Szeptemberben tartották meg a Biológiai adatbázisok és adattárolás munkaértekezletet Debrecenben. A minikonferencián Szép Tibor, a Nyíregyházi Főiskola egyetemi tanára, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Monitoring Központjának tudományos szakértője is tartott előadást. Hogyan változott a madarak előfordulási adatainak gyűjtése? Milyen trendek figyelhetők meg az agrárterületeken élő és az erdei állományok méretében? Miért fontos azt is megfigyelni, ha egy faj nem fordul elő valahol?
– 1974-ben alakult meg a Madártani Egyesület. Kezdetben hogyan zajlott a madártani adatok gyűjtése? Milyen fajokról gyűjtöttek adatokat?
– Nyilván abban az időszakban csak papíron lehetett gyűjteni az adatokat, amelyekről stencilezett Madártani Tájékoztatót küldtünk ki az érdeklődőknek, szakembereknek. Ebben arról volt információ, hogy hol és milyen ritka madarakat láttak. Ez egy nagyon fontos első lépés volt. És rögtön az elején kiderült, hogy nem elég csak egy kis tájékoztatóban rögzíteni az adatokat. Ezért egy adattárat is létrehoztak az egyesület munkatársai. Felmérőlapokat készítettek, amiket a felmérők kitöltöttek és postáztak. Ez egy nagyon kezdetleges, de akkor viszonylag jól működő rendszer volt. Voltak nehézségei, például a magas postaköltségek.
– Mikor kezdtek el számítógépet használni?
– 1987-ben a Madártani Egyesület nyert egy OTKA-pályázatot, melynek a célja az volt, hogy a legjelentősebb adatbázisait, így a madárgyűrűzési adatokat számítógépre vigyék. Ez volt az az időszak, amikor az első XT-számítógépek megjelentek Magyarországon. Itt hoztuk létre Magyarország, sőt Közép-Európa első olyan adatbankját, DBase-rendszerben, ami vadon élő élőlények adatait tárolta egy PC-számítógépen. Mindezt az európai madárgyűrűzési kódrendszerben tartottuk nyilván. Külföldi és hazai kutatóknak tudtunk adatokat szolgáltatni. Érdekesség, hogy akkor ezen első XT-számítógépnek 20 megabájtos tárhelye volt. A kollégákkal közösen körülültük és azon tűnődtünk, hogy mikor fog ez megtelni. Ez az az időszak volt, amikor Spektrum- és Commodore-számítógépeken dolgoztunk, ahol 10-20 kilobájtokban kellett problémákat megoldani. Fantasztikus lehetőség volt számunkra. Hasonló helyzetben vagyunk most is, a mai technológiával is: az online elérések lehetőségeit messze nem használjuk ki most még annyira, mint talán pár év múlva fogjuk.
– Hová fejlődtek mostanra ezek az adatbázisok? Milyen adatbázisai vannak jelenleg az MME-nek?
– A kezdetektől nagyon sokféle típusú adatgyűjtés volt. Voltak a madárgyűrűzést, a vízimadarak mozgását, vonulását követő programok, ritka és telepesen költő fajok fészkeinek az adatai, és általánosabb madármegfigyelések. Ezeket a XX. század végére már számítógépen, PC-kben offline rendszerben tartottuk nyilván. A XXI. században az online rendszereknek a megnyílásával ma már a legtöbb adatbázisunk online nyilvánosan elérhető, és az adatokat az interneten keresztül lehet fel- és letölteni. Többféle adatbázisunk van természetesen, hisz ahány típusú adatgyűjtés van, annyiféle igénye és lehetősége van a felmérőknek. A cél, hogy könnyen bevihessék a rendszerbe a gyűjtött információkat. Döntően önkéntesekkel dolgozunk együtt, akiknek az idejük és az érdeklődésük is korlátozott. Így próbálunk minél jobban alkalmazkodni az ő idejükhöz, lehetőségeikhez. Ezért nem egy nagy központi adatbázisunk van, hanem sok kisebb rendszerünk, amiket persze összekötünk, ha ez a kérdéseink megválaszolásához szükséges.
– Az egyik legismertebb program a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM). Hogyan működik? Hogyan gyűjtik az önkéntesek az adatokat?
