A gumiabroncsok használata nélkülözhetetlen mai világunkban. Napjainkban az abroncskínálat minden igényre kiterjedő, óriási lefedettséggel rendelkezik. Ennek következtében folyamatosan növekszik a lefutott abroncsok száma és a gumitermékek mennyisége is. Ezeknek az elhasznált gumitermékeknek az összegyűjtése és újrahasznosítása pedig egyre nagyobb kihívást jelent minden ország számára.

A kaucsuk a gumi legfontosabb alapanyaga. Már a kaucsuk is rugalmas bizonyos mértékben, de igazán rugalmassá a vulkanizálás során válik. Közép- és dél-amerikai indiánok már Amerika felfedezése előtt készítettek tárgyakat kaucsukból. 1770-ben Angliában felfedezték, hogy a kaucsukkal radírozni is lehet, 1791-ben pedig meg-adták az első szabadalmat a kaucsukkal bevont szövetek készítésére.

Nagy-Britannia és Észak-Amerika területén az 1830-as években gyárak alakultak a kaucsuk felhasználására. Ekkor a kaucsuk felhasználási mennyisége a világon elérte a 150 tonnát. A fordulat 1839-ben következett be, amikor is Charles Goodyear kémikus és technikus felfedezte a kaucsuk vulkanizálását, azaz a gumi előállítását. A szakemberek számára hamar világossá vált, hogy a természetes kaucsuk termelése nem hozható összhangba a piaci igényekkel, pláne, hogy a kaucsukcserje csak hat éves korától alkalmas a csapolásra. A vegyipar hamar szolgáltatott erre a problémára megoldást, 1909-ben Felix Hoffman, a Bayer vegyésze bejelentette az első szabadalmat a műkaucsuk előállításával kapcsolatban.

Ma már a gumitermékek túlnyomó többsége környezetbarát is, ugyanis egyre inkább háttérbe szorul a káros, rákkeltő anyagok használata és az előállítási technológiák fejlődésével ezek kibocsátása is a minimumra redukálódott. Már nem használnak benzolt, toloult és egyéb káros adalékot, így a gyártási technológia elért egy ökotudatos szakaszba. A termelés során felhasznált hulladék tárolása és újrahasznosítása, illetve a kész gumitermékek elhasználódása után azok megfelelő elhelyezése, vagy ismételt felhasználása jelenti századunk egyik környezetvédelmi kihívását.

A gumiipar növekedésével párhuzamosan nő a keletkező hulladék mennyisége is. A hulladék hasznosítása még ma is csak részben megoldott kérdés. Elsősorban költséges az összegyűjtés megszervezése és lebonyolítása, másodszor kevés a gazdaságos felhasználási megoldások száma. Az összegyűjtött gumihulladék csak egy részét tudják valamilyen módon felhasználni, a maradékot külön telepen tárolják, kiküszöbölve a környezetszennyező hatást. A keletkezett hulladék legnagyobb hányada vulkanizált, kisebb része vulkanizálatlan.

A hulladék keletkezhet a gumitermék gyártása során, vagy mint elhasználódott termék. A vulkanizált hulladék textil vagy fém erősítővázat használ (abroncs, heveder, tömlő stb.), kisebb hányada vázmentes, tiszta gumi.

A hulladék többsége elhasznált abroncs. Felhasználás előtt a hulladékot gyártmányonként, valamint a kaucsuk fajtája szerint osztályozzák. Az abroncsok leggazdaságosabb hasznosítása az újrafutózás, de használat után az újrafutózott abroncs is hulladékként jelentkezik. A gumihulladékban lévő másodlagos nyersanyag újrahasznosítása szempontjából jelentős az őrlet- és a regenerátgyártás. A pirolízis és a hulladék égetése energianyerés céljából ma még vitatott eljárás.

Őrletnek nevezzük a gumi aprításával előállított 1 mm-nél nagyobb szemcseméretű terméket. A finom őrlet (gumiliszt) 1 mm alatti szemcséket tartalmaz. A csak gumit tartalmazó hulladékot közvetlenül lehet őrölni, a textiltartalmúnál esetleg el kell távolítani a szövetet, az acéltartalmúnak csak acélmentesítés után lehetséges a feldolgozása.

A gumiőrlet jelentős részét a regenerálók gyártásánál használják fel, kaucsukkeverékekbe az elasztomer részleges pótlására bekeverhető. Az őrletnek ezen közvetett felhasználása mellett számos más alkalmazási területe is van. A gumiőrlet mint töltőanyag bekeverhető a kaucsukkeverékbe. Minél kisebb az őrlet szemcsemérete, annál jobbak lesznek a felhasználásával készülő termékek tulajdonságai. A különböző keverékekkel végzett vizsgálatok alapján az ideális méret a 0,3 mm szemcsenagyság. Az őrletet bitumenbe keverve használják aszfaltútépítésnél. A gumiőrlet kedvezően hat az aszfalt mechanikai tulajdonságaira, magasabb hőmérsékleten lágyul, alacsonyabb hőmérsékleten keményedik. Emellett növeli az útburkolat élettartamát, csökkenti a környezet rezgés-és zajterhelését. Az úttestek kevésbé repedeznek, adhéziójuk, kopásállóságuk jobb. Tetőfedésnél a gumiőrletet a bitumen elfolyásának megakadályozására adagolják. Az őrlet másik jelentős felhasználási lehetősége a sportpályák borítása poliuretán kötőanyag alkalmazásával. Az időjárásnak jobban ellenálló kopásálló burkolatok gyorsan elkészíthetők.

Az építőiparban hang- és hőszigetelés céljára használnak olyan betont, amelybe gumiőrletet kevernek. Gumiőrlet és polietilén kötőanyag keverékéből fröccsöntéssel különböző termékek állíthatók elő, például padlórácsok, kerékpárülések, tömör kerekek, tároló- és szállítódobozok.

A szilárdsághordozóként textilt vagy acélt tartalmazó gumihulladékok aprítása során a fémet teljes egészében leválasztják, a textilelválasztás mértéke az őrlet további felhasználásától függ. A kinyert textilhulladékot szőnyeg hátoldalára, szigetelőfilcekhez, rostlemezek készítésénél használják. A visszanyert acél hasznosítása kohászati úton történik.

Az aprítási eljárás az alkalmazott hőmérséklet szerint környezeti hőmérsékleten vagy a gumi üvegesedési hőmérséklete alatt kriogén eljárással történhet. A kriogén eljárásnál kisebb a darabolás energiaigénye, de a hűtés költsége jelentős.

A különböző területekhez újra felhasználható regenerátot az őrölt hulladékgumi hővel és mechanikai energiával történő lebontásával, esetenként vegyszerek alkalmazásával nyerik.

A gumi regenerálása depolimerizációs folyamat, amely során a molekulaláncok hasadása következik be és a gumi kisebb térhálós egységekre esik szét. Devulkanizálás nem játszódik le, mert a vulkanizátumban a kötött kén mennyisége változatlan marad. A térhálós polimerszerkezet lebontásához hő és mechanikai energia szükséges, az oxigén és a kémiai lebontószerek gyorsítják a folyamatot. Lágyító alkalmazásával a folyamat hatásosabb, mivel a lágyító feszíti a térháló szerkezetet a gumi duzzasztásával.

A bemutatott ipari eljárások mellett azonban hétköznapibb, kreatív és alternatív újrahasznosítási módjai is léteznek a gumiabroncsoknak, amelyekkel feldobhatja otthonát vagy kertjét.

L. H.