Friss cikkek
Kérészvédő fénysorompó
Az elmúlt évek óriási rajzásait követően már mind megismerkedhettünk a védett dunavirág (Ephoron virgo) nevével, amely több évtizedes szünet után 2012 óta gyönyörködtet újra tömeges szárnyalásával a Duna teljes magyarországi szakaszán. A megjelenése miatt fehér kérésznek is nevezett rovar mostani térhódítása azonban nem csak örömet, hanem korábban nem ismert természetvédelmi és közlekedésbiztonsági problémákat is okoz, melyek elhárítására a világon elsőként Tahitótfalunál valósult meg egy műszaki fejlesztés.
A sötétedés után rajzó kérészek repülését természetes körülmények között a folyó folytonos optikai jele, a vízfelszínről visszavert erősen és vízszintesen poláros fény irányítja. E markáns jel azonban a hidak előtt hirtelen eltűnik a gyengén és többnyire függőlegesen poláros hídtükörkép miatt. A kérészek emiatt elveszítik polarizációs iránytűjüket, és egyre növekvő tömegben torlódnak fel a híd előtt. A rovarokat ezután erősen vonzzák a hidat megvilágító mesterséges fények. Azok körül aztán akár órákig tartó örvénylő táncba kezdenek, melynek végén a halálosan kimerült egyedek az útra leszállva lerakják tojáscsomójukat és elpusztulnak. Mivel ezek nem a vízbe, hanem a száraz aszfaltútra kerülnek, az összetett ökológiai fénycsapda révén a kérészek utódgenerációja is nagymértékben sérül.
A most felszerelt védő fénysorompó feladata, hogy megakadályozza a kérészek hídra történő felrepülését (Fotó: Egri Ádám)
A természetvédelmi kár, valamint a Duna élővilágára egyaránt káros folyamat mellett ráadásul új veszélyhelyzetek kialakulásával is számolni kell. Az úton felhalmozódó bomló kérésztetemek ugyanis közegészségügyi kockázatot jelentenek, mindemellett pedig csúszóssá teszik az útfelületet, így a kerékpáros, motoros és autós közlekedés egyaránt veszélyessé válik. A fototaxis (fényintenzitáshoz való vonzódás) és polarotaxis (fénypolarizációhoz történő vonzódás) által vezérelt összetett ökológiai csapdahatás egyébként nem kizárólag hazánkból ismert, a dunavirág ugyanis Európa több nagyobb folyóján is elterjedt az elmúlt 10-15 évben.
Az ELTE Környezetoptika Laboratóriumának és az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének szakembereiként a fenti csapdahatás 2012-ben történt leírása után célul tűztük ki egy olyan módszer kidolgozását, mellyel a kérészek védelme a közlekedésbiztonság szempontjait is figyelembe véve megoldható. Ehhez olyan terepkísérleteket végeztünk a tahitótfalui Tildy Zoltán-hídnál, az Ipolyon átívelő letkési hídnál, valamint a Rábát átszelő rábahídvégi hídnál, melyek során egyre pontosabb ismereteket szereztünk a dunavirág látásáról és viselkedéséről. Eredményeink alapján kifejlesztettük az érintett hidakra rögzíthető védő fénysorompót, melynek erős reflektorai közvetlenül a folyó felett, annak közelében tartják a rajzó kérészeket, így végül tojáscsomóikkal együtt nem az aszfaltra, hanem a vízbe hullanak, ezáltal utódaik megmenekülhetnek. Az optikai védőrendszer első véglegesen telepíthető változatát idén április végén építettük ki a tahitótfalui Tildy Zoltán-hídra a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával.
Óriási kérészcsóvák a tahitótfalui Tildy Zoltán-hídon (Fotó: Kriska György)
Az így létesülő védőrendszer két részből áll. Az egyik maga a hídpillérre folyásirányban felszerelt, két nagy fényerejű kék lámpából álló fénysorompó, mely a kérészek rajzási időszakának estéin – amikor az égboltfény intenzitása egy előre beállított szint alá csökken – automatikusan bekapcsol. Hogy az eszköz a lehető legnagyobb hatékonyságú legyen, arra is szükség van, hogy a hidat megvilágító lámpák a hatóságok által is jóváhagyott kisebb fényerősséggel működjenek. A védőrendszer másik részét ezért szabályozható fényerejű, energitakarékos és olcsóbban működtethető hídvilágítás jelenti.
A dunavirág idén augusztus elejétől várható rajzási időszakában tehát már harcra készen állhat a teljes rendszer. Attól nem kell tartani, hogy a fénysorompó túlterhelődik, azaz olyan sok kérészt csapdáz, hogy az újonnan érkezők végül mégis feljutnak a hídra, mert amikor a kérésztömeg eléri a vízfelszínt, akkor az egyedek elsodródása miatt mennyiségük csökken.
Farkas Alexandra
Darwin kicsi barátja és a többiek
1835-ben történt, hogy a fiatal Charles Darwin világkörüli útján, a chilei partok előtt egy furcsa lényre lett figyelmes, amely egy csigaházba fúrt apró lyukból integetett feléje. Az alig néhány milliméteres kicsi állatról Darwin hamar kiderítette, hogy a kacslábú rákokkal, azaz a balánuszokkal áll rokonságban. A balánuszok közismert állatok a tengerjáró népek körében: ezek azok a kúp alakú lények, amelyek megtapadnak a part menti sziklákon, sőt a tengerészek nagy bosszúságára a hajók alján is, így azok futása erősen meglassul. A Darwin-féle balánusznak azonban nem volt kúpos váza, és szokatlanul kicsi is volt, így az élőlény pontos meghatározásával Darwin sokáig nem boldogult. Kezdetben egyszerűen „kicsi barátjának” (Little Fellow) nevezte a jószágot.
