Győri Erzsébet, az Akadémiához tartozó Geodéziai és Geofizikai Intézet Szeizmológiai Obszervatóriumának tudományos főmunkatársa az idén tavasszal Bécsben megrendezett hatalmas EGU földtudományi konferencián három bemutatott anyagnak is társszerzője volt. Már itthon, a Sas-hegy oldalában lévő kutatóintézetben beszélgettünk, miután körbevezetett a hazai földrengéskutatás központjában. Milyen tudományos módszerekkel kutatják a földrengéseket? Milyen gyakran, milyen erősséggel jelentkeznek ezen jelenségek Magyarországon?
– Buda dombos részén, a Sas-hegy oldalában készítjük ezt az interjút. Egy nagyon érdekes intézet található itt. Milyen műszerek rejlenek a pincében, ahol az imént körbevezetett?
– Itt, a sas-hegyi tanösvények alatt elhelyezkedő pincében található a Nemzeti Szeizmológiai Hálózat egyik mérőállomása. A szeizmológia elnevezés a görög seismos, földrengés szóból ered, és a földrengések kialakulásával, a földrengések hatására a Földben terjedő rugalmas hullámok regisztrálásával, a földrengések paramétereinek és a Föld belső szerkezetének meghatározásával foglalkozik ez a tudomány.
Ilyen műszerből, ami itt is látható, összesen 15 van az országban, különböző helyszíneken. Az Obszervatóriumban főként a magyarországi és a környező területek megfigyelése folyik, itt van az adatközpont, ahová megérkeznek az információk az interneten keresztül. Itt történik a kiértékelés, a rengések helyének és erősségének a meghatározása. Sőt, a kutatóközpont egy, az egész Földet behálózó hálózatnak is része. A magyarországi műszerek adatain kívül látjuk és felhasználjuk a szomszéd, sőt távolabbi országok állomásainak regisztrátumait is. Ez azért szükséges, mert így a távolabbi földrengéseknek a helyét is pontosabban meg tudjuk határozni. De a hazai állomások is érzékelik a körülbelül 5-ös magnitúdó feletti rengéseket az egész Földről.
– Az imént konkrétan egy Izland környékén történt erősebb rengést figyeltünk meg a képernyőn. Itt, a Sas-hegy pincéjében lévő műszerekkel az Izlandról érkező hullámokat is lehet érzékelni?
– Igen, az ilyen, 4-es körüli magnitúdójú rengéseket egész Európából észleljük.
– Hogyan értékelik ki a beérkező adatokat?
– A Föld felszínén szétszórtan elhelyezkedő szeizmométerekhez beérkező hullámokat a műszerek folyamatosan továbbítják az adatközpontokba. Ezekben szoftveres kiértékelő rendszerek működnek: ha közel egy időben, több állomásról is erős jeleket észlelnek, a háromszögeléshez hasonló módszerekkel automatikusan kiszámítják az epicentrumok helyét és meghatározzák a rengések magnitúdóját is. A számítógép által meghatározott paraméterek azonban sokszor hibásak lehetnek, ezért a közelebbi rengéseknek a kiértékelését manuálisan is mindig elvégezzük. Egy esemény helyének a meghatározásához legalább 3-4 állomás szükséges, minél több állomásunk van, annál pontosabb lesz a helymeghatározás. De ehhez az is kell, hogy ismerjük azt a közeget is, amiben terjednek ezek a hullámok. Tehát kell egy földmodell, és vannak beérkező hullámok – ezek együttes felhasználásával tudjuk a paramétereket meghatározni.
– Kutatásuk részeként készítettek egy térképet, ami a Kárpát-medencében eddig regisztrált földrengéseket mutatja. Melyik az első, amiről van információnk? Tud egy-két fontosabb rengést említeni Magyarország történelméből?
