A világegyetem nagy kérdései régóta izgatják az emberek fantáziáját. Nem egyszerű azonban az univerzum keletkezését, fejlődését, a virtuális és valódi tér és idő összefüggéseit, az anyag és energia kapcsolatát vizsgálni. Valós és elméleti kísérleteket kell végezni, igazolni vagy cáfolni az elképzeléseket, megmagyarázni a gyorsítókban és az égbolton látottakat. A kapott eredményeket sem könnyű mindig értelmezni, de nem kisebb feladat megértetni mindezt a nagyközönséggel.
Szerencsére sokakat érdekelnek ezek a témák, és olyan húzónevekkel is fel lehet kelteni a figyelmet, mint Stephen Hawking. Rüdiger Vaas – aki tapasztalt tudományos újságíró – Hawking munkásságára alapozva írta meg könyvét. Őt követi, legalábbis abban a tekintetben, hogy nem használ képleteket. Az univerzum megismeréséhez ugyanis – Hawking szerint – nemcsak képletekre, hanem képzelőerőre is szükség van. Vaas ennek érdekében szépirodalmi műveket idéz és maga is alkot költői képeket.
A kozmológusoknak is persze, szükségük van fantáziára, hiszen olyan felvetéseken is filozofálnak – a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt –, hogy mi módon folyik az idő, ha a világegyetem tágulása összehúzódásba megy át; hogyan tudnánk kommunikálni egy olyan lénnyel, akinél hozzánk képest visszafelé múlik az idő vagy a multiverzumban át lehet-e „hajózni” az egyik szigetuniverzumból a másikba. Nem is beszélve a semmiről, amely nem semmi. Fontos szerepe van ugyanis a modellekben köznapi nyelven semminek nevezett vákuum mélyén megbújó virtuális részecskéknek.
A szerző Hawking kutatásait használja fel, hogy bemutassa az imént említett vizsgálatok történetét. A modern kozmológiai elméletek alapjai ugyanis meglepően régiek. Az univerzum tágulása már 1917-ben felmerült, amikor Einstein az általános relativitáselméletet a világegyetemre alkalmazta. Ez majdnem 100 esztendő. Az ősrobbanás elméletének Gamow-féle változata is 70 éves lesz lassan. A Nagy Bumm „visszhangját” – vagyis a mikrohullámú háttérsugárzást – csaknem fél évszázaddal ezelőtt fedezték fel. Az olyan divatos elképzelések, mint a multiverzum, az M-teória vagy a világelmélet is évtizedekre tekinthet vissza (pontosabban némelyik összetevő már évtizedekkel ezelőtt ismert volt.) Mára tehát eljutottunk oda, hogy a világ eredetének és mai állapotának magyarázata nem spekuláció, hanem megfigyelési, sőt kísérleti tudomány. (Űreszközök pásztázzák a világegyetem mélységeit, a CERN-ben és másutt pedig a gyorsítók eredményeiből próbálják kiolvasni az univerzum történetét.)
Nem igaz, hogy nincsenek válaszok a nagy kérdésekre, sőt! Vannak, méghozzá szép számmal, csak éppen vagy nem magyaráznak meg minden részletet, vagy ellentmondásban vannak a tapasztalatokkal, netán a korábbi, már igazolt modellekkel. Bizonyos részletek – mint például az univerzumok sokasága – sci-finek hangzanak, de ma már sokkal több benne a „sci”, mint gondolnánk. Fantasztikus kirakós játék ez a kutatók részéről. A korábbi modelleket lecserélve vagy új elemekkel bővítve jutnak közelebb a teljes képhez. Legalábbis ezt remélik.
A Talentum Tudományos Könyvtár egyik nagy erénye, hogy a témában jártas szakemberek fordítják és lektorálják a köteteket. Jelen esetben azért kell ezt kiemelnünk, mert az eredeti könyv 2008-ban jelent meg Stuttgartban, és azóta sok minden történt a kozmológiában. Gondoljunk csak a sötét energiára vagy a Higgs-bozon létezésének bizonyítására. Ezért a magyar fordító, Both Előd, ahol szükséges volt, ki is egészítette megjegyzéseivel a történetet.
„Nagyon fontos, hogy a fiatalok megőrizzék a csodálkozás képességét…” – mondta egyszer Hawking. A kíváncsi olvasó valóban elcsodálkozhat azon, mi mindent talál ebben a kötetben a világegyetem nagy kérdéseiről.
(Hawking új univerzuma. Talentum Tudományos Könyvtár, Akkord Kiadó. 2013, 262 oldal 3990 forint)
TRUPKA ZOLTÁN
2014/8