvos végzettségű Bökönyi Sándor és az agrármérnök Matolcsi János nevéhez köthető. (Munkájukat Bartosiewicz László és Vörös István folytatták. Rajtuk kívül lényeges még megemlítenünk Kretzoi Miklós és Jánossy Dénes paleontológusokat, akik számos régészeti leletanyagot elemeztek.) A természettudósok mellett azonban a 2000-es évek eleje óta egyre több – az ELTE Régészettudományi Intézetében Bartosiewicz László által képzett – régész alapvégzettségű kutató kapcsolódott be ebbe a munkába.

 Mit tudunk Polgár–Csőszhalomról az eddigi kutatások fényében? A lelőhely állatcsontleletein és azok értékelésén már több szakember (Bökönyi Sándor, Bartosiewicz László és Charles Schwartz) is dolgozott. Részeredmények így születtek korábban is, azonban a két település részletes összehasonlító értékelése még várat magára. (A kutatási projektben ez a jelen sorok írójának feladata.)

 Polgár–Csőszhalom-dűlő helyzete, a tell és a horizontális település feltárt részei

Az őskori élet mindennapjaihoz szorosan hozzátartozott a húsfogyasztás, fontosságát a leletanyag nagy mennyisége egyértelműen mutatja. Az eddigi összesítésekből láthatjuk, hogy nem csupán háziállatok, hanem vadak is nagy számban kerültek terítékre a 7000 évvel ezelőtti háztartásokban, jóllehet a házi emlősök túlsúlya egyértelműen megmutatkozik a leletanyagban.

 Mit jelent ez? Noha a háziállatok húsa feltehetően nagyobb mennyiségben állt a korabeli közösség rendelkezésére, étkezési szokásaik mégsem korlátozódtak a könnyedén megszerezhető „négylábú konzervekre”. A vadászat, a vadhús fogyasztása minden bizonnyal szocio-kulturális jelentőségű volt. Elég, ha csak a vadászat megszervezésére gondolunk. Egy tonnányi súlyú, a leletanyagban is gyakorta előforduló őstulok elejtése több ember együttműködését kívánó feladat lehetett. Az összehangolt munka, a csapatszellem, a közösen megélt kaland pedig kísértetiesen emlékeztet a mai csapatépítő tréningekre.

 A főbb gazdasági haszonállatfajok hasznosítási lehetőségei a tűrőképesség függvényében

Természetesen nem szabad elmennünk a háziállatok napi fontossága mellett sem, szót kell ejtenünk a legfontosabb gazdasági haszonállatfajokról.

Szarvasmarha, juh, sertés

A Kárpát-medence régészeti korszakaiban a legjelentősebb háziállatfajok a szarvasmarha, a juh és a sertés. (A juh és a kecske csontjainak pontos elkülönítése csupán néhány jellegzetes darabon lehetséges. Emiatt a legtöbb csont esetében az átfogó kiskérődző megnevezést alkalmazzuk. A meghatározható darabok többsége azonban általában juh.)

 De vajon miért ennyire fontosak ezek az igencsak különböző háziállatok az újkőkortól napjainkig? A válasz könnyedén érthető, ha megvizsgáljuk haszonvételi módjaikat, termelési tulajdonságaikat.

 A régészeti korszakok állattartói számára is fontos volt az állatok termelékenysége, a lehető legtöbb termék előállítása a lehető legkevesebb fáradsággal. A legsokoldalúbban hasznosítható állat a szarvasmarha, azonban dúsabb legelőket, odaadóbb gondoskodást igényel. Ezzel szemben a sertések igényei lényegesen kisebbek, igaz, mindössze hússal szolgálnak, bár szaporaságuk figyelemre méltó. E két faj között helyezkednek el a kiskérődzők (a juh és a kecske), amelyek, noha nem hajtanak annyira változatos hasznot mint a szarvasmarha, felhasználhatóságuk a sertésén jelentősen túlmutat.