– A legelső földrengés, amiről tudunk, 456-ban Savariában, a mai Szombathely környezetében volt. A legerősebb rengés pedig 1763. június 28-án következett be Komáromban, aminek magnitúdóját 6,3-ra becsülik. Ekkor a rengés során 63-an meghaltak meg, és súlyos károk keletkeztek a városban. A rengés után Mária Terézia utasítására részletesen összeírták a károkat, tehát elég sok információnk van róla. Földrengés-katalógusunk tartalmazza a régmúlt földrengéseit és a jelenkori, napjainkban regisztrált földrengéseket is. Magyarországon a szeizmikus aktivitást közepesnek lehet mondani, de a katalógus a Kárpát-medence területéről közel 70 000 bejegyzést, vagyis ennyi ismert rengést tartalmaz. Szerencsére a medence belsejében kisebb az aktivitás, mint a peremi területeken. Ha statisztikailag vizsgáljuk az adatokat, akkor Magyarország területén minden évben átlagosan 4-5, a lakosság által is érezhető földrengés van. 20-25 évente találkozunk olyannal, ami károkat okoz, és még ritkábban, 40-50 évente fordul elő olyan, aminek következtében komoly károk keletkeznek. Bár átlagosan 4-5 érezhető rengés van egy évben, de 2013-ban például 22 olyan rengés volt, amit a lakosság érzékelt. Idén viszont csak egy kisebb, érezhető rengés volt januárban, Dunaharasztiban. A Kárpát-medence külső területein nagyobb a földrengés-aktivitás és így a földrengés-veszélyeztetettség. Ezek közül Romániában a Vrancea-régió emelkedik ki, itt 1977-ben volt egy 7,2-es magnitúdójú földrengés is.
– Elmondható hosszú távú trendként, hogy a jelen felé haladva egyre pontosabb és részletesebb információk vannak a földrengésekről az egyre fejlődő műszereknek köszönhetően?
– Ez így van. Minél több és pontosabb műszer áll a rendelkezésünkre, annál több és kisebb eseményről van tudomásunk. A XX. század eleje óta létezik műszeres regisztrálás, az azelőtti időből csak az érezhető rengésekről tudtunk, és azon belül is csak azokról, amelyek lakott területek közelében pattantak ki. A digitális technika elterjedése és az állomások számának növekedése mind jelentősen hozzájárult a szeizmológia fejlődéséhez. Magyarországon 1995 óta olyan sűrű a hálózat, hogy minden érezhető rengés paraméterét meg tudjuk határozni.
– Ön részt vesz a földrengés-kockázat meghatározására szolgáló kutatásokban is.
– Végzünk földrengés-veszélyeztetettségi számításokat, ami azt jelenti, hogy egy adott konkrét, meghatározott valószínűségi szintre számítjuk egy adott helyen vagy területen az ott várható mozgást, és annak jellemzőit. Ez leginkább az altalaj vízszintes gyorsulásának a meghatározását jelenti, általában valamilyen keményebb kőzetre, a helyi adottságok figyelembe vételével. Magyarországon 2009 óta érvényben van egy földrengésbiztonsági szabvány, az EUROCODE 8. Úgy kell az épületeket megépíteni, hogy azok ne dőljenek össze egy olyan földrengés során, ami 50 év alatt 10%-nál kisebb valószínűséggel fordulhat elő. A veszélyesebbnek számító üzemekre – például vegyi létesítményekre, vagy atomerőmű-vekre sokkal szigorúbb szabványok vonatkoznak. Az utóbbiaknál a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szabályzatai, útmutatói az irányadóak.
– Geológus, szeizmológus berkekben évtizedek óta folyik a vita, hogy mennyire alkalmas Paks térsége atomerőmű építésére. Egy friss hír felvetette, hogy az atomerőmű engedélyezése a vetők miatt nem felelt meg a fentebb említett szabványoknak. Mi erről a véleménye?
– Ha a Kárpát-medence földrengés-térképét tekintjük, akkor ennek alapján Paks szeizmológiai értelemben az ország egyik legcsendesebb részén helyezkedik el. Az erőmű környezetében több mint 20 éve működik egy nagy érzékenységű hálózat, ami idáig nem jelzett semmiféle aktivitást az erőmű közvetlen környezetében. Az régóta ismert, hogy egy vetőzóna húzódik az erőmű alatt. A szabványok azt mondják ki, hogy a telephely alatt nem lehet olyan, úgynevezett kapabilis törésvonal, ami a felszínre kifutva jelentős deformációt, elmozdulást tud létrehozni. A tavaly befejezett földtani kutatási program pontosan ennek a megválaszolására irányult, és ennek eredménye szerint ez a vető nem tud ilyen elmozdulást generálni. Nem mellesleg, Magyarországon egyáltalán nem tudunk olyan földrengésről, amelynek során ilyen felszínre kifutó törésvonal jött volna létre. Viszont a telephely környezetében, és attól távolabb is keletkezhetnek földrengések, amelyek hatással lehetnek az erőműre. A kutatási program keretében ezek a számítások is megtörténtek, amelyek eredményeinek figyelembe vétele már mérnöki, tervezői feladat.
BAJOMI BÁLINT
2017/35
