„Milyen szép is a búza, amikor kalászai aranytengerben ringanak kint a magyar rónákon és itt-ott felkéklik a föld szőke haj-tengerében a búzavirágoknak egy-egy mosolygó szalagja” – szól a száz évvel ezelőtti tudósítás. A napjainkra jócskán megfogyatkozott búzavirág hajdan utolsó útjára kísérte a fáraókat, égszínkék virága megigézte a keresztényeket, hűséggé szelídítette a szerelmet, segítette a rászorulókat és nemzeteknek közvetített azonosságtudatot.
Búzavirág, pipacs, mandragóra és búzavirág Szennedzsem sírkamrájának oromzatán
Máig vitatott, hogy a kék búzavirág (Centaurea cyanus) mióta tenyészik Közép- és Nyugat-Európában. Elképzelhető, hogy az utolsó jégkorszak idején jelenlévő faj eltűnt, majd a Kelet-Mediterrán térség irányából – ójövevényként – újra elterjedt a földművelés térhódítása által. Lehetséges, hogy nálunk honos, közel rokon fajokkal hibridizálódva alkalmazkodott a sajátos szántóföldi viszonyokhoz. Mára, az intenzív mezőgazdasági termelés következtében Európa-szerte visszaszorult.
Az újjászületés szimbóluma
Az egyiptomi kultúrák búzavirága egy nagyon hasonló faj, az oda szintén gabonamagvakkal behurcolt Centaurea depressa volt. Ennek a növénynek páratlanul szép leletei és ábrázolásai maradtak fenn az ókori birodalomból. Maradványait feltárt fáraósírok temetkezési csokraiban, virágfüzéreiben, homlokkoszorúiban és nyakdíszeiben is megtalálták. Régészek szerint a búzavirágot azért tették az elhunytak mellé, hogy túlvilági útjuk során segítse az újjászületésüket. E hiedelem abból a megfigyelésből eredt, miszerint a növény az elvetett gabonamagvakkal együtt minden évben, bármiféle patronálás nélkül újjáéledt a földeken.
A Királyok Völgyében, Szennedzsem építőmester és felesége sírkamrájának falán, az oromzatra festett – az utókort ámulatba ejtő – mitikus jelenetek legalsó kompozíciós sávjában, egyéb mágikus növények társaságában láthatók a kék virágok. Ekkortájt az egyiptomiak különleges becsben tartották. Nem csupán házaik falát, padlózatukat és cserépedényeiket díszítették búzavirág-motívumokkal, hanem búzavirágfej kerámiákat is készítettek, sőt esetenként fülbevalóikat és nyakékeiket is búzavirág formájú függőkkel ékesítették.
Szűz Mária koronája
A görög mitológia regéje szerint Héraklész mérgezett nyíllal véletlenül megsebesítette a híres gyógyítót, Kheirón kentaurt, aki búzavirággal kúrálta fájdalmas sérülését. Linnét ez a történet inspirálta, amikor a tudományos nevezéktanban a növény nemzetségét a félig ember, félig ló alakú mitológiai lényről nevezte el. A nyílméreg az óriás meztelencsigától származott, és mivel a keresztény szimbolikában a meztelencsigákat az ördög szövetségeseinek tartották, a búzavirág a mennyország királynőjének, Máriának és egyben Krisztusnak is a szimbóluma lett.
Szentképeken Máriát gyakorta ábrázolják búzavirágkék ruhában, amely az eget jelképezi. Mária ebben a ruhában összeköti az eget a földdel, távolit a közelivel és az isteni dolgokat az evilágiakkal. A Szűzanya, valamint az őt kísérő angyalok és szentek fejére olykor búzavirág-koszorúkat is pingáltak. A középkorban és a reneszánsz idején rendszeresen ékesítették a keresztény ihletésű freskókat búzavirágmintákkal, de ez idő tájt más növényekkel együtt, díszítőelemként az ima-, zsolozsmás-, hórás- és ábécéskönyvekbe is megannyiszor belefestették. Ekkorra a növény már tömegesen virított az európai szántókon. A földművesek úgy vélték, hogy elszaporodását gabonadémonok idézték elő, mert jelentős hozamkiesést okozott, valamint az aratószerszámokat is eltompította. A századok során, némely vidékeken egyenesen a rossz termés velejárójának tartották, ezért az „éhezés virága” és egyéb korholó nevekkel illették. Mindemellett, az idők folyamán – szépségének köszönhetően – az aratókoszorúk és aratóünnepek elmaradhatatlan kellékévé vált.
Mátyás Ferenc versrészlete hűen felidézi a hajdani búzavirágos aratások meghitt hangulatát: „Búzavirág, búzakoszorúban, / zeng a kalász, minden ágán húr van. / Mintha az ég darabokra törne, / s csupakéken itt lenn tündökölne.” (…) Búzavirág a lányok hajában, / szemükben is, szívükben is láng van. / Száll a daluk a bút összetépve, / úgy kötözik a búzát kévébe.” Ez a különös kék szín átvitt értelemben azt is sugallhatja, mintha – a beteljesült üdvösség és az örök boldogság hazája – a mennyország egy darabja jönne le közénk, hogy szépségével elviselhetőbbé tegye az utat, amely mentén nehéz sorsfeladatunkat teljesítjük. „Kék színed, mint a tiszta, magas ég, / a földöntúli, szűzi messzeség!” – írja versében Erdélyi József. Mesebeli történetek szerint az Úr azért változtatta égszínkékké a búzavirágot, hogy a görnyedező szántóvetők a földi munkák közepette is csodálhassák a mennybolt színét. Toronyi István költeményében így ad magyarázatot a növény és a Teremtő kapcsolatára: „Szenteltvíz hullott szép kék ruhádra / S akkor lettél te szent keresztségben / Bűntől tisztulva: Isten virága.” Hajdanán, meghitt falusi ünnepségek tetőpontján, a feszületnél esetenként búzavirágkoszorút akasztottak Krisztus lábára. Német nyelvterületeken a nép máriakoronának, valamint angyal-, kereszt- és mennyei virágnak is nevezte. Mint Mária-szimbólumot, a XVI. századtól kertekben is termesztették és teltvirágú változatait több színben kinemesítették.