 A polgári neolitikus településen a szarvasmarhacsontok aránya csaknem kétszerese a másik három haszonállatfajénak: marhahús gyakorta kerülhetett asztalra az újkőkorban, fogyasztását a vadhús, majd a kiskérődzők és a sertés húsa követhette.

Az elemzésben vizsgált házak és a hozzájuk tartozó hulladékgödrök

 Vizsgáljuk meg azonban a húsfogyasztást kicsit részletesebben. Valójában mit is képviselnek az állatfajok közötti arányok? Mennyi húsról lehetett szó és mennyire lehettek egységesek az arányok a település egészén?

 A válaszhoz a darabszámokon túl a leletanyag tömegét is ismernünk kell. A kérdést két egymástól egyértelműen elkülöníthető háztartásban vizsgáltuk a lelőhelyen. A település átellenes szélein elhelyezkedő 30-as és 929-es számú ház leletanyaga – beleértve a konyhahulladékot – egyértelműen köthető a korabeli cölöpszerkezetes házakhoz.

 A két háztartás húsfogyasztásának vizsgálatakor a szembeszökő mennyiségi különbségek ellenére az egyes fajok arányában nagyfokú hasonlóságot találunk.

 

A háztartásokból előkerült csontleletek és a csonttömegek százalékos eloszlása

Amennyiben a csontsúlyokat is górcső alá vesszük, az előbbitől lényegesen különböző arányokat láthatunk. Hogyan lehetséges, hogy a kevesebb csonttal szereplő őstulkok csaknem akkora súllyal esnek a latba, mint az ötször nagyobb számban meghatározott szarvasmarhacsontok?

 A válasz a csontok eltérő falvastagságában rejlik. A nagyobb őstulok robosztusabb testfelépítésű, csontjai vaskosabbak, ami természetesen a csontsúlyból becsülhető húsmennyiséget is befolyásolja.

 Nem meglepő, hogy a nagy tömegű csont nagyobb mennyiségű húsmennyiséget jelentett. Az elemzés jelen szakaszában csupán mennyiségi különbség mutatható ki a két háztartás között – jóllehet ez a különbség több mint háromszoros.

 Problémát okoz ellenben, hogy a hulladékgödrök feltöltődésének pontos időtartamát nem ismerjük, hiszen mindkét esetben pusztán a folyamat végeredményével van dolgunk. Ezzel együtt feltételezhetjük, hogy nagyjából hasonló hús kerülhetett a két ház, illetve háztartás lakói elé.

A számított húsmennyiség, a biomassza és a csontsúly összefüggései Schmidt–Nielsen (1984) és White (1953) alapján

 Kérdés azonban, hogy a mennyiségen túl a húsok minőségi összetétele mit mutat? Választ a csontok testrészek szerinti vizsgálata adhat.

 A három fő gazdasági haszonállat húsának fogyasztása ugyanis jelentős minőségi eltéréseket mutat. Az egyes testrészek kiemelt gyakorisága sajátos fogyasztási mintákat tükröz. Jól látható, hogy noha voltak mindkét háztartásban kedvelt régiók (narancssárga), kirajzolódnak az egyes háztartások által „kizárólagosan” fogyasztott testtájak. Ez nem azt jelenti, hogy más testrégiókból származó csontok nem kerültek elő, de teljes állatvázakhoz viszonyított mennyiségük alacsony. Például a sertésfejhúst szívesebben fogyasztották a 30-as házban, ezzel szemben a 929-es ház étrendjében inkább a comb, a mellső és a hátsó csülök volt kedvelt.

Mindennapi állatok – állati mindennapok

Az archaeozoológiai és régészeti kutatások alapján úgy tűnik, hogy a háziállatok egyszerre jelentettek húsforrást, munkaerőt és társat a mindennapokban. Közvetítő szerepük a vad- és a domesztikált világ között meghatározta a történeti korok ember-állat viszonyát. Jelenlétük és kihasználásuk természetes része volt az ember életének.

