A természet nem csupán egy díszlet, háttér az életünkben, egyre pontosabban látjuk, hogy befolyással van az életünk minőségére az, hogy milyen állapotú természeti környezetben éljük azt. Egy magyar kutatócsoport közleménye ezt a befolyást vizsgálta részletesen. A csoport vezetőjével, Batáry Péterrel beszélgettünk.
Batáry Péter 2000-ben szerzett biológus mesterdiplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, PhD-disszertációját 2004-ben védte meg a Debreceni Egyetemen, summa cum laude minősítéssel. 2008-ban Alexander von Humboldt posztdoktori ösztöndíjasa lett a Göttingeni Egyetemen, az Agroökológia tanszéken, ahol a tájökológiai és mezőgazdasági rendszerek, valamint a gazdálkodás és a biodiverzitás kölcsönhatását vizsgálta. Közel 11 évi németországi kutatómunka után 2018-ban az MTA Lendület Programja keretében létrehozta a Lendület Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportot a HUNREN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében. Tudományos tanácsadóként és csoportvezetőként egy olyan csoportot vezet, amely előmozdítja a hazai és nemzetközi tájléptékű természetvédelmi erőfeszítések tudományos megalapozását. Az MTA doktori cím megvédése után 2020-ban elnyerte az NKFIH Élvonal kiválósági kutatási pályázatot. 2023-ban az European Academia a tagjává választotta.
– A Nature Sustainability című folyóiratban jelent meg 2025. júliusában a Biodiverzitás és emberi jólét közötti kompromisszumok és szinergiák falvakban című közleménye, amit nem kevesebb mint 31 társszerző jegyez. Mi indokolja a számos társzerzőt?
– Az utóbbi két évtizedben egyre több olyan holisztikus szemléletű ökológiai vizsgálat jelent meg, amelyek számos különböző szakértelmet és sokféle élőlénycsoport vizsgálatát igényelték, gyakran nagy nemzetközi, például EU-s projektek keretében. A mi kutatásunk különleges ezek között, mivel több kutatócsoport közös munkájával valósítottunk meg egy olyan nagyszabású vizsgálatot, amely 64 magyarországi és erdélyi falu tájökológiai biodiverzitásának felmérésén alapul.
A szerzők között található botanikus, madarász, különböző ízeltlábú csoportok szakértői, valamint több kutatócsoport munkatársai.
Projektvezetőként én vagyok az első szerző, és a csoportomból azok kerültek a 2.-4. szerzők közé, akik jelentősen hozzájárultak a munkához, beleértve a két utolsó szerzőt, akik a projekten kutatóként dolgoztak. Mivel kutatócsoportom végezte a legtöbb munkát, mind a terepen, mind a laboratóriumban, a többi munkatárs az 5.-13. helyen szerepel ábécé sorrendben, őket pedig a velünk együttműködő kutatócsoportok tagjai követik ugyancsak betűrendes sorrendben. Az utolsó szerzők előtt pedig három külföldi szakértő kolléga szerepel.
– A közlemény összefoglalásában megemlítik, hogy közép- és kelet európai falvak biodiverzitását és társadalmi-gazdasági környezetét vizsgálták a táj komplexitásának és annak függvényében, hogy a falvak városi agglomerációban helyezkednek-e el, vagy azon kívül. Megállapították, hogy a mezőgazdasági tájakon fekvő falvakban 15%-kal alacsonyabb a multitrófikus diverzitás, mint az erdők által uralt tájakon. A városok közelsége javította az emberi jólétet, de a nagyobb emberi lábnyom ellenére sem befolyásolta a biodiverzitást. De mit értünk multitrófikus biodiverzitás alatt és hogyan számszerűsíthető az emberi lábnyom nagysága?
