Sosem fogom elfelejteni azt a kínos epizódot, amikor egy Angliában gyakornokoskodó magyar tanárjelölt az őt vendégül látó patinás brit iskolában a számára rendezett fogadáson meg akarta mutatni, hogy angol nyelvtudása messze túlmutat a tankönyvek sablon párbeszéd-paneljein. A neki címzett pohárköszöntőt egy eredetinek szánt fordulattal szerette volna megköszönni, s koccintás előtt elsütött egy olyan kis közvetlen jókívánságot, amelyet előző nap tanult egy hamisítatlan pubban. Újonnan szerzett nyelvi ismereteit döbbent csend fogadta. A feszengő félrenézésekből hamar rájött: valami olyan vaskosat talált mondani, amely a sokadik korsó sör után talán szellemesen hat, de a fehér asztal mellett több mint illetlenség…
Hogy ne essünk hasonló hibába, vagyis hogy jókor és jól tudjuk használni az angol közmondásokat, szólásokat és szállóigéket, ehhez segít hozzá Nagy György gyűjteménye. A kézikönyv alcímét egy kicsit szimbolikusnak érzem. 2000 angol nyelvi elemről szól, mintha azt akarná sugallni: olyan fordulatokat ismerhetünk meg a kötetből, amelyek kiállták a hétköznapi használat próbáját, vagyis – bár sokszor évszázadokkal ezelőtt születtek – a 2000 utáni, XXI. századi angolban is eleven nyelvi eszköztárként alkalmazhatók.
Nem kevésbé fontos az alcím második eleme: az, hogy a bemutatott közmondások, szólások és szállóigék a magyar megfelelőjükkel együtt szerepelnek. Ez azért elengedhetetlen, mert ezeknél a nyelvi jelenségeknél a legtöbbször szó sem lehet szó szerinti fordításról, előfordul, hogy a magyar és az angol változat látszólag köszönő viszonyban sincs egymással. Jó példa erre a XVI. századból eredeztethető ’Give a beggar a horse and he’ll ride it to death’ közmondás, amely – vajon kitalálnák-e Kedves Olvasóink? – a magyar „Adj a tótnak szállást, kiver a házadból” politikailag talán kevéssé korrekt, de kétségkívül szemléletes és közismert bölcsesség megfelelője. Az eligazodáshoz a szerző két lépcsőben vezeti el könyve olvasóit-használóit: először mindig a szó szerinti magyar fordítást közli, majd az irodalmilag-stilisztikailag megfelelő magyar változatot.
Apró kultúrtörténeti és nyelvtörténeti adalékként minden szólás mellett ott szerepel a legelső vagy legrégebbi ismert előfordulás dátuma. A szólások – a könnyebb eligazodás érdekében – kulcsszavaik szerinti ábécérendben kereshetők ki gyorsan.
Egy kétezres gyűjtemény nem lehet teljes, így biztosan mindenki tud említeni majd olyan kedvenc angol szólást, amelyet frappánsnak érez, de hiába keresi a könyvben – talán majd egy következő kiadásban megleli.
(Angol közmondások, Tinta Könyvkiadó, 2013. 255 oldal, 2490 forint)
GÓZON ÁKOS
2014/24
