Előfizetés a lapra

Friss cikkek

2015/03/27

A magyar űrkutatás nagy lehetősége

csatlakozás, esa, magyar, űrkutatás

A napokban írják alá hazánk csatlakozását az ESA-hoz, vagyis az Európai Űrügynökséghez. Cikkünkben rövid ízelítőt adunk azokból az eredményekből, melyekkel a magyar szakemberek már sokkal korábban elérték a világszínvonalat, bemutatjuk, milyen feltételeknek kellett megfelelni ahhoz, hogy tagjai legyünk az ESA-nak és miért történelmi lehetőség ez az űrkutatók számára.

A magyar űrtevékenység története több mint fél évszázadra tekinthet vissza. Már az első szputnyik indítása előtt felkészültek a magyar szakemberek a műholdak követésére. 1957 nyarán érkezett meg a szovjetektől a hivatalos felkérés, hogy vegyünk részt a műholdátvonulások észlelésében és ehhez megfelelő eszközöket is adtak. Hogy milyen színvonalon dolgoztak ekkoriban, arra jó példa, hogy mérnökök egy csoportja az ötvenes évek közepén rádió-adóvevőket és antennarendszert fejlesztett ki az ionoszféra-szondák számára. Ezeket a berendezéseket 1958-ban a Brüsszelben megrendezett világkiállításon nagydíjjal jutalmazták.

 A felső légkör változásainak megfigyelésére szerveződött nemzetközi program (INTEROBS) koordinátora 1962-től Magyarország volt. Hazánkat már 1959-ben felvették a Nemzetközi Asztronautikai Szövetségbe (IAF), 1962-ben pedig a COSPAR-ba. Utóbbi a hidegháborús időkben politikamentes együttműködési lehetőséget nyújtott a vasfüggöny ellentétes oldalairól érkező űrkutatóknak.

 Magyarország – a többi szocialista országgal együtt – 1967-ben írta alá az Interkozmosz együttműködést. Nem „csak” tudományos kutatásokról volt szó, hanem nagyon is gyakorlati alkalmazásokról: egyebek mellett kozmikus meteorológiáról, űrtávközlésről, erőforrás-kutatásról, geodéziáról stb.

Űreszközeink a világűrben

Az első igazi űreszközünk a KFKI-ban kifejlesztett passzív mik­ro­me­teo­rit-csapda, a Tánya volt. 1970-ben repült a Vetyikál-1 fedélzetén.  A következő években ennek aktív, sőt már mikroprocesszoros változatai is a világűrbe kerültek.

 Az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan útja sem volt egyszerű sétarepülés. Számos hazai fejlesztésű, de nemzetközi jelentőségű kísérletet végeztek, és ekkor indult világkörüli útjára a Pille. A termolumineszcens dózismérő később a Mir űrállomásra is felkerült, majd az űrrepülőgépre is eljutott. Továbbfejlesztett változata, a TriTel ma is működik a Nemzetközi Űrállomáson.

 Farkas Bertalan a Pillével

A legtöbb magyar szakember a VEGA-programban való részvételt tartja a magyar űrtörténelem csúcspontjának. A Vénusz bolygót és a Halley-üstököst kutató szondapárosra a plazmadetektor és más műszerek mellett a tévéelektronikát is a KFKI és a BME szakemberei készítették, így elévülhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy először készülhettek közelfelvételek egy üstökös magjáról. Kevéssé ismert, hogy az elvben kizárólag Interkozmosz-együttműködésben létrehozott prog­ramban francia, holland, sőt közvetve amerikai közreműködés is volt. Az együttműködés szép példája, hogy az ESA Giotto nevű üstökösszondája a VEGA-k pályaelemeinek ismeretében rendkívül közel, alig 500 kilométeres távolságra repülhetett el a Halley magja mellett.

 A Fobosz-1 és -2 1988-ban indult a Mars bolygó és holdja, a Phobos vizsgálatára. Egy leszállóegység is szerepelt a programban, mely a Phobosra ereszkedett volna le. Ennek számítógépét, fedélzeti energiaellátó rendszerét, detektorait, analizátorait magyar szakemberek készítették. Sajnos mindkét űrszonda elveszett, hosszú távon mégis fontos referenciát jelentettek – a VEGA-kkal együtt. A Rosetta-prog­ramba is ennek alapján kerülhettünk be. Itt egyebek között a Philae számítógépes rendszerét és energiaellátást készítettük, illetve közreműködtünk az anyaszonda plazmadetektorának létrehozásában.

