Sok-sok lélektani kutatás igazolta, hogy a vallásos hit képes csökkenteni a stresszt, a szorongást, és nehéz helyzetekben vigasztalóan, nyugtatóan hat az emberre. Ezek miatt a közvetlenül érzékelhető pozitív hatások miatt a vallásos hit hirtelen előtérbe kerül, az egyén számára fontosabbá válik, erősebbnek érződik olyankor, amikor „baj van”, vagyis amikor az ember stresszkeltő, szorongást előidéző helyzetben találja magát, illetve úgy érzi, nincs ráhatása az életét alakító tényezőkre.
No de mi a helyzet azokkal, akik nem vallásosak? Mi az, ami hasonlóképpen stresszcsökkentő lehet azoknak az életében, akik nem hisznek a természetfölöttiben? Egyes elméletek szerint a vallásos hit helyét az ő esetükben világi hitek veszik át: például a humanizmus eszméje vagy éppenséggel a különféle politikai ideológiák a valláshoz hasonlóan képesek vigaszt nyújtani az egyén számára.
Miguel Farias, az Oxfordi Egyetem kutatója és két munkatársa érdekes kérdést tett föl: vajon a tudományba vetett hit is képes helyettesíteni a vallásos hitet olyan értelemben, hogy a nehéz helyzetekben megnyugvást hoz az embernek? A kutatók a Journal of Experimental Social Psychology című folyóiratban számoltak be arról a kísérletről, amellyel e kérdésre kerestek választ. Mivel a tudományba vetett hit erősségének mérésére eddig nem létezett teszt, Farias és munkatársai készítettek egyet. A teszt 10 állításból áll, és a válaszadóknak osztályzatokkal kellett meghatározniuk, hogy mennyire érzik magukénak az egyes gondolatokat (az 1-es azt jelentette: „nagyon nem értek egyet”, a 6-os pedig azt: „tökéletesen egyetértek”). A listán efféle állítások szerepeltek: „A tudományos módszer az egyetlen megbízható út a tudás megszerzésére”, „A tudomány a leghatékonyabb mód arra, hogy megismerjük az igazságot”, „A modern társadalomban jobban meg kellene becsülni a tudósokat és a tudományt”.
A kutatók összesen száz fiatal evezősversenyzővel töltették ki a tesztet három angol egyetemen. Mindenkitől megkérdezték azt is, mennyire tartja vallásosnak magát, s erre szintén osztályzattal lehetett válaszolni (1 = „egyáltalán nem”; 7 = „nagyon”). A résztvevők igen kevéssé voltak vallásosak, az ezt firtató kérdésre adott válaszok átlagpontszáma mindössze 1,63 volt. A válaszadók két csoportot alkottak, ám ezeket csupán egyvalami különböztette meg egymástól, mégpedig az, hogy mikor töltötték ki a tesztet. 48 résztvevőt egy szokásos edzés alkalmával kértek meg a válaszadásra, 52-en viszont 35–45 perccel egy fontos verseny előtt, vagyis stresszes helyzetben töltötték ki a tudományba vetett hitet mérő tesztet.
A válaszokból kiderült, hogy a stresszes állapotban levő fiatalok lényegesen erősebben hittek a tudományban, mint azok, akik a válaszadáskor éppen nyugodtak voltak. Ez pontosan megfelel annak, amit vallásos személyek esetében már sokszor kimutattak a vallásos hittel kapcsolatban: stresszhelyzetben a hit „felerősödik”. Farias és munkatársai kísérletének tanúsága szerint a nem vallásos személyek a tudományba vetett hitet hívták segítségül, amikor biztatásra, megnyugvásra volt szükségük. Talán különösen hangzik, hogy egy világi hit is képes lehet léleknyugtató szerepet betölteni. Ám ha belegondolunk, van hasonlóság a vallásos hit és e között, hiszen mindkettő értelmezi a világot, határozott magyarázatot próbál adni a történésekre, és ezzel csökkentheti az egyén bizonytalanságérzését, szorongását.
MANNHARDT ANDRÁS
2014/50
