Egy cinegecsalád tavasszal akár 15–20 ezer hernyót is zsákmányolhat egy fészekalj felneveléséhez, ezzel tartva kordában a rovarkártevők szaporodását. Bereczki Krisztina, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos segédmunkatársa mátrai erdőkben vizsgálja a cinegék és fő táplálékuk, a hernyókártevők kölcsönhatását. Eredményei szerint, ha az erdészek változatosabb erdőszerkezetet alakítanak ki, akkor csökkenthetik a hernyók által okozott károkat.
– Mit jelent az ökoszisztéma-szolgáltatás kifejezés? Milyen irányai vannak a témakörben végzett kutatásoknak?
– Ökoszisztéma-szolgáltatás alatt mindazokat a hasznokat értjük, amelyeket a természet az ember számára nyújt. Négy fő csoportja az ellátó, a szabályozó, a fenntartó és a kulturális szolgáltatás. Az ellátó szolgáltatások közé tartoznak mindazok a közvetlen hasznok, amelyek akár anyagi jellegűek is lehetnek, mint például a termény a mezőgazdaságban vagy az erdőben a fahozam. A szabályozó szolgáltatások az ökoszisztémák működésének szabályozásában játszanak szerepet, mint például a levegőminőség és a vízrendszerek szabályozása, a beporzás vagy például a mező- és, erdőgazdálkodásban a kártevők elleni olyan védekezés, amit a természetes ellenségek nyújtanak. A fenntartó szolgáltatásokhoz tartozik például a talajképződés és a fotoszintézis, a kulturális szolgáltatások alatt pedig a természet nyújtotta esztétikai élményt értjük. Nagyon sok iránya van az ezt feltáró kutatásoknak. Ezek egyrészt akár teljesen ökológiai, biológiai vizsgálatok is lehetnek – ezeknek a szolgáltatásoknak a szakmai, ökológiai hátterét kutatják. Egy másik irányvonal keretében pedig próbálnak ezeknek a javaknak anyagi, pénzbeli értéket kifejezni, aminek a döntéshozatalban és politikában lehet fontosabb szerepe, hiszen így próbálják felhívni a figyelmet a természetvédelem jelentőségére.
– Az Ön kutatásai hogyan kapcsolódnak ehhez a témakörhöz?
– Én leginkább a kártevő-szabályozással foglalkozom, ami egyike a legfontosabb szabályozó ökoszisztéma-szolgáltatásoknak. Kártevő-szabályozás alatt az erdészeti, mezőgazdasági kártevőknek a természetes szabályozását értjük, amit a kártevők generalista, vagyis több különböző zsákmányállatot fogyasztó ragadozói vagy parazitái, azaz élősködői végeznek azáltal, hogy elfogyasztásukkal csökkentik a kártevők populációméretét. Populációik megfogyatkozásával, szabályozásával egyben az általuk okozott károknak a csökkentését is maguk után vonják.
– Milyen kártevőfajokkal foglalkozik konkrétan?
– Lepkehernyók kártételét vizsgálom, ezen belül is a gyapjaslepkére vonatkozóan vannak kutatásaim. Ez az egyike a legveszélyesebb kártevőinknek, ugyanis gradációra, nagymértékű szaporodásra hajlamos faj. Emellett a hazai tölgyesek egyik legközönségesebb, legnagyobb egyedszámban előforduló fajával, a kis téliaraszolóval is foglalkozom.
– A kártevők és a madarak interakcióját, egymásra hatását vizsgálja. Mennyi hernyót fogyaszt el egy széncinegecsalád egy költési időszak során?
– Egyes kutatások szerint egyetlen fészekalj felneveléséhez akár 15–20 ezer hernyót is zsákmányolnak. Táplálkozási vizsgálatok szerint a teljes elfogyasztott tápláléknak akár 90%-a is lehet lepkehernyó a fészkelési időszakban, ugyanis ez egy rendkívül fehérjedús táplálék. Május környékén, éppen a madarak fészkelési időszakában van a hernyók egyedszámának a csúcspontja, ezért ez egy nagyon könnyen elérhető táplálék. Vannak olyan kutatási eredmények, melyek szerint ez az elfogyasztott mennyiség akár 70%-os csökkenést is okozhat a hernyók populációiban.
– Ezt lehet a széncinege ökoszisztéma-szolgáltatásának nevezni.
– Pontosan erről van szó. A széncinege és minden rovarevő madárfaj nagyon fontos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt azáltal, hogy a nagy kárpotenciállal bíró lepkehernyókat fogyasztják és így az általuk okozott károkat is mérséklik.
