Ha zalaegerszegi vízpartról beszélünk, elsőnek mindenkinek a Zala partja jut eszébe. De a helyiek közül sokan ismerik a város szélén fekvő Gébárti-tavat is – sőt, egyre többen ismerhetik, hiszen a mostanában történt fejlesztéseknek köszönhetően egyre népszerűbb lesz. Érdekes rendezvények, műhelyek, sportolási lehetőség várja az idelátogatókat – és újabban még egy tanösvény is. Egy egészen meglepően humoros, játékos tanösvény, ami az ismeretterjesztés mellett szórakoztat is. A tanösvény egyik alkotójával, Zalai Bélával beszélgettünk.

– Mit kell tudni a Gébárti-tóról? Miért érdekes?

– Ez egy jóléti tó, Zalaegerszeg szélén. Lehet horgászni, van strand és most már vízisportolásra, kajakozásra, kenuzásra is van lehetőség az elmúlt évek célzott fejlesztéseinek köszönhetően. Van büfé, kutyastrand, és a partján áll a Kézművesek Háza is, ami népművészeti bemutatóknak, műhelyeknek és rendezvényeknek ad helyet.

Egy U alakú, mesterséges tóról beszélünk, amit a ’70- es évek végén hozták létre egy patak felduzzasztásával. A környéken lakók régóta ismerik, sok funkció már évek óta megvolt, de az utóbbi években elég sok fejlesztés indult itt. Makovecz-kápolna, csónakház, kutyastrand, kerékpárút épült – és ennek a fejlesztésnek a része a tanösvény is.

Kollégámmal, Illyés Zolival eléggé jól ismertek vagyunk a városban, sok természetismereti programot tartunk, és az önkormányzat felkérésére mi készítettük el a tanösvényt.

– A mesterséges vízfelületeket gyakran kevesebbre tartjuk, mint a természetes úton létrejötteket. Van ennek alapja, vannak értékei a mesterséges vizeknek?

– Természetesen vannak értékei a mesterséges vizeknek is. Szerintem az ilyen tavak mindenhol értékesek, akármennyire is mesterségesek, mivel sok élőlénynek adnak otthont vagy táplálkozóhelyet. Még a Városligeti tó is értékes, pedig az egy betonteknő a város közepén. Vagy ott van például a tatai Öreg-tó, ahol több tízezer lúd éjszakázik télen, az is bent van a város szívében és nagyrészt körbe van betonozva.

A Gébárti-tónál pedig nem is beszélhetünk arról, hogy beton venné körbe – csak a völgyzáró gátnál van kövezés a parton, amúgy teljesen természetes képet mutat. Az U alakú tó egyik végében égerlápot is megfigyelhet, aki arra sétál. De elég sok vízimadár megfordult már a tavon, köztük ritka madárvendégek is: hattyú, tőkésréce, szárcsa, szürkegém, törpegém, vízityúk pedig költ is. Vannak kis nádfoltok is, ott pedig nádi énekesmadarak költenek. A vízben pár védett halfaj is él, illetve vannak hüllők, kétéltűek, védett ízeltlábúak, illetve védett emlősök, mint például vidra, menyét, sün stb.

Azt nem tudom, hogy korábban milyen lehetett az a patakvölgy, aminek a helyén a tó van, de így, hogy sokféle állatnak ad élőhelyet, azért nagyon jó, hogy van. Nyilván egy ember által kevésbé érintett, hasonló méretű tó ökológiai értékével nem vetekszik, mivel elég sok ember jár ki, nyírják a füvet, így kicsit városi park jellege van, de az állatok és a növények jelentős része képes volt alkalmazkodni ehhez, és megtalálták az életterüket.

– És mi a helyzet az invazív fajokkal? Sajnos sok ilyen helyen nagyon gyorsan eluralkodnak, és a természetes élővilág megsínyli ezt. Ezt megúszta a tó?

– Nem úszta meg sajnos. Vannak invazív kagylók a tóban és invazív halak, illetve ékszerteknős is, ami nyilvánvalóan a felelőtlen kisállattartók miatt került ide. A parton pedig az aranyvessző, a parlagfű okoz gondot mint inváziós növény… A tanösvényen egyébként külön tábla van az inváziós fajokról és az általuk okozott ökológiai károkról.

– Honnan jött az ötlet, hogy tanösvény kellene a tó köré?

– Az ötlet az önkormányzat felől jött, mivel akkor kezdték a tó körül az utat megcsinálni, és egy olyan körbejárható útvonalat képzeltek el, amin gyalog vagy biciklivel körbe lehet kényelmesen menni, vannak padok, pihenőhelyek, ahol le lehet ülni kicsit gyönyörködni a tájban. Szóval, ha már lúd, legyen kövér alapon gondolták, hogy ha már lesz ez az útvonal, jó lenne, ha lenne egy tanösvény is mellette. De, hogy az hogyan nézzen ki, mi legyen rajta, azt teljességgel mi találtuk ki a Zolival. Őt keresték meg az önkormányzattól, beszélt velem, hogy elvállaljuk-e, és igent mondtunk.

