Friss cikkek
Új sodrómoly Magyarországon
A házfalakra felfutó borostyán levélzetében rejtőzködő, Magyarországon eddig soha nem látott sodrómoly lepkéje bukkant fel hazánkban. A Clepsis dumicolana annyira új faj, hogy még hivatalos magyar neve sincs, előzetesen borostyán-sodrómolynak nevezhetjük.
Borostyánnal befutott régi városfal Pécsett (FOTÓ: FAZEKAS IMRE)
A lepkehernyók körében nem igazán kedvelt tápnövény a borostyán, a fajok többsége inkább más táplálékforrást választ. Az új faj hat hazai oligo- és polifág rokona messze elkerüli a borostyánt.
A borostyán-sodrómolyt, ezt az új lepkefajt Magyarországon először jelen sorok írója figyelte meg 2020 tavaszán a szubmediterrán mikroklímájú Pécsett. Az igen apró lepke a Mecsekoldal városrészben, a régi városfal és a helyi védelem alatt álló Havi-hegy közötti utcákban, kertekben repült a felfutó borostyánok levélzetének közelében. A Havi-hegy másról is nevezetes, ugyanis a több mint százéves mandulafája 2018-ban „Európa fája” lett.
A lepke pécsi felfedezésével szinte párhuzamosan, néhány héttel később Budapesten is megtalálta Halász Antal, a Duna–Ipoly Nemzeti Park munkatársa egy társasház falára felkapaszkodó borostyánon. Az információcsere után a vizsgálatok ezt követően már célirányosan is elkezdődtek, s egészen a tél elejéig folytak.
Az eddigi kutatások szerint úgy látszik, hogy a néhány milliméter nagyságú borostyán-sodrómoly csak a késő délutáni órákban jelenik meg a borostyánleveleken (lásd a képünket) és sötétedésig repül a tápnövény körül, de csak annak közvetlen környezetében. Az éjszakát rejtőzködve, a levelek fonákján tölti. Fajrokonai kivétel nélkül éjszaka repülnek. A hernyók kizárólag csak a borostyán levelével és a hajtás végével táplálkoznak. A hideg téli hónapokat hernyóalakban vészelik át, s kihasználják a házfalakból kisugárzó hő előnyeit.
A magyar faunában eddig ismeretlen fajról az európai szakirodalomban is csak szűkszavúan írtak a szerzők. A legjelentősebb sodrómolyos európai monográfiában (Tortricidae of Europe, 1) a 2000-es évek elejéig csupán a mediterrán országokból és Elő-Ázsiából említették. A faj magyarországi felfedezésének híre az online szakmai levelezésekben hamar elterjedt az európai lepkekutatók körében. A faj hazai megjelenése azért is volt érdekes, mert – mint ez később kiderült – a borostyán-sodrómoly az elmúlt húsz évben folyamatosan felbukkant Európa számos nagyvárosában, így Berlinben, sőt még Londonban is, egy egyetemi botanikus kertben.
A szubmediterrán pécsi Havi-hegy (FOTÓ: FAZEKAS IMRE)
A szórványos faunisztikai publikációkból azonban nem lehetett megrajzolni a lepke elterjedési trendjét, földrajzi mintázatát. Szükség volt egy folyamatosan bővíthető elterjedési adatbank megnyitására és egy digitális térkép elkészítésére. Az európai kollégákkal való intenzív konzultáció néhány hét múlva meghozta a gyümölcsét. Mintegy 80 lelőhely adatai kerültek az adatbankba és a térképre az 1884 és 2020 közötti gyűjtések alapján.
A megrajzolt elterjedési térkép igen meglepő volt. Bebizonyosodott: a borostyán-sodrómoly nem is „igazi” mediterrán faj, hiszen Spanyolország déli részéből egyetlen gyűjtési adata van csak 1901-ből. Azóta sehol az egész Ibéria-félszigeten nem fogták. Hiányzik a Balkán-félszigetről is. Természetes elterjedési területének súlypontja az Appennini-félsziget, amely a jégkorszakok alatt az európai fauna egyik, de igen fontos szekunder refugiuma volt. Feltételezhető, hogy a sodrómolynak ez a földrajzi régió volt a jégkori menedékhelye.
Miközben az utolsó jégkorszak, a Würm-glaciális után, mintegy 10 000 éve a növény- és állatfajok fokozatosan elfoglalták a jégmentes területeket, számos faj nem vagy alig hagyta el egykori jégkorszaki menedékhelyét. Ilyen faj a borostyán-sodrómoly is.
A borostyán-sodrómoly földrajzi elterjedése Európában (FAZEKAS IMRE ÁBRÁJA)
De hogyan került akkor a lepke a London–Amszterdam–Berlin– Budapest–Pécs jelenleg ismert elterjedési határvonalig?
