Friss cikkek
Egy másodpercnyi nevetés
Az emberi faj sikerének egyik titka, hogy képes a rendkívül bonyolult, szervezett együttműködésre, amelyben sokszor egymást nem ismerő személyek is részt vesznek. A közös tevékenység nemcsak racionális tervezést igényel, hanem magas fokú szociális összhangot is. Ennek megteremtését szolgálja, hogy a csoport tagjai állandóan odafigyelnek a többiekre, ki milyen hangulatban van, hogyan kell viszonyulni hozzá, és az újonnan érkezőknek is hamar fel kell tudniuk mérni a csoportban meglévő személyközi viszonyokat. A csoportban való eligazodásban a beszéd mellett a nonverbális kommunikáció is sokat segít.
A nevetés – bár nem így szoktunk gondolni rá – szintén a nonverbális kommunikáció egyik eszköze; ezt önmagában már az is jelzi, hogy társaságban 30-szor gyakrabban nevetünk, mint ha egyedül vagyunk.
A lélektani kutatás mindeddig nem sok figyelmet fordított az együtt nevetésre, vagyis arra a helyzetre, amikor két vagy több egymással kommunikáló személy egyszerre nevet. Gregory A. Bryant, az amerikai UCLA kutatója nem azt a kérdést tette föl, hogy miért vagy min szoktak együtt nevetni az emberek, hanem azt, hogy a közös nevetésből a kívülálló szemlélők milyen információkat szűrnek ki a nevetők közötti viszonyra vonatkozóan. Vajon elárul-e bármit is az emberek kapcsolatáról az, hogy hogyan nevetnek együtt?
Az ennek kiderítését célzó kutatás igazán nagyszabású volt, a világ legkülönbözőbb részein 24 kultúrában – többek között Hollandiában, Namíbiában, Kínában, Új-Zélandon, Szlovákiában és az USA-ban – végezték el ugyanazt a kísérletet. Ehhez Bryant és munkatársai hangfelvételeket gyűjtöttek közös nevetésekről. Huszonnégy olyan, laboratóriumban felvett beszélgetést használtak fel, melyek mindegyikén két-két amerikai egyetemista párbeszéde volt hallható. A párokat az esetek felében egymást jól ismerő barátok alkották, a többi alkalommal idegenek beszélgettek, akik csak akkor találkoztak először. A kutatók minden beszélgetésből két-két részletet választottak ki, mégpedig olyanokat, melyeken a két személy egyszerre nevetett. Ezek a kiemelt részletek nagyon rövidek voltak, átlagos hosszuk mindössze egyetlen másodperc volt.
Ezt a negyvennyolc kis hangfelvételt játszották le a kutatásban világszerte részt vevő 966 alanynak, akiknek a feladata az volt, hogy a nevetés elhangzása után próbálják megtippelni, a két személy barátságban áll-e egymással, vagy pedig idegenek.
Az eredmény minden kultúrában egységes volt: a külső szemlélők – illetve hallgatók – a véletlen találgatás szintjénél jóval nagyobb arányban helyesen tippelték meg, hogy milyen a viszony a két nevető személy között. A teljes kísérletre vonatkozóan a helyes találatok aránya 61% volt, de ha a felvételen két barátnő együttes nevetését lehetett hallani, akkor a válaszadók legalább 75-80% körüli biztonsággal meg tudták állapítani, hogy jó ismerősi viszonyban vannak-e egymással. Férfi párosok esetében viszont akkor volt a legmagasabb a helyes találatok aránya, ha a két személy idegen volt egymás számára.
A kutatók akusztikailag is elemezték a hangmintákat, összevetették a hallgatók ítéleteivel és megállapították, hogy a baráti nevetéseknek vannak bizonyos mérhető jellegzetességeik, pédául szabálytalanabb a hangmagasság váltakozása és a hangerő intenzitásának hullámzása. Ezeket az apró jellegzetességeket az ember – anélkül, hogy tudna róla – figyeli, észleli és értelmezi.
Ez teszi lehetővé, hogy a társas viselkedés ilyen „vékony szeletei” alapján is gyors értékelést készíthessünk a környezetünkben levő emberekről. S mivel a jelenség kultúráktól függetlenül tapasztalható, minden bizonnyal az evolúció során kialakult készségről van szó. Ebben is megnyilvánul, hogy társas lények vagyunk, és „minden idegszálunkkal” rá vagyunk hangolódva a többiek megnyilvánulásaira, hiszen személyes sikerünk is részben attól függ, mennyire tudunk szerves részévé válni a közösségnek.
MANNHARDT ANDRÁS
Rendkívüli tájékoztatás!
A magyarországi rendkívüli járványügyi helyzetre tekintettel, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bródy Sándor utcai épületében az ügyfélfogadás március 17-étől határozatlan időre szünetel, így kérjük, tartózkodjanak a személyes megkereséstől.
