Friss cikkek
Irány a Mars!
A Mars az ősidőktől kezdve foglalkoztatta az emberek fantáziáját. Istenséget láttak bele, képzeletben marslakókkal népesítették be – és, mióta az űrhajózás napirenden van, szeretnének ellátogatni oda. Az emberes űrutazás azonban olyan, mint a múltheti rovatunkban említett fúziós energia: már évtizedek óta mondogatják, hogy „majd pár évtized múlva” lesz esedékes.
Ha lábnyomokat még nem is, keréknyomokat már hagytunk a Marson
Természetesen az idén 75 éves Élet és Tudomány is folyamatosan foglalkozik a témával. Bár az űrkorszak kezdetét 1957-től, a Szputnyik–1 fellövésétől szoktuk számolni, de ahogy a Mars, az űrutazás is már sokkal régebb óta foglalkoztatja az emberiséget (gondoljunk csak Verne híres regényének, az Utazás a Holdba sikerére, vagy Melies hasonló című filmjére). Ennek megfelelően már 1948-ban jelent meg az Élet és Tudományban cikk a bolygóközi, azon belül is a marsi utazásról, amelyet akkor öt-hat évtizeddel későbbre, a 2000-es évekre tettek. Igaz, mai szemmel nézve más szempontból is meglehetősen naiv írások ezek.
Mint ahogy bizonyos szempontból naivnak tekinthetők azok a fantasztikus regények és novellák is, amelyek szintén lapunkban jelentek meg – és amelyekben a bolygóközi utazás már a mindennapok része. A tudományos-fantasztikus írásokban sok olyan, az akkori kutatási eredményeknek megfelelő tény és ismeretanyag is van, amelyekből akkoriban – az űrkorszak beköszöntével – egyre többet és többet tudott meg az emberiség, és lapunkon keresztül olvasóink is.
Az első emberes űrrepülés után, de még a Holdra szállás előtt már jártak űreszközök a Marsnál – ahogy tudásunk bővült a vörös bolygóról, úgy került egyre „elérhetőbb” közelségbe az is, hogy egyszer meglátogassuk. Ez a reménykedés szól e sorokból is: „Az ember ebben az évtizedben lábát a Hold felszínére teszi, ebben az évszázadban elérheti a Marsot, és a következő évszázadokban bekalandozhatja az egész bolygórendszert.”
A bolygókutatás „ütemterve" egy 1948-ban megjelent cikkünkben
Az emberiséget annyira érdekli a bolygóközi utazás, hogy minden elért eredményt ennek fényében értékelt. Cikkeinkben rendszeresen szerepelt, hogy ennek vagy annak a kutatásnak a „majd a Marsra és más bolygókra való űrutazásnál lesz jelentősége”. Az űrállomások még a „sci-fi-kategóriába” tartoztak – de már úgy hivatkoztak rájuk, mint az első lépcsőre, ami megteremti a lehetőséget a Mars-utazásra. A mikrometeorokról vagy a napkitörésekről szóló kutatás bemutatásának fő szempontja az, hogy problémát jelenthet-e ez az űrhajósokra, ha hosszú távra, a Marsra utaznak. A Vörös Bolygó felszínének térképezése, légkörének kutatása már a ’60-as években elkezdődött, és az ismeretterjesztő írásokban (bár valószínűleg a kutatók fejében is) a fontos tudományos eredmények mind-mind annak előkészítését jelentették, hogy majd egyszer a Mars porában hagyhassa lábnyomát egy embertársunk. A marsi út adta az apropóját azoknak az ismeretterjesztő írásoknak is, amelyek a bolygóközi pályák fizikáját boncolgatták.
Egy másik érdekes vonatkozása, vissza-visszatérő eleme a Marssal, Mars-utazással kapcsolatos ismeretterjesztő írásoknak a marsi élet jelenléte. ’67-ben már pontosan tudták, hogy a légköri nyomás nagyságrenddel kisebb, mint a Földön, így a földihez hasonló élet nem lehetséges, de felvetették egyszerűbb élőlények jelenlétét. Ezt pedig még ma, öt évtizeddel később sem tudjuk cáfolni – sem bizonyítani.
Mint ahogy ma sem tudjuk azt sem, mikorra is számíthatunk a bolygó emberes meghódítására. Egyre több űreszköz működik, mozog, kutat jelenleg is a Marson és annak felszínén. Hihetetlen érdeklődés kíséri ezeket. Úgy tűnik, a Vörös Bolygó meghódítása az emberiség közös, nagy vágya. De konkrét dátumot, vagy akár évtizedet még ma is kockázatos lenne leírni. Bár Elon Musknak határozott elképzelései és tervei is elhangzottak már, a SpaceX bolygóközi utazásra is alkalmas űrhajója, a Starship még fejlesztési fázisban van. Nem tehetünk mást tehát mi sem, mint elődeink: figyeljük az űrkutatás, a tudomány híreit, és reménykedünk, hogy előbb-utóbb eljutunk fantáziánk titokzatos bolygójára, a vörös Marsra.