 A Masat-1-et több szempontból is jelzésértékűnek nevezhetjük ebben a történetben. Egyetemi műholdként készült, és a 2012 februárjában felbocsátott hét cubesat közül csak a magyar műhold működött rendesen, ráadásul a tervezett három hónap helyett majdnem három évig. A „Masatosoknak” jelenleg ipari vonalon van együttműködése az ESA-val. Egy 10×10×30 centiméteres műholdvázat, egy kommunikációs rendszert, illetve egy fedélzeti számítógépet adnak át még idén. Ez alkalmas lesz a mások által fejlesztett rendszerek, eszközök befogadására is.

Tánya

 Szintén a hazai űrtevékenység hírét öregbíti a miskolci Admatis Kft. Egyedül ők szerepelnek Európának ebből a régiójából ipari szerződő félként egy közös EU-ESA távérzékelő programban. A Sentinel-2 földfigyelő műholdra terveztek és gyártottak mechanikai alkatrészeket. Az űreszköz várhatóan idén indul.

 Solymosi János, a legnagyobb magyar űripari cég, a BHE Bonn Hungary vezetője – aki decemberben Gábor Dénes-díjat kapott az űriparban elért eredményeiért – az ÉT-nek tavaly adott interjújában elmondta, hogy van egy nagyon fontos statisztikai adat a hazai űrtevékenységről. A magyar kutatóhelyek, cégek által készített azon berendezések közül, melyeket az űrbe indítottak, és működtek vagy működnek a világűrben, egyetlen egy meghibásodás sem volt. Sőt, nem volt olyan műhold vagy annak valamely része, ami magyar műszer miatt hibásodott volna meg! Pedig ilyen az űrnagyhatalmaknál is előfordul néha, a Tánya óta pedig eltelt 45 év!

 Ez a kis ízelítő is azt mutatja, hogy hazánk szakemberei már régen elérték azt a szakmai szintet, amelyet egy ESA-tagországnak teljesítenie kell.

Csatlakozás

A csatlakozás gondolata nem új keletű. Az Interkozmosz-korszakban is számos jó kapcsolat alakult ki nyugati szakemberekkel és intézetekkel, formális csatlakozásról persze még szó sem lehetett. Már 1991-ben – a volt szocialista országok közül elsőként – vettük fel a kapcsolatot az ESA-val, és azóta folyamatosan létezik együttműködés. A PRODEX-egyezmény alapján vehettünk részt több programban, így például a Rosettában is. A PECS-együtt­mű­kö­dés­ben a kisebb országok számára dolgoztak ki megállapodást, annak érdekében, hogy következő lépésként taggá válhassanak.

 Az Európai Űrügynökség tavaly ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Az ESA feladata közös űreszközeinek kiválasztása, megvalósításának menedzselése, saját hordozóeszközök és űrjárművek fejlesztésének támogatása, az űrtevékenység gazdasági alkalmazásainak széles körű előmozdítása, az európai emberes űrprogramok irányítása. Több mint 2000 alkalmazottja van, a nemzetek képviselete arányos. Éves költségvetése mintegy 4 milliárd euró.

Sentinel 2

A programokat kifejezetten a tagok állítják össze és finanszírozzák, és elsődlegesen a tagországok ipari szereplői és kutatói kapcsolódhatnak be egy-egy programba. Jelenleg 20 európai ország tagja: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc és Svédország. Kanada egyes programokban együttműködő államként vesz részt. Szlovénia az ESA európai együttműködő állama, Lettország, Ciprus, Málta és Szlovákia az elmúlt években írt alá együttműködési megállapodást. Észtország hazánkkal majdnem egy időben írja alá a csatlakozási szerződést.

 Az ESA-nak kötelező és önkéntes programjai vannak. A kötelezők finanszírozásában minden országnak részt kell vennie. Ezeknek a projekteknek az aránya körülbelül 15–20 százalék, főleg tudományos kutatást és technológiafejlesztéseket tartalmaznak. Az önkéntes programokat az érdeklődő tagállamok megegyezése alapján állítják össze.

 Az ESA a földrajzi visszatérítés elvén javadalmazza az egyes országok kutatóit a befizetett tagdíj arányában. A befizetett tagdíjnak akár 90%-a ipari megrendelések formájában visszakerülhet a tagországokhoz. Adott esetben mi is „visszapályázhatjuk” majd ezt az összeget.

Mit hoz a jövő?

A csatlakozás után felzárkóztató program indul, hogy már az elejétől kezdjen megtérülni a befizetett összeg. Ahogy a címben is jeleztük, nagy lehetőség az ESA-tagság hazánk számára. Már együttműködő partnerként is több diákprogramban közreműködtek a fiatalok. Így azonban még komolyabb ösztöndíjak, oktatási programok nyílnak meg számukra, a kutatók számára pedig ösztöndíjak, továbbképzési és munkalehetőségek adódnak. Az ESA tagintézményei ugyanis kizárólag tagországokból foglalkoztatnak mun­ka­vállalókat. A legtöbbet az űripari cégek nyerhetnek, hiszen nagy ipari tenderek nyílnak meg előttük.