– Az élőlényközösségek vizsgálatánál, azaz a közösség-ökológiai kutatások során az egyik leggyakoribb és legegyszerűbb módja az adott élőlénycsoport fajszámának meghatározása, amit a döntéshozók gyakran alkalmaznak természetvédelmi intézkedések megalapozásakor. Például vizsgálható, hogy az urbanizáció hogyan hat a madarak fajszámára, amit úgy elemzünk, hogy különböző városi és azokon kívüli mezőgazdasági vagy erdős területeken felmérjük, hány madárfaj fordul elő. Mi kilenc élőlénycsoportban vizsgáltuk mind a tájösszetételt (falu erdős vagy agrártájban) és a tájelrendezést (falu városhoz közel, agglomerációban vagy távol a várostól). Ezek a csoportok a következők: növények, futóbogarak, ászkarákok, pókok, poloskák, méhek, darazsak, valamint a méhek és darazsak parazitoidjai (például fürkészdarazsak), valamint a madarak. Ezen csoportok fajszámait mind a 64 vizsgált faluban felmértük, a 0 és 1 értékek között standardizáltuk, majd átlagoltuk, hogy megkapjuk a multitrofikus diverzitást. Ha ezen a mérőszámon hatást találunk, mint például a tájösszetétel hatását, az azt jelenti, hogy átlagosan az agrártájak falvai a biodiverzitás szempontjából 15%-kal szegényebbek, mint azok a falvak, amelyek környékén jelentős őshonos lombhullató erdők találhatók.
Az emberi lábnyom mértéke, amelyet térinformatikai módszerekkel számoltunk ki, különféle emberi hatásokat foglal magában, mint például a népsűrűség, utak, vasutak, épített környezet, éjszakai fények, intenzíven művelt mezőgazdasági területek és legelők. Ezek az adatok kombinálva alkotnak egy összetett indexet, melyet a bolygónk összes szárazföldjére térképre vittek, minthogy megmutatja, hogy az emberi tevékenységek milyen hatással vannak a környezetre. Mi ezt a térképet használtuk fel, hogy megnézzük az emberi lábnyomot a 64 vizsgált falunk esetén.
– Az emberi jólét a városok közelsége általi javítását az emberi jólét indexszel (Better Life Index) becsülték fel. Milyen tényezőket vesz figyelembe ez a mutató?
– Az emberi jólét index, vagy angolul Better Life Index, az OECD által bevezetett mutató, amely az életminőség és a jóllét különböző aspektusait vizsgálja. Az index 11 dimenziót vesz figyelembe: a lakhatás, jövedelem, munka, közösségi élet, oktatás, környezet, állampolgári szerepvállalás, egészség, életelégedettség, biztonság és a munka-magánélet egyensúlya. Minden dimenziót több indikátor alapján értékelnek, és az így kapott eredmények segítségével átfogó képet kapunk az emberek életminőségéről az említett területeken.
Vizsgálatunk során igyekeztünk ezt az indexet utánozni, és minél több releváns indikátort gyűjteni a falvainkra vonatkozóan, a legutóbbi részletes népszámlálási adatok alapján. Ennek eredményeként 9 indikátort azonosítottunk, amelyeket 7 dimenzióba soroltunk. A kutatásunk eredményei azt mutatták, hogy a városok közelsége, az általuk nyújtott számos szolgáltatás és lehetőség miatt alapvetően pozitív hatással volt az emberi jólétre.
Az OECD Better Life Index honlapján (https://www.oecd.org/en/data/ tools/oecd-better-life-index.html) lehetőségünk van összehasonlítani a tagországokat az index alapján, ahol az egyes országok teljesítménye virágdiagramokon jelenik meg. Minden dimenzió egy-egy virágszirom hosszával ábrázolt. Például, ha egy országban magasabb az oktatás színvonala, az erre vonatkozó szirom (dimenzió) hosszabb lesz. Azok az országok, ahol több dimenzióban hosszú szirmok láthatók, összességében magasabb emberi jólét indexszel rendelkeznek, ami magasabbra helyezkedik el a diagramon.
