A dalos szúnyog madarakat és emlősöket, köztük embereket is megcsíp, és ezzel a nyugat-nílusi vírust (WNV) is terjeszti. A kór embernél enyhe lefutású, de időnként komolyabb idegrendszeri tüneteket is okozhat. Soltész Zoltán, a Magyar Természettudományi Múzeum és az MTA Ökológiai Kutatóközpont munkatársa kékvércse-odúkba helyezett ki speciális, babaolajat tartalmazó csapdákat, amelyekkel három év alatt 18 000 szúnyogot fogott. Kollégáival együtt ki tudták mutatni a rovarokból a kórokozó WNV-t.

– Milyen élőlényekre veszélyes a nyugat-nílusi vírus?

– Ez elsősorban madárvírus, de megtámadja az emlősöket és az embert is. Embernél az esetek túlnyomó többségében enyhébb influenzaszerű tüneteket produkál vagy tünetmentesen lezajlik. Az esetek nagyon kevés részében azonban komolyabb idegrendszeri tünetekkel járhat együtt, és elvétve – elsősorban a legyengült embereknél – halált is okozhat. Úgy tapasztalták, hogy a humán fertőzés főleg augusztusban fordul elő. Annak ellenére nem szűrik a vérkészítményeket WNV ellen, hogy Magyarországon van bizonyított WNV-fertőzés minden évben. Ez szerintem nagy probléma.

– Önök konkrétan a kék vércsét kutatják. Ez a ragadozómadár-faj mennyire érzékeny a vírusra?

– Vannak olyan madárfajok, mint például a karvaly, amely egyedei nagyon érzékenyek a vírusra. Viszont például a galambnál, holott terjeszti, de egyáltalán nem okoz problémát a nyugat-nílusi vírus. Tehát ha a fertőzött galambot megeszi a karvaly, akkor az utóbbi elpusztul. A kék vércse valahol a kettő között van: bizonyos egyedeket súlyosan megbetegít, mások túlélik, és immunisak lesznek a továbbiakban erre a vírusra. Sőt, ezt a védettséget tovább is tudják adni a fiókáiknak.

– A neve alapján az ember azt gondolná, hogy ez valamilyen trópusi betegség. Magyarországon is előfordul ez a kór?

(SOLTÉSZ ZOLTÁN FELVÉTELE)

– A nevét onnan kapta, hogy először a Nílus vidékéről mutatták ki egy nőben. Magyarországon először, ha jól emlékszem, 2003-ban jelezték Bakonyi Tamásék, majd számos elhullott ragadózómadárban is kimutatták az évek folyamán. Mi kék vércsék esetében bizonyítottuk az előfordulását. A Kardoskút melletti kékvércse-telepen 2010-ben elkezdett vizsgálat során csapdába ejtettük a kék vércséhez odajövő szúnyogokat, és közülük a dalos szúnyogfajból (Culex pipiens) sikerült kimutatni magát a vírust. A fiókákból is vettünk vérmintát. Noha belőlük nem sikerült izolálni a vírust, a szervezet által termelt ellenanyagot viszont igen. Ez arra utal, hogy van valamilyen maternális immunitás, tehát az a tojó, amelyik átesett ezen a víruson, a tojáson keresztül át tudja adni a kórokozóval szemben védő ellenanyagot a fiókáknak.

– Akkor ez tulajdonképpen egy védekező anyag, amivel a vírust próbálja legyőzni a madarak szervezete?

– Igen. Olyan ellenanyag, amely az emberi szervezetben is hasonlóképpen megtalálható.

– Hogyan folyt a gyakorlatban ez a vizsgálat? Ha jól tudom, kihelyezett odúkban vizsgálódtak.

–Lelkes madarászok rájöttek arra, hogy a kék vércsék egyedszámát mesterséges odúk kihelyezésével növelni lehet. Az Európai Unió által finanszírozott Life-programok kapcsán jelentős számú, több mint 3000 egységes fészekodút helyeztek ki az országban. Az egyik ilyen odútelep Kardoskúton van – ott végeztük a vizsgálatainkat. Ezekben a mesterséges odúkban egy 10 × 15-ös műanyag lapra babaolajat kentünk fel, annak is a gél változatát. Ez az anyag azért alkalmazható, mert ebből a legyek és szúnyogok könnyen kinyerhetők, vagyis az olaj leoldható anélkül, hogy a rovarok sérülnének.