Cikkpályázat BME kutatóknak és hallgatóknak
A műszaki tudományok legfrissebb eredményeinek és kérdésfelvetéseinek széles körű megismertetésére és népszerűsítésére a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (továbbiakban: BME), a Pro Progressio Alapítvány és az Élet és Tudomány közös ismeretterjesztő cikkpályázatot hirdet a BME oktatói, kutatói és hallgatói részére BME oktató-kutató és BME hallgató kategóriákban.
Mintha az ég darabokra törne
„Milyen szép is a búza, amikor kalászai aranytengerben ringanak kint a magyar rónákon és itt-ott felkéklik a föld szőke haj-tengerében a búzavirágoknak egy-egy mosolygó szalagja” – szól a száz évvel ezelőtti tudósítás. A napjainkra jócskán megfogyatkozott búzavirág hajdan utolsó útjára kísérte a fáraókat, égszínkék virága megigézte a keresztényeket, hűséggé szelídítette a szerelmet, segítette a rászorulókat és nemzeteknek közvetített azonosságtudatot.
Gyógyszertervezés növények számára
Október 25-én a rangos Science című lap hasábjain jelent meg az a tudományos cikk, melyben új típusú agrokémiai fegyver kifejlesztését jelentették be amerikai és japán kutatók a szárazságstressz elleni küzdelemben. A cikk körüli nagy érdeklődést indokolja, hogy a klímaváltozás egyre gyakrabban és egyre nagyobb termőterületeken okoz hosszabb-rövidebb aszályos időszakokat, miközben az öntözéshez szükséges víz is egyre kevésbé elérhető a mezőgazdaság számára. A szárazságstressz befolyásolja a növények növekedését, virágzását, terméshozamát, így jelentős – a cikk szerzői szerint éves szinten globálisan közel 29 milliárd dolláros – gazdasági károkat okoz és élelmiszerhiányhoz vezethet.
Hol rengett a föld?
Aligha kell bizonygatni, mennyire fontos a földrengések helyének gyors és pontos meghatározása, ez azonban korántsem egyszerű feladat. Bondár István geofizikus neve világszerte ismert ebben a témában, hiszen az ő nevéhez fűződik a helymeghatározásra szolgáló eljárások legjobb változata. Az MTA CSFK Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium tudományos tanácsadója évtizedekig dolgozott külföldön, néhány éve tért haza. Vele beszélgettünk pályájáról, kutatásairól, természetesen bemutatva azt is, miért nem olyan egyszerű válaszolni a címben feltett kérdésre.
Közös tál, közös álláspont
Amint már e rovatban is szó volt róla, a lélektan előszeretettel foglalkozik azokkal a személyközi történésekkel, melyek a közös étkezések során zajlanak le, hiszen az ilyen alkalmak fontos társas események. Sokféle módon vizsgálták már az étkezés folyamatát, hatásait – figyelték, ki mit és mennyit eszik –, egy szempont azonban mind ez ideig kevés figyelmet kapott: a tálalás módja. Alapvetően ugyanis kétféleképpen lehet az asztalra tenni az ételt, vagy egy nagy közös tálban, amelyből mindenki vehet magának, vagy pedig személyenként előre kiporciózva, külön tányérokon.
Pszichológia a palacsintázóban
Hogyan lehet megnövelni annak a valószínűségét, hogy valaki, akit megkérünk egy kisebb szívességre, kötélnek álljon? Erre többféle pszichológiai technika is létezik – többről e rovatban is beszámoltunk a korábbiakban –, és ezek közül némelyik egészen egyszerű. Az egyik lélektani fogás mindössze annyiból áll, hogy az illetőt, akitől szeretnénk valamit, emlékeztetjük, hogy teljesen az ő szabad döntése, hogy teljesíti-e a kérésünket. A módszer hatékonyságát vizsgáló alapkísérletben, melyet 2000-ben végeztek, a kutatók véletlenszerűen járókelőket szólítottak meg az utcán és némi pénzt kértek tőlük. Az esetek egy részében az egyszerű kéréshez hozzátették: „de öntől függ, hogy teljesíti-e a kérést vagy nem”. A rövidebb, egyszerű kérés esetén a megszólítottaknak 10 százaléka adott pénzt, ám ha ez a félmondat is elhangzott, szinte csoda történt: az adakozók aránya 47,5 százalékra ugrott.
Holdkráterek a leszállóhely körül
2019. július 20-án ünnepli a világ a holdraszállás 50. évfordulóját, melynek során Neil Armstrong és Edwin (Buzz) Aldrin végrehajtotta a történelem első holdsétáját. Azt már kevesebben tudják, hogy egyben ez volt az első alkalom is, amikor egy ember közvetlen közelről, a peremén állva szemlélt meg krátert egy másik égitesten.
Prima Primissima jelölt a TIT!
2019-ben lapunk működtető szervezete, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat is bekerült a díjra esélyesek közé, Magyar oktatás és köznevelés kategóriában.
Aktuális számunk
Galéria
Október