Az interaktív „Your Better Life In- dex” (BLI) lehetőséget nyújt arra, hogy a felhasználók súlyozással beállíthassák az egyes dimenziók fontosságát. Ez a folyamat a szirmok szélességét is befolyásolja: ha egy szirom kezdetben rövid (átlag alatti), és annak fontossága növelésre kerül, a virág összességében lefelé mozdul, jelezve az alacsonyabb jólétet. Ezzel szemben, ha egy hosszú szirom fontosságát növeljük, maga a virág felfelé mozdul, jelezve a magasabb jólétet. Ez az interaktív funkció segít a felhasználóknak megérteni, hogyan befolyásolják az egyes tényezők a különböző országok életminőségét.
– A magasabb Better Life Index és lábnyommutatók a biodiverzitás, a társadalmi-gazdasági státusz és ezáltal a környezeti igazságtalanság közötti összefüggésekre utalnak. Hogyan tárható fel ez a minden bizonnyal bonyolult viszony?
– A vizsgálatunk során igyekeztünk feltárni az emberi jólét, az emberi lábnyom és a multitrofikus diverzitás három komplex indexének összefüggéseit, majd ezeket statisztikailag elemezni. Az alábbi érdekes összefüggések bontakoztak ki. Megfigyeltük, hogy a magasabb jólét kapcsolatban áll a falvak magasabb emberi lábnyomával, amely viszont alacsonyabb multitrofikus diverzitáshoz vezet. Ugyanakkor azt is kimutattuk, hogy bár az agglomerációkban általában magasabb a jólét, a biodiverzitás is magas lehet ott, ahol a falvak komplex, magas természetességű erdei tájakon helyezkednek el. Ez azt jelenti, hogy a gazdagabb erdős falvakban több növény- és állatfaj fordul elő, ami arra utal, hogy a biodiverzitás is magasabb.
Ez a jelenség viszont környezeti igazságtalanságot is felvet. A kevésbé tehetős rétegek gyakran nem férnek hozzá a magasabb biodiverzitás előnyeihez, amit például a tiszta víz, tiszta levegő, rekreációs lehetőségek és akár spirituális feltöltődés formájában élvezhetnének.
– Helyreállítható-e a falvak és a zöld infrastruktúrájuk társadalmiökológiai értéke?
– Mindenki tehet a környezetéért és a természetért, és ez különösen igaz a falvak és azok zöld infrastruktúrájának megóvására. A kutatásunk rámutatott, hogy a fenntartható falukezelés eltérő prioritásokat igényel a táj jellegétől függően, és ezeket a különbségeket figyelembe kell venni a vidékfejlesztési tervek és politikák kialakításakor.
Az agglomerációkban elhelyezkedő falvak esetében az urbanizációs nyomás általában intenzívebb, mint a városoktól távolabbi területeken. A jövőbeni fejlesztések során ezért kerülni kell a talajlefedést, például utak, épületek és kövezett előkertek formájában, valamint csökkenteni kell az intenzív zöld infrastruktúra-gondozást, hogy mérsékeljük a biodiverzitás további csökkenését. Ezzel szemben, az erdőkkel körülvett falvakban az agrárintenzifikáció és az építkezési terjeszkedés korlátozására kell összpontosítani a biodiverzitás megőrzése érdekében.
Helyi szinten a lakosoknak és az önkormányzataiknak fontos szerepe van a biodiverzitás megőrzésében. Az olyan gyakorlatok, mint a vadvirágos területek telepítése és a fajgazdag útmenti sávok kialakítása, amelyek már Nyugat-Európa városaiban elterjedtek, egyre inkább megjelennek Középés Kelet-Európában is, például a „Vadvirágos Budapest” projekt keretében. A fenntartható mezőgazdaságra és a hagyományos tájkertészeti praktikákra összpontosító falusi kezdeményezések szintén támogathatják a helyi biodiverzitás megőrzését.
