Az első műhold indításával 1957-ben az emberiség történetének új szakasza, az űrkorszak vette kezdetét. Azóta számos távközlési, távérzékelési, meteorológiai, navigációs és katonai műholdrendszer kezdte meg működését, napjainkban pedig különösen fontos az emberes űrrepülés és a Naprendszer bolygórendszerének minél részletesebb feltárása. A különböző célú űreszközöket hordozó rakéták kilövését ezúttal légköroptikai szempontból vehetjük szemügyre.
Surguta Sára Eszter a Semmelweis Egyetem Patológiai és Onkológiai Doktori Tagozatának doktorandusza, valamint az Országos Onkológiai Intézet Kísérletes Farmakológiai Osztályának tudományos munkatársa. Tagja a Magyar Onkológusok Társaságának és a Mensa HungarIQa Egyesületnek, emellett kutatóbiológusként dolgozik. Kutatási témája az alacsony oxigénszint daganatsejtek mozgására gyakorolt hatása és az áttétképzés biológiai folyamatainak modellezése. Ez a kutatás hozzájárul az áttétképzés jobb megértéséhez és a lehetséges jövőbeli kezeléshez.
Dombi Péter az MTA doktora, az MTA Lézerfizikai Bizottságának elnöke, aki kutatóprofesszorként a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpontban dolgozik, emellett a szegedi Extreme Light Infrastructure (Extrém Fényimpulzus Forrás, ELI) Lézeres Kutatóintézet tudományos osztályvezetője. Munkatársaival olyan miniatűr optikai eszközt fejlesztettek ki, amellyel mérhetők az ultrarövid időtartamú lézernyalábok tulajdonságai. Eredményeikről a Nature Communications című rangos szaklapban tavaly jelent meg közlemény. Kutatásaik lehetőséget teremtenek az elektronikus áramköröknél gyorsabb rendszerek kifejlesztésére, ami a távolabbi jövőben akár optikai számítógépek építését is lehetővé teszik.
A rák szó hallatán – jobb esetben – egy viszonylag nagy, ollós lény jut a legtöbb ember eszébe. A közismert tízlábú rákokon túl azonban számos további, ökológiai szempontból is jelentős csoport fordul elő a hazai vizekben. Ilyenek az egészen apró, legfeljebb néhány milliméteresre növő vízibolhák és kandicsrákok, vagy a jellemzően 1-2 cm körüli testmérettel rendelkező bolharákok és vízi ászkák. Míg a legtöbb csoport rendelkezik hazánkban őshonos képviselőkkel, ebben a cikkben egy olyan csoportot mutatok be, amely kizárólag nem őshonos fajok révén van jelen Magyarországon. Ezek a hasadtlábú rákok.
William Sowerby, a Királyi Botanikus Társaság titkára 1880 nyarán különös jelenséget észlelt egy londoni botanikus kertben. Az amazonasi tündérrózsák vízében rengeteg apró kis medúzát látott úszkálni. A látvány igencsak felkeltette az érdeklődését. Úgy vélte, hogy a faj esetleg Dél-Amerikából érkezhetett a növényekkel együtt. Sowerby egy igen tekintélyes tudományos múlttal rendelkező családból származott, így egyből tudta, mi a teendő. Mintákat küldött több természettudósnak is. Végül Ray Lankester és Dr. Allman írták le a tudomány számára az addig ismeretlen fajt, melyet Sowerby-ről neveztek el tiszteletük jeléül. Sowerby erre rá is szolgált, hiszen túl azon, hogy elsőnek pillantotta meg az édesvízi medúzát, saját megfigyeléseivel és további minták átadásával is elősegítette a kutatómunkát.
A 2024. január 21-én, 92. életévében elhunyt Grétsy László tanár úr 70 esztendőn át szolgálta a hazai nyelvtudományt és nyelvművelést. Az ország legismertebb nyelvésze olyan életkedvvel és vitalitással dolgozott, hogy el sem hittük korát, és talán bele sem gondoltunk, hogy egyszer hírt kapunk haláláról. Négy nappal elhunyta előtt beszéltem vele: az Élet és Tudomány-beli rovatáról is szót váltottunk, hiszen felkérésére a tavaly óta szerzője vagyok a Nyelv és Életnek. Éppen magyar kultúra napi konferenciánk előtt, amelynek Ő lett volna díszvendége, tudtuk meg: elhunyt Grétsy László. Megrázó volt bejelentenem ezt az Anyanyelvápolók Szövetsége és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közösségének.
Krausz Ferenc az MTA külső tagja, a németországi Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója és a Müncheni Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára néhány hete vette át Szaúd-Arábia fővárosában, Rijádban a nemzetközi Fejszál király-díjat az attofizika területén végzett kutatásaiért. A Németországban élő kísérleti fizikus munkáját már több jelentŐs díjjal és kitüntetéssel is elismerte a tudományos világ, hiszen kutatócsoportja elsőként állított elő és mért meg attoszekundumos fényimpulzust, megalapozva az attofizika tudományát.
