A Balaton egyszerre kulturális szimbólum, turisztikai célpont és egy rendkívül érzékeny ökológiai rendszer. A tó és környezete az utóbbi évszázadban kiteljesedő turisztikai hasznosítás miatt teljesen átalakult. A terület jelentős kommunális szennyezést kapott, a partvonal beépítése következtében a nádasok és egyéb természetes élőhelyek visszaszorultak, illetve feldarabolódtak. Ezek a beavatkozások nemcsak a tó vízminőségét rontották, hanem közvetlenül vagy közvetve számos őshonos faj visszaszorulásáért vagy eltűnéséért is felelősek. Miközben egyre több jövevényfaj jelenik meg a térségben...
A természet nem csupán egy díszlet, háttér az életünkben, egyre pontosabban látjuk, hogy befolyással van az életünk minőségére az, hogy milyen állapotú természeti környezetben éljük azt. Egy magyar kutatócsoport közleménye ezt a befolyást vizsgálta részletesen. A csoport vezetőjével, Batáry Péterrel beszélgettünk.
A rák szó hallatán – jobb esetben – egy viszonylag nagy, ollós lény jut a legtöbb ember eszébe. A közismert tízlábú rákokon túl azonban számos további, ökológiai szempontból is jelentős csoport fordul elő a hazai vizekben. Ilyenek az egészen apró, legfeljebb néhány milliméteresre növő vízibolhák és kandicsrákok, vagy a jellemzően 1-2 cm körüli testmérettel rendelkező bolharákok és vízi ászkák. Míg a legtöbb csoport rendelkezik hazánkban őshonos képviselőkkel, ebben a cikkben egy olyan csoportot mutatok be, amely kizárólag nem őshonos fajok révén van jelen Magyarországon. Ezek a hasadtlábú rákok.