– Tulajdonképpen csapdákat helyeztek ki…

– A szúnyog rászáll a lapra és odaragad. Ez azért jobb, mint az agráriumban használt nem száradó ragasztó, mert abból nem lehet kiszedni úgy az állatokat, hogy ne sérüljenek. Tehát amikor nem száradó ragasztót használunk, akkor ott helyben meghatározzuk őket, ha sikerül, forgatás nélkül. Ha kiszedjük, akkor határozásra már alkalmatlanok lesznek. A mi módszerünkkel viszont kiszedés után is alkalmasak identifikációra, határozásra. Sőt, ezek után még elküldtük a mintákat Bakonyi Tamáséknak, hogy megvizsgálják, fertőzöttek-e. Nos, még a kezelés után is sikerült kimutatniuk a vírust a mintákból.

– A szúnyogokat preparálják, és utána faji szinten meghatározzák.

– Az olajból történő kinyerés után alkoholba tettük az állatokat, és nagy részüket úgy azonosítottuk mikroszkóp alatt. Mindegyik állatból, pontosabban mindegyik fajból, amelyet meghatároztunk, tettünk el bizonyító példányokat. Ez azért nagyon fontos, mert ha később megkérdőjeleződik az identifikáció helyessége, akkor újra lehet vizsgálni az eltett példányokat. A szúnyogokat minuciatűre, azaz 0,15 mm vastagságú kicsi tűre szúrjuk fel. A tűket kis zászlóknak nevezett papírcsíkokra ragasztjuk rá, és azt a papírcsíkot szúrjuk egy nagyobb rovartűre, majd így kerülnek be a gyűjteménybe. Természetesen a megfelelő adatokkal ellátva, tehát hogy ki fogta, mikor fogta, hol fogta.

– A papírcsíkon GPS-koordinátát is láttam.

– A modernebbeken, tehát az új rögzítésű adatok között már minden esetben alkalmaztuk a GPS-koordinátákat, mert azok teljesen egyértelműek.

– Hány szúnyogot fognak egy szezon alatt ezzel a módszerrel?

– Szúnyogból összesen 18 ezret fogtunk három év alatt, pontszerű mintavétellel. A költés tojásos időszakában, majd kicsi fiókás korban, illetve a kirepülés előtt és alatt fiókás korban vettünk mintákat. Egy-egy fészeknél háromszor 24 óráig voltak kint a lapok. Az volt a megdöbbentő, hogy egy nagyon szúnyogos, csapadékos évben, például 2010-ben átlagosan mintegy 100 szúnyogot sikerült így 24 óra alatt megfogni. Tehát nagyon nagyszámú szúnyog látogatja ezeket a madarakat.

– Ráadásul nem is fogtak meg minden szúnyogot, amelyik berepült a költőládába.

– Ezzel a módszerrel egy mintát veszünk a sokaságból, tehát nem tudjuk megfogni az összes odalátogató szúnyogot. De így is megdöbbentő nagyságrendű ez a közel 100 állat.

– Ha a nyugat-nílusi vírust hordozó szúnyog az embert is megcsípi, akkor a fertőzés átterjed az emberre?

– Ennél egy kicsit bonyolultabb a történet, mert két alfaja vagy biotípusa van a dalos szúnyognak. A két biotípus egymástól a biológiai tulajdonságaiban, viselkedésében különbözik, és itt is erről van szó tulajdonképpen. A pipiens az egy olyan szúnyog, amely zsírtestet tud képezni, tehát téli álomra képes vonulni, és nem szereti az embert. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy madárszúnyog. A másik a molestus biotípus, amely nem képes zsírsejtet képezni, ennek megfelelően szükséges, hogy folyamatosan pörögjön a populációs ciklusa, csak így képes áttelelni a következő évre.

– Télen is zajlik ez a ciklus?

– Igen. Viszont ehhez valamilyen melegebb helyre van szüksége, ahol szaporodni tud. A pipiens biotípussal ellentétben a molestus igen intenzíven csípi az embert is és a madarat is. A szakirodalom szerint ez a két biotípus hibridizációra ugyancsak képes, és a hibrid olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a molestus, azaz csípi az embert. Tehát ez már át tudja adni, oltani a vírust a madárról az emberre.

BAJOMI BÁLINT

2015/32