 A teljes csontvázakhoz képest felülreprezentált csontok

Polgár–Csőszhalom-dűlő lelőhely komplex régészeti kutatásának célja rávilágítani a neolitikus település lakosságának hétköznapjaira, kapcsolatrendszereire, a hasonlóságokra és a különbözőségekre egyaránt. A régészeti állattani vizsgálatok a táplálkozás szemszögéből szolgáltatnak új ismereteket mindezekről, arról, hogy milyen húsokat és hogyan ettek az újkőkorban. Az állatcsontleletek alapján a választék bőséges és széles volt.

 CSIPPÁN PÉTER

OTKA

101024

PUB-I 114496

 

 

436
2015/05/20

Az örmény genocídium

genocídium, népirtás, örmény, társadalom, Törökország, történelem

Az I. világháború kitörésétől kezdve, néhány hét vagy hónap alatt mind a frontokon harcoló katonák tömegei, mind a hátországokban egyre több ínségtől szenvedő népek olyan pusztítással-pusztulással szembesültek, amely a szemben álló és egymást gyilkoló hadviselő felek hazafias lelkesültségét gyorsan eloszlatta, a háború gyors befejezésének reményét pedig megsemmisítette. Ebben a háborús légkörben az 1908 óta hatalmon lévő ifjútörökök elérkezettnek látták a hanyatló hatalmú Törökország hadba lépése után a régóta dédelgetett, tudományos mezben tetszelgő álmuk, az etnikailag homogenizált nemzetállam megteremtését, aminek föltétele – szerintük – a területükön élő örmény nép megsemmisítése volt. Idén száz éve, hogy megkezdődött az örmények ellen elkövetett genocídium.

435
2015/05/19

Ki az ellenfél?

ellenfél, győzelem, lélektan, lélektani lelemények, önértékelés, pszichológia, társadalom

Azt, hogy milyennek ítéljük saját tulajdonságainkat és képességeinket, nagyban befolyásolja, hogy hogyan látjuk magunkat másokhoz viszonyítva. Énképünket, önértékelésünket mindig egy közösség tagjaként alakítjuk ki, így nagy szerep jut a társas összehasonlításnak. Akarva-akaratlanul összevetjük teljesítményünket, eredményeinket másokéival, így önértékelésünk folyamatosan alakul. Az osztálytársakkal, munkatársakkal, csapattársakkal, barátokkal, családtagokkal való szüntelen összehasonlítgatás jobban átszövi életünket, mint gondolnánk. No persze, mindenki szeretné megőrizni az önmagáról kialakított kedvező képet, ezért mindig öröm, ha valakihez viszonyítva jobbnak, eredményesebbnek bizonyulunk. De vajon mindegy, hogy kihez mérjük magunkat, kit sikerült „legyőznünk”?

434
2015/05/15

Földrengéssorozotak, amelyek megrázták hazánkat

élettelen természettudomány, földrengés, földtudomány, geológia, Magyaroroszág, szeizmológia

Nógrád megyét és a Mátraalját 2013-óta többször is földrengések rázták meg. Többekben felmerült a kérdés: miért van ennyi érezhető rengés mostanában hazánkban? Rendesen nem is kellene, hogy legyenek? Netán ébredeznek a rég kihalt vulkánok?

433
2015/05/13

Az élelmiszer-fogyasztás környezeti hatása

élelem, élelmiszer, környezet, mezőgazdaság, OTKA, ökológia, ökológiai lábnyom, táplálkozás

A táplálkozás közvetlenül meghatározza az emberek egészségét és jólétét, ugyanakkor környezeti hatása is jelentős. A fogyasztás fenntarthatóságát vizsgáló tanulmányok közül kevesebb foglalkozik ezzel a témakörrel, mint annak tényleges fontossága indokolná. A fejlett országok életszínvonalának fenntartása más kontinenseken is terület- és erőforrásigényt jelent. A mezőgazdaság fosszilis erőforrásokon alapul és a nem fenntartható területhasználat problémát jelent, a mezőgazdaság közelít az eltartóképességének határához. A fejlett országokban a fehérjefogyasztás stabilitása mellett a szénhidrát- és zsiradékfogyasztás növekedése jellemző, az egy főre jutó élelmiszer-, illetve kalóriafogyasztás pedig túlzottan magas. Az egyéni fogyasztók felelősek fogyasztásuk környezeti hatásáért.