Mindketten részt vettünk már korábban egymástól függetlenül tanösvények készítésében. Az én javaslatom volt, hogy rajzos, vicces műfajú legyen, egy fő állatfigurával, mivel korábban csináltam már ehhez hasonlót a Keszthelyi-hegységben és a Vindornyai lápban. Ezek képeit megmutattam Zolinak, neki nagyon tetszett az ötlet, és az önkormányzatnak is „bejött” a gondolat.

Úgy osztottuk fel a munkát, hogy Zoli írja a szöveget és én festem a rajzokat. Megbeszéltük, hogy melyik táblán milyen témák legyenek, milyen fajokkal, én megfestettem a képeket, elküldtem Zolinak, ő pedig részben a képek alapján megírta a szöveget.

A táblák helyét a tó körül úgy terveztük meg, hogy releváns helyen legyenek. Például a halakról szóló rész ott, ahol leginkább horgásznak. A tó történetét bemutató táblák pedig a tó két „bejáratához” kerültek.

– Ki a „célközönség”, kinek szól a tanösvény? A táblákat végigolvasva feltűnő, hogy még a szóviccektől sem riadtatok vissza, és a képi ábrázolás is sokszor humoros.

– Igen, az volt a koncepció, hogy a gyerkőcök is élvezzék, legyen érdekes és szórakoztató számukra, de a felnőtteknek is tetsszen. Az állatfigurák kicsit karikatúraszerűek, de ugyanakkor felismerhetőek, a faji jellegzetességeik jól látszanak – kicsit úgy, mint például a Vizipók-sorozatban. A párbeszédes jelleg sem általános a tanösvényeknél, és igyekeztünk sok képi és szöveges humort is belevinni, hogy élvezetes és szórakoztató legyen olvasni, de ugyanakkor hasznos információt is közöljünk.

Azt még az elején eldöntöttük, hogy egy vidra legyen a főszereplő, mert egyrészt olyan vízi állat, ami kötődik a tóhoz, ténylegesen él is benne, emellett pedig jól meg lehet „animálni” és egyaránt tud beszélgetni a víz alatti állatokkal és a vízparton lévőkkel is. Mindegyik táblán valamelyik bemutatandó állattal beszélget a vidra, és ebből a párbeszédből derülnek ki a dolgok az ott élő állatokról, növényekről. A tábla alján pedig van egy fényképes rész is, ahol a szövegben nem említett állatokról/növényekről lehet megtudni pár érdekes tényt. Igyekeztünk, hogy inkább az érdekes, meghökkentő dolgokról írjunk és ne száraz adatokat közöljünk, mint sok más ismeretterjesztő anyagban, mert azok nagyon unalmasak. Például hogy melyik hónapban hányat kölykezik a róka, vagy hány darab ikrát rak le a ponty az nem sok embert érdekel és egy perc múlva már nem is emlékszik rá.

– Mik ezek az érdekes infók? Engem például pont érdekelne, hogy hány ikrát rak a ponty…

– Ilyen érdekes, kevéssé közismert információ, hogy régen a függőcinege fészkét csizmabélésre használták gyerekeknek. Vagy hogy a nádi tücsökmadárnak – amit sokan nem ismernek – ténylegesen rovarszerű hangja van. Vagy hogy a récék nyáron több hétre röpképtelenné válnak, mert egyszerre levedlik az összes repülésre szolgáló tollukat, és ilyenkor a gácsérok is pont olyan jellegtelen barna színűek lesznek, mint a tojók, hogy ne keltsenek feltűnést, mivel nem tudnak elrepülni, ha valami el akarná kapni őket.

– Egy ilyen, a szokásostól eltérő tanösvény elkészítése egyszerre igényel művészi és ismeretterjesztő képességeket is. Mennyire volt nehéz feladat?

– Alapvetően felemelő volt a tudat, hogy valami klassz dolgot csinálunk, ami nem átlagos. Jó érzés volt kitalálni, hogy mik legyenek a képeken és a vicces jeleneteket megkomponálni. Viszont nagyon behatárolt, hogy A4-es méretben kellett dolgoznom – mert ez fért be a szkennerbe, a kész tanösvényen természetesen ennél sokkal nagyobb táblák vannak – így ekkora területre kellett minden állatot, poént megkomponálnom. Gondolom, Zolinak sem lehetett egyszerű, hogy szórakoztató, de informatív is legyen a szöveg és minden hasznos infót be tudjon sűríteni viszonylag kis terjedelmű szövegbe. Ugyanakkor inspiráló lehetett a vicces és informatív szövegek megírása… Ő egyébként biológus végzettségű, és általános iskolában tanít biológiát, van négy gyereke, akiknek szokott mesélni, szóval nem idegen tőle ez a mesélős szöveges műfaj. Én szintén biológus végzettségű vagyok, és már régóta foglalkozunk együtt gyerekekkel, akiknek erdei iskolai foglalkozásokat tartunk, ahol szintén fontos a jó előadói képesség, információátadás, humor.

Reméljük, ezzel a tanösvénnyel még több embert „érünk el”, és még több gyereket tudunk rávenni a természet tiszteletére és szeretetére.

P.B.