Az eddigi vizsgálatok valószínűsítik, hogy a borostyán-sodrómolyt a déli országokból származó kertészeti felhasználású borostyánszállítmányokkal hurcolták be Közép- és Nyugat-Európa országaiba, ahol a faj megtelepedett, de mindig csak városi vagy egyéb települési környezetben, tehát egy adventív faj. Adventívnek, idegenhonosnak vagy jövevénynek azokat a fajokat tartjuk, amelyeknek természetes elterjedési területe (areája) nem fedi a térképen is bemutatott földrajzi területet, hanem oda emberi közvetítéssel kerültek be. A borostyán-sodrómolyok mindig csak a települések hőmérsékletileg kiegyenlítettebb, melegebb „hőszigeteiben” bukkannak fel. Meg kell jegyezni azonban, hogy nem kizárt a faj természetes északi irányú kolonizációja sem, ezt azonban még alaposan tanulmányozni kell.
Párosodó borostyán-sodrómolyok a tápnövény levelén
(FOTÓ: HALÁSZ ANTAL)
Hazánkban és Közép-Európa más országaiban e sodrómoly imágói, azaz lepkéi két nemzedékben repülnek május közepétől október közepéig. Dél-Európában csak egy generációja ismert májustól júliusig. Ennek a generációs változásnak az okát a belga és spanyol kutatók abban látják, hogy a Mediterráneum forró, száraz nyara nem kedvez a második nemzedék kialakulásának, míg északabbra, a csapadékban gazdagabb életkörülmények előnyösebbek a hernyók számára.
Meglepő viszont az is, hogy sem a magyarországi, sem pedig más közép- és nyugat-európai üde lomberdőben, keményfás ligeterdőben az őshonos, árnyéktűrő borostyánon eddig a lepkét még nem sikerült megfigyelni. Erre majd a következő évek kutatásai adnak választ, amelyekben vizsgálni kell a „bekerülés” pontos módját, a megtelepedés és fennmaradás bionómiáját, valamint az állományok nagyságát.
Fazekas Imre
Keretes írásunk:
BOROSTYÁN-HISTÓRIA
Bármerre járunk az ország településein, mindenütt a falakra, kerítésekre látványosan felfutó borostyánra bukkanunk, de árnyékos helyekre is ültetik talajtakarónak. A borostyán örökzöld levélzete porszűrőként is működik, nyáron pedig hűtőhatásának köszönhetően a házfalaktól egy méternyire is alacsonyabb hőmérsékletet mértek. Nem lebecsülendő, hogy a szén-dioxid lekötésével és az oxigén kibocsátásával jelentősen javítja a szen�nyezett városi levegő minőségét. Számos kertészeti változata mellett a nálunk őshonos borostyán (Hedera helix) a félszáraz és az üde gyertyános tölgyeseinkben, az ártéri szil-kőris-tölgyeseinkben elterjedt (lásd lapunk 1981/4. számában). A művelődéstörténeti feljegyzések szerint már az ókorban gyógynövényként használták, gyuladáscsökkentésre (köszvény, reuma), méregtelenítésre és bőrápolásra (sebkezelés, ekcéma). A növényi drog triterpén szaponinokat (hederakozid C-t), fahéjsavszármazékokat, poliineket (falkarinolt) és flavonoidokat tartalmaz. Hatóanyagainak köszönhetően jó a felső légúti megbetegedések és a köhögés ellen, de köptetőként és görcsoldóként is alkalmazzák.
Kiábrándulás és nosztalgia
A közvélekedés szerint a nosztalgia nem feltétlenül pozitív jelenség, általában édesbús múltba révedést értünk alatta, ami ugyan kellemesen andalító lehet, de az égvilágon semmi haszna nincs, csak eltereli a figyelmünket a realitásról, az előttünk álló feladatokról. Ám lélektani szempontból nem is olyan biztos, hogy valóban értelmetlen, ha rózsaszín szemüvegen át szemléljük múltunk valamely eseményét. A nosztalgia édes érzései ellenszerként hathatnak, és képesek ártalmatlanítani az élet keserűségeit, például a kiábrándultságot. A kiábrándultság, illúzióvesztés, vagyis az a kellemetlen érzés, amely akkor fog el bennünket, amikor rájövünk, hogy valamilyen reményünk alaptalan volt, sajnos mindenki számára ismerős. Nemcsak az érinthet érzékenyen bennünket, ha a személyes életünkkel kapcsolatban szembesülünk azzal, hogy a dolgok nem a várakozásunknak megfelelően alakultak – a hatás hasonló, ha társadalmi folyamatokkal, globális eseményekkel összefüggésben tapasztaljuk meg ugyanezt.