(LAKATOS TAMÁS FOTÓI)
Ahhoz, hogy ezeket a pozitív változásokat elérjük, szükség van mind önkormányzati intézkedésekre (felülről lefelé irányuló kezdeményezések), mind közösségi indíttatású mozgalmakra (alulról felfelé irányuló kezdeményezések). Például az önkormányzati szabályozások csökkenthetik a talajlefedést, és ösztönözhetik a lakosokat, hogy alacsony intenzitású, természetbarát módon gondozzák a kertjeiket és a közösségi zöldterületeket. Eközben a helyi közösségek és civil szervezetek bátoríthatják a biodiverzitás-barát megoldásokat, például a helyi magkeverékek alkalmazását a közterületek zöldítésénél. Az ilyen közösségi és önkormányzati intézkedések segíthetnek abban, hogy a falu és környezete mind ökológiailag, mind társadalmilag értékes maradjon.
– Milyen projekteken dolgozik jelenleg és melyek a közeljövőben sorra kerülő kutatási tervei?
– Az idén újra elnyert Lendület pályázatom célja az urbanizáció környezeti hatásainak kezelése a biodiverzitásra, valamint a városi és vidéki tájak védelmének kiterjesztése Magyarországon. Kutatásunk ezek hatásait vizsgálja több élőlénycsoporton alapuló felmérések által, urbanizáció és vidéki tájak közötti gradienseken. A projekt része a falusi biodiverzitás értékelése, valamint a városi és vidéki zöldterületek összehasonlítása. Emellett szisztematikus áttekintéseket végzünk az urbanizáció hatásairól, metaanalízis módszerével elemezve az adatokat. E munkák célja innovatív megoldások és stratégiák fejlesztése a városi és falusi biodiverzitás és fenntarthatóság javítására.
A Lendület projekt mellett több hazai és nemzetközi projektben vesz részt a kutatócsoportom, melyek közül néhányat tapasztaltabb kutatóink irányítanak témavezetőként. Sok munkát végzünk gyepekkel, amelyek természetvédelmi szempontból fontos élőhelyek. Vizsgáljuk többek között a gyepek tájléptékű feldarabolódásának hatását, azaz az élőhely-fragmentációt, a gyepek természetbarát kezelését, mint például a búvósávos kaszálást, és a gyepi inváziós növények ízeltlábúakra gyakorolt hatását. Az agroökológia is kiemelt kutatási területünk; a Balaton-felvidéki szőlőkben kutatásokat végeztünk a madarak és denevérek biológiai védekezésben betöltött szerepéről. Ezeken a területeken indul egy új nemzetközi projektünk is, amelynek keretében egy „Living Lab” (élő laboratórium) létrehozását tervezzük, hogy gazdálkodókkal együtt tanulmányozzuk a biodiverzitás és az ökoszisztéma szolgáltatások szerepét a szőlőtermesztésben. Az ipari ökológia is kutatási fókuszunk: vizsgáljuk a hazánkban egyre gyakoribbá váló napelemparkok hatását és kezelését a biodiverzitására a természetes gyepekkel összevetve.
A stratégiai tervezésben és az ötletelésben nagy szerep jut a csoport tagjainak, mivel a kutatástervezés a kutatás első és egyben legfontosabb lépése. A fiatal kutatók bevonása a nagy hazai vagy nemzetközi pályázatokba kiváló tanulási lehetőséget biztosít, míg a tapasztaltabb kutatók a saját ötleteikkel pályáznak, és kölcsönösen kikérjük egymás véleményét. A csoportunk sikerének kulcsa az egymás támogatása és az egymásétól különböző tudásunk és készségeink összehangolása. Ez lehetővé teszi, hogy multidiszciplináris, természetvédelmi célú tájléptékű ökológiai vizsgálatokat végezzünk.
Löwy Dániel
Az interjú a Nemzeti Innovációs Ügynökség közreműködésével készült.