 Ez azonban nem jön majd automatikusan. Both Előd, aki 17 éven keresztül vezette a Magyar Űrkutatási Irodát (MŰI), nemrégiben egy szakmai rendezvényen felhívta a figyelmet, hogy kemény, aktív érdekérvényesítésre képes képviseletre lesz szükség az ESA minden lehetséges fórumán. Teljes jogú tagként ugyanis már versenytársak is az egyes országok, ipari szereplők. Az érdekérvényesítésre persze itthon is szükség lesz. A hazai űrtevékenység, beleértve az ESA vonatkozású tudományos kutatást és más nemzetközi kapcsolatok kellő finanszírozását is el kell érni.

Rosetta

Tari Fruzsina, a Magyar Űrkutatási Iroda vezetője lapunknak tavaly nyáron – még „civil” űrjogászként – adott interjújában elmondta, hogy az eredményes csatlakozáshoz nem elég, ha csak a kötelező programokban veszünk részt. Mindegyik tagországnak az a konklúziója, hogy akkor lesz tényleges a megtérülés, ha az önkéntes programokban is résztvesznek. Ezeket sokkal hatékonyabban meg lehet válogatni, hiszen az adott ország sokkal jobban ismeri saját iparát, kutatóbázisát, lehetőségeit és ambícióit. Ahogy az ESA tevékenységének egészében, az önkéntes programokban is az űriparon, illetve olyan gyakorlati alkalmazásokon van a hangsúly, mint a földmegfigyelő programok, távérzékelés stb.

Mibe kerül?

A tagsági díj két részből áll. A kötelező hozzájárulást a GDP alapján számítják. Ez Magyarország esetében jelenleg 5,01 millió euró/év. Az önkéntes programokban való részvétel – a már csatlakozott kis országok tapasztalata szerint – a kötelező részvétel 50–100%-a, azaz 2,5–5 millió euró/év. Az ESA-tagság költsége tehát 7,5–10 millió euró/év lehet. Emellett van egy egyszeri belépési díj, amely 3,5 millió euró, de ezt három év alatt, 2016 és 2018 között, három egyenlő részletben kell kifizetnünk. Mindez együtt nagyjából 4 milliárd forint. Hogy sok-e vagy kevés, az viszonyítás kérdése.

 Miért jó ez nekünk? A csatlakozás sikere sok mindenen múlik. A Magyar Űrkutatási Iroda rövid távú célkitűzései között szerepel a Nemzeti Űrstratégia kidolgozása. Erre utalt Tari Fruzsina a TIT Budapesti Planetáriumában tartott előadásában, amikor kiemelte, hogy az ESA-csatlakozással párhuzamosan célszerűnek látszik további űrtevékenységre vonatkozó együttműködési megállapodásokat kötni más országokkal és szervezetekkel is. Már most is léteznek különféle szinten kétoldalú űrkutatási megállapodások, amelyek kihasználására és fellendítésére jó példa a már említett BHE Bonn-Hungary, amely több olyan projektben is részt vesz – például India, Dél-Korea, Oroszország űrprogramja –, amelybe az ESA-tagság révén sem lehetne bekerülni.

 A csatlakozási tárgyalások során az ESA-val közösen végzett felmérés szerint hazánkban 40 intézmény foglalkozik űrkutatással, és ebbe nemcsak az ipari szereplőket kell beleérteni, hanem kutatóhelyeket is. Hogy ki tudjuk-e használni a tagság nyújtotta lehetőséget, az nem csupán a szakembereken múlik. Ideális esetben azonban komoly fejlődést indíthat el a műszaki tudományok, a technológia egyes területén, ami természetesen visszahat az oktatásra, kutatásra is és kihathat más tudományterületekre – végső soron pedig a gazdaságra.

 TRUPKA ZOLTÁN

410
2015/03/26

Miért vagyunk mások?

biológia, DNS, genetika, OTKA, öröklődés, pszichológia, társadalom

A médiában gyakran hallhatunk új, szenzációs genetikai vagy pszichogenetikai kutatási eredményekről. Olvashattunk már a „hosszú élet génjéről”, az „alvás genetikájáról”, vagy például a „sikeres génterápiás pacemakerről” vagy, hogy „közös génjeink vannak a barátainkkal”. Az ilyen jellegű média- szövegek esetenként felnagyíthatják a még igen korai fázisban lévő kutatási eredményeket, illetve gyakran figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a humán viselkedést alakító komplex öröklődésű tényezők esetében nem egyetlen gén határoz meg egy bizonyos viselkedést, hanem több genetikai komponens a környezettel igen szoros kölcsönhatásban alakítja azt.