Fizikus a virágoskertben
A kertészek jól tudják, hogyan lehet úgy összeválogatni a virághagymákat, hogy februártól októberig mindig virágozzon valamelyik. De ma is nagy kérdés, honnan tudják a növények, mikor kell kibújni a föld alól és virágot bontani. Jánosi Imre fizikus és kollégái a New Phytologist című szaklapban jelentették meg ebben a témában végzett kutatásaikat. Az ELTE TTK Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék professzorával az álta-luk elért izgalmas felfedezésről beszélgettünk.
Szakkollégiumi cikkpályázat - megszületett a döntés!
A felkészült kutatójelöltek jelentik a jövő ígéretét a tudományban és a tudománykommunikációban egyaránt. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a Protestáns Felsőoktatási Szakkollégiummal és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiummal közösen ezért hirdette meg ismeretterjesztő cikkpályázatát a szakkolégiumi tagsággal rendelkező fiatal pályázóknak. A pályaművek bírálata lezárult.
Ókori pásztoroktól a karanténkirándulókig
A Szép-völgy nevét sok budapesti ismeri, hiszen a hármashatár-hegyi kirándulások gyakran Szépvölgyi úti buszozással vagy autózással indulnak. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a Szépvölgyi út alsó szakaszán a szaporodó lakóparkok és irodaházak miatt évről évre egyre nagyobb forgalomban kell araszolnunk. De ki gondolná, hogy az „igazi” Szép-völgy gyönyörű fekvésű felső részét 50 éve majdnem beépítették? Mára ennek szerencsére alig van nyoma, és jó hír, hogy a völgyfő a következő években visszanyerheti természetes arcát.
Irány a Mars!
A Mars az ősidőktől kezdve foglalkoztatta az emberek fantáziáját. Istenséget láttak bele, képzeletben marslakókkal népesítették be – és, mióta az űrhajózás napirenden van, szeretnének ellátogatni oda. Az emberes űrutazás azonban olyan, mint a múltheti rovatunkban említett fúziós energia: már évtizedek óta mondogatják, hogy „majd pár évtized múlva” lesz esedékes.
Olcsó energiára várva
A Nap energiatermelését sokáig közönséges égéssel próbálták magyarázni. Lord Kelvin felvetette, hogy a kisugárzott hőt gravitációs összehúzódás eredményezi. Csakhogy egyik folyamattal sem tudtak olyan hosszú időtartamú, stabil működést kimagyarázni, mint a Földön előforduló fosszíliák becsült kora. 1905-ben publikálta Einstein a híres E = mc² egyenletét, e szerint rendkívül kevés anyag is hatalmas energiamennyiséget hordoz magában. De miképp lehetne ezt hasznosítani? 1939-ben Hans Bethe írta le a fúziós reaktor építésének lehetőségét. 1948-ban a Princetoni Egyetemen új laboratóriumot hoztak létre Lyman Spitzer vezetésével, hogy megvalósítsák Bethe álmát. 1951- re készültek el az első sztellarátorral, amivel sikerült a földön is magfúziót létrehozni. A „keleti térfélen” Tamm és Szaharov hozott létre fúziós berendezést tokamak néven, szintén az 50-es évek elején. Természetesen az ő eredményeikről csak évekkel később lehetett nálunk hallani. Bár több laboratórium a sztellarátorok fejlesztésére voksolt, jelen pillanatban ez a műszaki megoldás tűnik sikeresebbnek.
Beszélgetés Bod Péter Ákos professzorral
A jegybank hagyományos feladatai mellé a kilencvenes évek elején új feladatok társultak, közülük a legfontosabb: a pénz vásárlóeröjének megőrzése. Egyebek között erről - az árstabilitás, az infláció es az alapkamat összefüggéseiről - beszélgettünk Bőd Peter Ákos közgazdászprofesszorral, a rendszerváltozással a kormányzattól ismét függetlenné vált Magyar Nemzeti Bank első elnökével.
Elhunyt Hámori József, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke
Életének 90. évében évében meghalt Hámori József Széchenyi-díjas neurobiológus, akadémikus, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke.
Láthatatlan invázió
Miért nincsenek fiatal kocsányos tölgyek az öreg tölgyesekben? Hat éve sejtjük a lehetséges választ erre az akut erdészeti, ökológiai és természetvédelmi problémára. „Újra felfedeztük” a megoldást, amelyet 100 évvel ezelőtt már ismertek a Magyar Királyság vezető erdészei. Ám mára ez a tudás szinten teljesen feledésbe merült, így időszerűnek láttuk újra feltenni és megválaszolni a kérdést.
Aktuális számunk
Galéria
Október
