Az állatvilágban a tisztálkodás, mosakodás szokása nagyon elterjedt, ízeltlábúak, madarak, emlősök egyaránt gyakorolják. Ennek a viselkedésformának az elsődleges szerepe nyilvánvaló, az élőlények így szabadulnak meg az esetleg betegséget okozó szennyeződésektől, kórokozóktól, valamint az élősködőktől. Azonban a tisztálkodásnak különös lélektani hatása is van: amint már e rovatban is esett róla szó, az ember egyszerű kézmosással jelentősen csökkentheti a korábbi események pszichológiai hatásait, vagyis bizonyos mértékig „le tudja mosni magáról a múltat”.
Ezzel kapcsolatban érdekes kísérletről számolt be néhány évvel ezelőtt Spike W. S. Lee és Norbert Schwarz. A kutatók abból a jelenségből indultak ki, hogy ha valakinek választania kell két nagyjából egyformán vonzó lehetőség közül, akkor a döntés meghozatala után kellemetlen érzés támad benne, ugyanis szükségszerűen lesz egy olyan vonzó lehetőség, melyet nem választott. Az emberek ezt a feszültséget úgy szokták csökkenteni, hogy az általuk választott dolgot utólag felértékelik ahhoz viszonyítva, mely nem lett az övék. Lee és Schwarz arra kért egyetemi hallgatókat, hogy negyven zenei CD közül válasszanak ki és rangsoroljanak tízet, mely számukra a legvonzóbb. Ezután mindenkinek felajánlották, hogy a listáján az 5. és 6. helyen szereplő lemezek közül az egyiket megkapják ajándékba, döntsenek, melyiket szeretnék. A következő feladat egy folyékony szappan értékelése volt; a résztvevők közül némelyek csak a termék csomagolását látták, mások viszont kezet is moshattak vele. Végül a diákoknak újból értékelniük kellett a lemezeket. Akik csak a szappan csomagolását látták, az újabb értékeléskor a várakozásnak megfelelően átlagosan mintegy két hellyel feljebb rangsorolták az általuk választott lemezt, akik viszont közben kezet mostak, nem változtattak a korábbi értékelésen. Nem volt szükségük választásuk helyességének igazolására a feszültség csökkentése érdekében, hiszen a kellemetlen érzést közben „lemosták” magukról!
A jelenség képtelenségnek tűnik, ám mindjárt érthetőbb, ha figyelembe vesszük egy 1979-ben végzett kísérlet eredményeit. James A. Cohen és Edward O. Price 11 vándorpatkány viselkedését figyelte meg csendes környezetben, majd akkor is, amikor hangfelvételről patkányvisítást játszottak le nekik. A számukra kellemetlen háttérzajra az állatok különös módon reagáltak: elkezdtek gyakrabban és hosszabb ideig mosakodni, és megnőtt annak az időnek az aránya, amelyet arcmosással töltöttek. Mindez azt sejteti, hogy a mosakodás a stressz csökkentésének hatásos módja lehet!
Mivel embereken még soha nem vizsgálták célirányosan a tisztálkodás esetleges stresszcsökkentő hatását, Spike W. S. Lee és munkatársai kísérletsorozatot terveztek e tárgyban, melyről 2022-ben számoltak be a Social Psychological and Personality Science című folyóiratban. Egyik kísérletükben, amelyet több mint háromezer résztvevővel végeztek három országban – az Egyesült Királyságban, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában –, Lee és munkatársai a résztvevőknek bemutattak egy stresszkeltő videót, amelyen valaki bungee jumping ugrásra készül, de fél a mélybe vetni magát. A mintegy másfél perces, szorongáskeltő jelenet után mindenki három újabb videó egyikét látta. Az egyik csoport azt nézte meg, hogyan kell helyesen kezet mosni, a másik azt, hogyan lehet ügyesen meghámozni egy főtt tojást, a harmadik pedig a szabályos kör rajzolásának módjáról látott videót. A mérésekből kiderült, hogy a kézmosás bemutatása – a másik két videóval ellentétben – nagyon határozottan csökkentette a résztvevők stressz-szintjét. Több másik kísérlet is igazolta, hogy a kézmosásnak, sőt már a látványának is megnyugtató hatása van, még akkor is, ha a tisztálkodásnak semmi köze nincs a stressz forrásához, és mosakodással nem lehet megszüntetni az aktuális veszélyhelyzetet. Ez azt jelenti, hogy a kezünkben van egy nagyon ősi, fajunk evolúciós múltjából örökölt stresszcsökkentő technika. Némi túlzással kiterjeszthetjük a régi mondást: a tisztaság fél egészség – lelki értelemben is.
Mannhardt András