432
2015/05/13

Molekuláris mesterlövészet

A hét kutatója, interjú, kémia, liposzóma, nano, orvosbiológia, rák

Eheti interjúalanyunk, Lőrincz András a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontjának (MTA TTK) Anyag és Környezetkémiai Intézetében (AKI) dolgozik. Olyan kisméretű biológiai „csomagokkal”, azaz li­po­szó­mák­kal foglalkozik, amelyek segítségével célzottan a rákos daganatokba lehet hatóanyagokat eljuttatni. Eredményeik hozzásegíthetnek olyan gyógyszerhordozók előállításához, amelyek segítségével hatékonyabbak lehetnek az alkalmazott gyógyszerek és jóval kisebbek lehetnek a kemoterápia mellékhatásai.

430
2015/05/08

A józsuéfa

biológia, fa, Józsuéfa, kép, Mojave-sivatag, növény, USA

A józsuéfa (Yucca brevifolia) a pálmaliliomok vagy más néven jukkák nemzetségébe tartozik. Közeli rokona a kertekben, köztereken nálunk is ültetett foszlóslevelű pálmaliliomnak. Nevét azoktól a Nyugatot felfedező mormon telepesektől kapta, akiknek a fa furcsa alakjáról az ég felé imádkozó Józsué jutott az eszükbe.

429
2015/05/05

Emberek - élőflórával

baktérium, biológia, ember, gén, orvosi, sejt

Az emberi test körülbelül 10 a tizenharmadikon-tizennegyediken darab sejtből épül fel, azonban rajta vagy benne 10 a tizennegyediken-tizenötödiken darab mikroorganizmus él. Ezt a számbeli fölényt látva már sejthetjük, hogy ezeknek az élőlényeknek óriási hatása lehet ránk, vagy ha a „túlerő” szempontjából nézzük, akkor azt is mondhatnánk, hogy nekünk, embereknek óriási hatásunk van a mikrobiótánkra. Az igazság az, hogy szükségünk van a velünk élő mikroorganizmusokra és azok is jól járnak velünk. A humán mikroflóra nagy részét a baktériumok teszik ki, kisebb mértékben vannak jelen a gombák és más eukarióta egysejtűek. Most elsősorban az emberi testet otthonosan belakó baktériumokról lesz szó.

427
2015/04/30

Az eltűnt Fok-folyó nyomában

Balaton, folyó, földtudomány, geográfia, Siófok, , történelem

Siófok csupán 300 éve létezik. A Balaton medrében egy kis szigeten, egy homokturzáson keletkezett, eleinte neve sem volt a településnek. Az 1700-as évek végén először Fok-Sió, majd az 1790-es évektől Sió-Fok volt a neve. A mai városközpont az ősi Fok-folyó tölcsértorkolatában fekszik. A terület beépítésére akkor kerülhetett sor, amikor ez a torkolat feltöltődött, a Balaton vízállása pedig emberi beavatkozás folytán drasztikusan lecsökkent

426
2015/04/29

Magasabb helyről jött vélemény

lélektan, lélektani lelemények, pszichológia, társadalomtudomány, vélemény

E rovatban legutóbb arról volt szó, hogy milyen különös hatása van az emberek gondolkodására annak, hogy északot a térképek felső részén szokták ábrázolni, és így ez az égtáj összekapcsolódik a „fent” fogalmával. Folytassuk még egy kicsit a „fent” helymeghatározás lélektanának vizsgálatát – ezúttal azonban kicsit más szempontból.