– Ez egy érdekes kezdeményezés. Még a XX. század végén indítottuk be, olyan kérdések megválaszolására, hogy mi történik Magyarországon általában a nagyobb élőhelyeken – például az agrár-élőhelyeken, vagy hogy milyen hatása lesz a klímaváltozásnak Magyarországon a biológiai sokféleségre. Egészen addig nemcsak nálunk, hanem a világon mindenhol főként csak a ritka madarakra, ritka élőlényekre koncentráltak. Az mára világossá vált, hogy a madarak, és ezen belül a gyakori madarak nagyon jól tudnak indikálni olyan jelenségeket, ami nemcsak a madarakról szól, hanem a biológiai sokféleség egészéről. Azonban ahhoz, hogy a madarakat ilyen célra fel tudjuk használni, nem elég spontán gyűjteni az adatokat, hanem olyan mintavételezést kell használnunk, ami reprezentatívvá teszi ezeket az adatokat. Éppen ezért véletlenül kiválasztott 2,5×2,5 km-es négyzeteken belül véletlenszerűen elhelyezkedő pontokon végzik a felmérést a munkatársaink, az önkénteseink. Ez azért nagyon jó, mert így minden élőhelyet olyan arányban mérünk fel, mint ahogy az a valóságban is létezik. A gyakori madarak révén évente elvégezzük a felmérést, így követni tudjuk, hogyan változik a létszámuk, történik-e csökkenés, vagy növekedés. Ez a különlegessége ennek a programnak.
Fontos másik eredmény, hogy napjainkban több mint ezer önkéntes vesz részt benne az ország minden táján. Végre először van módunk választ adni olyan kérdésekre, hogy vajon elindulnak-e nálunk is azok a drámai változások, mint ami Nyugat-Európában bekövetkezett a Közös Agrárpolitika (CAP) bevezetésével az agrár-élőhelyeken. Sajnos a válaszom az, hogy az utóbbi 4-5 évben jól láthatóan csökkent azon madárfajok állománya, amik az agrár-élőhelyekhez kötődnek Magyarországon. Félő, hogy azok az agrár-környezetvédelmi intézkedések, amiket az intenzívebb agrárgazdálkodás hatásainak kivédésére teszünk, nem elegendőek – azokat a jelenleginél nagyobb területen és hatékonyabban kell végezni. A cél, hogy ne menjünk azon az úton, amit Nyugat-Európában tettek meg, ahol az agrár-élőhelyeken a biológiai sokféleség majdnem 40 százalékkal esett vissza a madarak esetében. (A Mindennapi Madaraink Monitoring-programról az mmm.mme.hu címen találni további információkat.)
– Magyarországon mekkora ez az arány?
– Mostanra körülbelül 20 százalékkal csökkent a 2004-es, tehát az uniós csatlakozás előtti állapothoz képest a gyakori madaraknak a száma, ami nagy valószínűséggel nemcsak a madarakra, hanem más fajokra is jellemző.
– A grafikonon szerepel két másik kategória, amelyek, úgy tűnik, nem csökkennek. Azokkal mi a helyzet?
– A másik nagy kiterjedésű élőhely Magyarországon az erdő. Van egy harmadik kategória is, amely azokon a madarakon alapul, amelyek nem kötődnek egy adott élőhelyhez, és gyakran emberi településeken, kis falvakban, gyártelepeken élnek. Ez utóbbinál nem tapasztaltunk csökkenést, az állományok stagnálnak. Az erdei élőhelyekhez kötődő madaraknál kismértékű növekedést tapasztalunk. Nem kizárt, hogy mindennek a hátterében az agrár-élőhelyeken bekövetkező erdőtelepítések állnak.
– Mit jelent az a két kifejezés, hogy prezencia és abszencia? Az utóbbi gyakran kimarad az adatbázisokból. Miért fontos mégis?
– Ha adatokat gyűjtenek, legtöbbször azt nézik, hol láttak valamit – ritka madárfajt vagy egy ritka növényfajt. Ez a prezencia. De sajnos olyan világban élünk, ahol azt is nyilván kell tartani, hogy valami hol nincs – ez legalább ilyen fontos. Tehát hogy ott voltam, alaposan megnéztem, de nem találtam az adott fajnak az egyedeit. Ezt hívjuk abszenciának. Ez akkor fontos, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogyan változik egy adott faj egyedszáma/elterjedése. Tudnunk kell, hogy ahol most nincs valami, ott volt-e korábban vizsgálat. Vagy ha korábban volt valami egy helyszínen, akkor onnan eltűntek-e az egyedek? Ennek a kettőnek a vizsgálata egyformán fontos. Sokan azt hiszik, hogy egyszerűbb ezt megállapítani, de ez is legalább olyan nehéz. Mindezt különböző technikákkal szoktuk mérni. Mennyi ideig vizsgálódott, és annyi idő alatt talált vagy nem talált? Amikor az a kérdés, probléma, hogy hogyan változik valami térben és időben, akkor bizony a meglét mellett legalább olyan fontos a nem meglétnek a vizsgálata.
BAJOMI BÁLINT
2014/48