407
2015/03/23

Nagylelkű dohányosok

dohányzás, lélektan, lélektani lelemények, megbélyegzés, pszichológia, stigmatizáció, társadalomtudomány

Minden társadalomban vannak olyanok, akiket a közösség valami miatt megbélyegez – szakkifejezéssel élve: stigmatizál. A stigmatizáció egyéneket és csoportokat egyaránt érinthet, és szinte bármi lehet az alapja: bőrszín, vallás, nemzetiség, foglalkozás, előélet, pszichés betegség vagy akár valamilyen fogyatékosság is.

406
2015/03/20

Biztosíték a vad növényfajok túlélésére

A hét kutatója, biológia, interjú, magbank, növény, ökológia

Az elmúlt öt évben a Pannon Magbank-projekt résztvevői 844 magyarországi növényfaj magvait gyűjtötték be, hogy a tápiószelei, vácrátóti és aggteleki génbanki tárolókban hosszú távra megőrizzék őket. Peti Erzsébetet, a program vezetőjét kérdeztük arról, hogy mi a célja a kezdeményezésnek, milyen módszerekkel folyt a gyűjtés és a tárolás, illetve hogy mi a különbség a vad- és a kultúrnövények megőrzése között.

405
2015/03/19

Felgyorsult sejtciklusok nyomában

betegség, biológia, bőr, hám, orvosbiológia, OTKA, pikkelysömör, psoriasis, pszoriázis, T-limfocita

A pikkelysömör az életminőséget nagymértékben rontó bőrbetegség, amelynek kezelése jelenleg a tünetek mérséklésére korlátozódik, egyrészt hagyományos kezelési módszerekkel, másrészt a napjainkban egyre nagyobb teret nyerő biológiai terápiás szerekkel. Noha az esetenként súlyos szisztémás tüneteket is okozó bőrbetegségek közül a pikkelysömör az egyik leggyakoribb, kialakulásának molekuláris hátterét mégis csak részben ismerjük. Az elmúlt években munkacsoportunk a kórképre jellemző hámsejtek és T-limfociták funkciózavarainak kibontakozását kutatta.

404
2015/03/18

Az inotai Sárrét molyhos tölgye

biológia, élő, hátlap, kép, molyhos tölgy, növény, tölgy

A molyhos tölgy (Quercus pubescens) középhegységeink többnyire déli kitettségű, sekély talajú, sziklás hegyoldalainak jellegzetes fafaja. Akkor mit keres ez a több száz éves hagyásfa a Sárrét síkján, az 1872-ben átadott Fehérvár–Veszprém vasútvonal közvetlen közelében, az inotai kohósalak lehangoló „hegyeivel” átellenben? A rohanó vonatból is jól látható kettős törzsű matuzsálem ilyenkor télen is festői látványt nyújt egy 6 hektáros kaszált legelő közepén. Tőle délre viszont már a sajnos ezen a vidéken is egyre agresszívebben elszaporodó ezüstfa dzsungele borítja a területet.

403
2015/03/18

A magyar honfoglalás kora

honfoglalás, katalógus, könyv, Magyar Nemzeti Múzeum, régészet, társadalomtudomány, történelem, Trogmayer Ottó

A Magyar Nemzeti Múzeum új, reprezentatív, állandó régészeti kiállításának témája: hazánk a IX–X. században. E kiállítás második részének koncepciója, és A magyar honfoglalás kora című katalógus Révész László munkáját dicséri.

402
2015/03/18

Ismeretterjesztés és génsebészet

A hét kutatója, Az év ismeretterjesztő tudósa, biológia, díj, élettudomány, interjú, kisbolygó, molekuláris biológia, Tudományos Újságírók Klubja

E heti kutatónk a 2014-es esztendő ismeretterjesztő tudósa lett a Tudományos Újságírók Klubja (TÚK) tagjainak szavazatai alapján. Az elismerés részeként a díjazottról egy kisbolygót neveztek el. Venetianer Pál nevét a 313116 Palvenetianer aszteroida viseli. A magyar molekuláris biológia atyjának tartott szakemberrel pályájának fontos állomásairól és a genetika tudományának mai megítéléséről, illetve aktuális kérdéseiről beszélgettünk.

401
2015/03/16

Izé

nyelv, OTKA, társadalomtudomány, társalgás, töltelékszó

Mindennapi beszédünk során önkéntelenül is nagyon sok töltelékszót használunk, annak ellenére, hogy ez ellentmond a szép és helyes beszédről alkotott eszményképünknek. A nyelvi babonákkal és sztereotípiákkal foglalkozó kutatások rámutattak arra, hogy a naiv beszélők számára a nyelvhelyesség eszményének érvényesítése egyet jelent egyes jelenségek pellengérre állításával, illetőleg kényszeres elkerülésével. Ezen nyelvi jelenségek közé tartoznak a töltelékszavak is, amelyek mások beszédében is nagyon zavarják a nyelvhasználókat.