P. B.
Olcsó energiára várva
A Nap energiatermelését sokáig közönséges égéssel próbálták magyarázni. Lord Kelvin felvetette, hogy a kisugárzott hőt gravitációs összehúzódás eredményezi. Csakhogy egyik folyamattal sem tudtak olyan hosszú időtartamú, stabil működést kimagyarázni, mint a Földön előforduló fosszíliák becsült kora. 1905-ben publikálta Einstein a híres E = mc² egyenletét, e szerint rendkívül kevés anyag is hatalmas energiamennyiséget hordoz magában. De miképp lehetne ezt hasznosítani? 1939-ben Hans Bethe írta le a fúziós reaktor építésének lehetőségét. 1948-ban a Princetoni Egyetemen új laboratóriumot hoztak létre Lyman Spitzer vezetésével, hogy megvalósítsák Bethe álmát. 1951- re készültek el az első sztellarátorral, amivel sikerült a földön is magfúziót létrehozni. A „keleti térfélen” Tamm és Szaharov hozott létre fúziós berendezést tokamak néven, szintén az 50-es évek elején. Természetesen az ő eredményeikről csak évekkel később lehetett nálunk hallani. Bár több laboratórium a sztellarátorok fejlesztésére voksolt, jelen pillanatban ez a műszaki megoldás tűnik sikeresebbnek.
Beszélgetés Bod Péter Ákos professzorral
A jegybank hagyományos feladatai mellé a kilencvenes évek elején új feladatok társultak, közülük a legfontosabb: a pénz vásárlóeröjének megőrzése. Egyebek között erről - az árstabilitás, az infláció es az alapkamat összefüggéseiről - beszélgettünk Bőd Peter Ákos közgazdászprofesszorral, a rendszerváltozással a kormányzattól ismét függetlenné vált Magyar Nemzeti Bank első elnökével.
Elhunyt Hámori József, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke
Életének 90. évében évében meghalt Hámori József Széchenyi-díjas neurobiológus, akadémikus, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke.
Láthatatlan invázió
Miért nincsenek fiatal kocsányos tölgyek az öreg tölgyesekben? Hat éve sejtjük a lehetséges választ erre az akut erdészeti, ökológiai és természetvédelmi problémára. „Újra felfedeztük” a megoldást, amelyet 100 évvel ezelőtt már ismertek a Magyar Királyság vezető erdészei. Ám mára ez a tudás szinten teljesen feledésbe merült, így időszerűnek láttuk újra feltenni és megválaszolni a kérdést.
BME cikkpályázat felhívás
A műszaki tudományok legfrissebb eredményeinek és kérdésfelvetéseinek széles körű megismertetésére és népszerűsítésére a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (továbbiakban: BME), a Pro Progressio Alapítvány és az Élet és Tudomány közös ismeretterjesztő cikkpályázatot hirdet a BME oktatói, kutatói és hallgatói részére BME oktató-kutató és BME hallgató kategóriákban.
Az élettől a tudományig
Egy hetilap a legfontosabb üzeneteit leginkább azzal nyilvánítja ki, mi jelenik meg egy-egy számának a címlapján. Az idén 75 éves Élet és Tudomány ebben a tekintetben is jelentős változáson ment keresztül. Ennek oka nem pusztán a fotó- és nyomdatechnika fejlődésében keresendő, bár kétségtelen, hogy immár háromnegyed évszázados története során külső megjelenése tekintetében akár technikatörténeti kordokumentációként is megállná a helyét. Sokkal inkább a közölt mondanivaló az, ami átalakult, a társadalmi normáknak, a közerkölcsnek, a közszeméremnek megfelelően napjainkra valamiféle tűréshatár kezdett kibontakozni azzal kapcsolatban, mi az, amit szabad és illik illusztrációként egy újságban megjelentetni, különösen, ha azt a tudományos jelzővel látták el.
A Valjean-effektus
Victor Hugo A nyomorultak című regényének főhőse, Jean Valjean becsületes ember, egyszer mégis ellop egy vekni kenyeret. Mi vihet rá egy máskülönben tisztességes embert, hogy effélét tegyen? Nem is kell ismerni a regényt, hogy rávágjuk: az éhség. És valóban, végső soron Valjean motivációja is ez, bár ő nem saját maga akar jóllakni, a kenyeret azért emeli el, hogy nővére éhező gyermekeinek ennivalót szerezzen.
Így ünnepeltük - a negyedszázadot
Az idén 75 éves Élet és Tudomány fél évszázaddal ezelőtti szerkesztősége természetesen nem mulasztotta el, hogy megemlékezzen az akkori 25. lap-születésnapunkról. 1971-es évfolyamunk 50. számában – nagy gonddal és sok képpel – összeszedték, melyek voltak az akkori évfordulóhoz vezető főbb állomások.
Cikkpályázati felhívás szakkollégisták számára
A fiatal kutatójelöltek jelentik a jövő ígéretét a tudományban és a tudománykommunikációt frissítő munkában. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT), a Protestáns Felsőoktatási Szakkollégium és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium ezért ismeretterjesztő cikkpályázatot hirdet szakkollégiumi tagsággal rendelkező fiatal kutatójelölteknek. A pályázat célja, hogy a pályázók saját kutatásaikat, illetve azok tudományos hátterét és összefüggéseit közérthető módon közkinccsé tegyék.
Aktuális számunk
Galéria
Október