– Mit okozhat egy fa életében, ha a gradáció során lerágják róla a leveleket a kártevők?
– A hernyók általi rágáskár visszaveti a megsértett fák növekedését, gátolja a természetes felújulást, negatívan hat termésre, ezáltal hatalmas hozamkiesést jelent. Természetesen ökológiai, természetvédelmi szempontból is nagyon jelentős a kár, de gazdasági vonzata is van. Egyes vizsgálatok szerint az okozott kár akár 300 dollár/hektár, azaz mintegy 83 000 Ft/hektár hozamkiesést is jelenthet évente. Ugyanakkor további súlyos következmény lehet, hogy a rágott fák sokkal kevésbé lesznek ellenállók a másodlagos kártevőkkel szemben. Például sokkal fogékonyabbak lesznek a gombabetegségekre, vírusokra, így előfordulhat, hogy akár tömeges fapusztulás következik be. Mindez akár kárláncolatok kialakulásához vezethet.
– Térjünk át a kutatási módszerekre. A Víz Világnapján volt egy rendezvény a Szentendrei-szigeten, és ott gyurmahernyókat mutatott be iskolás gyerekeknek. Ezeket hogyan használja a kutatása során?
– A gyurmából készült hernyó egy nagyon egyszerű és tökéletesen alkalmas módszer arra, hogy vizsgáljuk a madarak hernyófogyasztását. Gyurmákat helyezünk ki az erdei fákra, ezzel megtévesztjük a madarakat. Amennyiben megcsípik a gyurmahernyókat, akkor számszerűsíteni tudjuk, hogy az adott élőhelyen mennyi élő hernyót fogyasztottak volna el a madarak, hogy ha ez a gyurmafigura élőlény lett volna. Ezzel valójában a madarak és hernyók közötti kapcsolatot, a madarak hernyófogyasztását vizsgáljuk. Ez utóbbit predációnak nevezzük. Azt tudjuk összehasonlítani és vizsgálni, hogy az erdőgazdálkodás, az erdőkezelés és az erdő bizonyos szerkezeti elemei milyen hatást gyakorolhatnak erre az egész rendszerre, vagyis a madarak hernyófogyasztására, s hogyan tudjuk intenzívebbé tenni a madarak tevékenységét azáltal, hogy máshogy gazdálkodunk az erdőben.
– Hol végezték ezeket a kísérleteket?
– A Mátra déli oldalán található cseres-tölgyesekben. Viszonylag nagy területet ölelt fel a vizsgálat, tulajdonképpen az egész Dél-Mátra cseres-tölgyeseit lefedtük kísérleti területeinkkel. Ez a pannon tájra jellemző erdőtípus Magyarországon még napjainkban is kiterjedt állományokkal rendelkezik. A cseres-tölgyesek ráadásul eléggé fogékonyak a hernyókártételre, ugyanis a kocsánytalan tölgyön több mint 300 potenciálisan kártevő hernyófaj él.
– Milyen eredményekre jutottak a kísérleteik során?
– A kihelyezett gyurmahernyókon összesen 27%-os predációs rátát mértünk, ami azt jelenti, hogy a hernyóknak a 27%-át fogyasztották volna el a madarak, amennyiben azok élők lettek volna. Összesen 31 énekesmadárfajt figyeltünk meg és 19 lepkehernyófajt. Vizsgálataink rámutattak arra, hogy a madarak egyedszámának növelése egyben nagyobb predációs rátát jelent a hernyókra nézve, és jelentősen csökkenti a hernyók által okozott rágáskárt. Eredményeink jelzik, hogy a madarak egyedszámát jelentősen meg tudja növelni az erdőgazdálkodás azáltal, hogy ha térben heterogénebb, változatosabb erdőszerkezetet hozunk létre. Fontos, hogy különböző méret- és korcsoportok legyenek jelen az erdőben. Ez nagyban megnöveli a madarak egyedszámát. Emellett egy elegyes, több fafajból álló állományban szintén sokkal több énekesmadár fészkel. A madarak nagyobb egyedszáma egyértelműen nagyobb hernyófogyasztást jelent, ami csökkenti a hernyók által okozott rágáskárt. Vagyis az erdészetek is nagyon sokat tehetnek azért, hogy az erdő önszabályozó és ellenálló képességét növeljék a rágáskárral szemben. Érdemes úgy gazdálkodni, hogy a rovarevő énekesmadarak nagy egyedszámát és aktivitását fenntartsák.
BAJOMI BÁLINT
2015/20