Szimpatikus számok
Az egészséges ember önértékelése pozitív, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy szereti önmagát. Azonban sokan vannak, akik nem szívesen hirdetik, hogy jó véleménnyel vannak saját magukról – például azért, mert ezt szerénytelenségnek tartják –, így azok a tesztek, melyek nyíltan rákérdeznek az önértékelés szintjére, torzíthatnak. Ezért a pszichológusok megpróbáltak olyan módszereket kidolgozni, melyek nem igénylik, hogy az ember tudatosan minősítse önmagát.
Vége a Moore-korszaknak?
Úgy tűnik, több mint ötven év után véget ér elektronikus eszközeink exponenciális teljesítménynövekedése. A hogyan tovább kérdésre London Gábor kutatócsoportja az MTA Természettudományi Kutatóközpontban a szerves kémiában keresi a választ. Az Akadémia Lendület programja támogatásával molekuláris kapcsolók és motorok segítségével olyan molekulák előállításán dolgoznak, amelyek különböző funkciókra hangolhatók, többféleképpen és könnyebben programozhatók alkalmazásokra.
Kossuth-hölgymál
Egy terület növényvilágának legértékesebb elemei a kizárólag ott előforduló, bennszülött növények. Kevesen tudják, hogy van olyan növény, mely kizárólag fővárosunk területén, illetve annak közvetlen környezetében fordul csak elő. Alig ismerjük, védetté is csupán az utóbbi időben nyilvánították és nem kell gondolkodnunk azon, vajon hol láttunk korábban róla fotót, ugyanis a hátlapon látható az első nyomtatásban megjelent kép róla.
Csalás és öncsalás
Ágat un – ez egy anagramma. Meg tudja fejteni, Kedves Olvasó? Nem csoda, ha nem, mivel ez a feladvány gyakorlatilag megfejthetetlen. Elvileg ugyan létezik megoldása: a betűk átrendezésével kirakható az, hogy taguán, ami a repülő mókus egy ritkán használt neve, de ezt a szót néhány szakemberen kívül aligha ismeri bárki is. Pszichológiai szempontból nem is az az érdekes, hogy valaki meg tudja-e fejteni ezt az anagrammát, hanem az, beismeri-e, hogy nem tudta megfejteni.
Az évtized szaharai porvihara Európában
Korábban alig látott sajtóvisszhangot kapott a 2019 áprilisában kialakult szaharai porvihar, melynek finomszemcsés törmeléke Európa jókora hányadát elárasztotta. Narancssárgára színezett naplemente, vörös foltok és porcseppek az autók szélvédőjén, kerti bútorokon, hajók fedélzetén, marsbéli tájra emlékeztető magashegységi hómezők – a közösségi médiában fellelhető beszámolók és fényképek így adtak hírt Kréta szigetétől Dél-Európán át a Brit-szigeteken keresztül egészen Izlandig.
Mi van a galaktikus függönyön túl?
Kissé rendhagyó beszélgetést folytattunk Tóth L. Viktor asztrofizikussal, aki az ELTE Csillagászati Tanszékének adjunktusa. A Nemzetközi Csillagászati Unió Csillagközi Anyag és Lokális Univerzum Divíziója vezetőségének tagja, sok izgalmas témával foglalkozik, többek közt gammafelvillanások segítségével nagyon távoli – a Lokális Univerzumon messze túli – galaxisok tulajdonságait is vizsgálja. Friss szakmai eredményei mellett a kutatással és az ismeretek megosztásával kapcsolatos gondolatait is elmondta nekünk.
Repülőgépes megfigyelőhálózat
A természetmegőrzés és a táj védelmének érdekében nélkülözhetetlen információk nagy része monitoring hálózatokból származik, amelyek kiegészítve egymást, képet adnak hazánk vegetációjának, táj és faunabeli sokféleségének alakulásáról. Az élőhelyek állapotát, a táj jellegét, a talaj tulajdonságait, és a biodiverzitás státuszát rögzítő adatbázisok különböző megközelítéssel kidolgozott vizsgálati rendszerek adataiból épülnek fel. Ezek az idősorok segítik a kutatókat abban, hogy megfelelő információkkal lássák el a döntéshozókat, a fenntartható gazdálkodás érdekében. Így a természetvédelem nem csupán esztétikai és erkölcsi feladatként, de a gazdaság egyik alapvető pilléreként is megjelenik a döntéstámogató modellekben.
Honnan erednek az elemek?
Az elemek eredetének nyomába eredt az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet egyik kutatócsoportja. Arra keresik a választ, hol és hogyan jöttek létre a kozmikus környezetünket, s így végső soron a testünket is alkotó atomok. Aligha kell magyarázni ennek a témának a fontosságát, nem véletlen, hogy az MTA Lendület programjának támogatását is élvezi a csoport. A csapat vezetője a torinói születésű fizikus, Maria Lugaro, aki Ausztráliából tette át a székhelyét Magyarországra.
Aktuális számunk
Galéria
Október