Üzenet Búzavirág jeligére
A szerelmesek olykor akkor is láthatják a mennyországot kékleni, ha kedvesük szemeibe merül el tekintetük. Mint ahogy Erdélyi Zsuzsánna, a magyar népköltészet színszimbolikájáról írt tanulmányában rámutatott, a magyar népköltés feltűnően gyakori eleme szemszínként a búzavirág- (továbbá len-, kökény- és szeder-) kék sokféle árnyalata, mint ideál- és vágykifejezés. „Akár barna, akár szőke lányé, mindig a hűség, a szelídség, a békés, boldog derű, nyugalom jegyének tetszik. Talán a nép lelkében tudat alatt ezek a képzetek kísértenek, mikor annyit emlegeti a kékszemű lányokat”. Szemléltetésül, így kántál az erdélyi népdal: „Nem fogad be hová szállnom kellene: Búzavirágszemű babám kebele”. Petőfi ekképpen versel: „A kék virág tiszta búza között terem, / Mátkámnak is kék virág van a szemiben”, ahol a kékvirág a búzavirág egyik régi magyar népi elnevezése. Győry Jenő – Harmatos a búzavirág című, a múlt század elején írt – dalszövegében a hűség jelképe: „Ha majd egyszer a világon Te is árván járnál. / Megtalálod hűségemet a búzavirágnál.”
A növény gyakran a szelíd és gyengéd szerelem metaforája, mint például Dsida Jenő költeményében: „Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.” Ahogy az alábbi aratódal sugallja, segítheti a szerelmesek egymásra találását is: „Búza közé száll a dalos pacsirta, / Hogyha magát a magasban kisírta. Búzavirág, búzakalász árnyába, / Reá talál megsiratott párjára”. Titkos szerelmi üzeneteket egykoron gyakran címeztek „Búzavirágomnak”, a levelek vége pedig ilyesféle sorokkal záródott: „Egyedül csak a boldog viszontlátás reménye vigasztal és erősít, addig is gondolatban mindig csak veled van a téged hűségesen imádó Búzavirágod.” Társkereső hirdetéseket is számtalanszor adtak fel „Búzavirág” jeligére. Íme, néhány példa: „Ismeretségét keresem házasság céljából, levelet Búzavirág jelige alatt a kiadóba kérek”; „Úriasszony ötvenes úr barátságát keresi Búzavirág jeligére”; „Falut kedvelő, szolid egyetemista lány levelezne fiatal állatorvossal Búzavirág jeligére”. Tehát a növényhez kapcsolódó, népköltészetben gyökerező szimbólumot itt is felfedezhetjük az eszményihez közeli társ megtalálásának reményében.
(FORRÁS: THE MORGAN LIBRARY & MUSEUM)
Sokgyermekes anyák segélyezője
Az 1930-as években hazánkban – a „búzavirágakció” keretében – kék színű búzavirágjelvényeket árultak. Az 1929-ben indult mozgalomhoz, melynek élén a Magyar Anyák Szent István-napi bizottsága állt, később más szervezetek is csatlakoztak. A művirágokat a vármegyékben a főispánok vezetése alatt álló bizottságok árusították. 1933-ra, a bizottság ötévi munkája alatt közel hatezer anyát segített, ami által negyvenötezer gyermek kapott segélyt. Majd – a még nagyobb hatékonyság érdekében – a búzavirágok árusítását a karácsonyi vásárhoz időzítették, mint az erről szóló tudósításból is kitűnik 1935-ből: „Az idén a Magyar Anyák Szent István-napi Bizottsága még jobban ki akarja terjeszteni akcióját és a karácsonyi vásár idejét akarja felhasználni arra, hogy a szükséges összegeket előteremtse. Nem gondolnak uccai gyűjtésre, hanem új és eredeti gondolatra jutottak: megkérik a karácsonyi bevásárlásait végző közönséget, hogy vegyen egy-egy szál búzavirágot abban a boltban, ahol bevásárlásait végzi. Tíz fillér az ára egy szál búzavirágnak és ebből 7 fillér tisztán a sokgyermekes anyák segítésére szolgál. A 3 fillér sem vész el azonban, amibe a művirág kerül, mert sokszáz kéznek ad munkát, éppen akkor, amikor télvíz idején arra legjobban rászorultak.” (…) „A bizottság saját költségén 63.000 búzavirágot készíttetett, melyekből 62.000-ret értékesített az anyák javára. A búzavirág-akció behálózta egész Magyarországot és méltó sikert aratott.” Az utolsó fellelhető tudósítás e nemesszívű mozgalom tevékenységéről 1939-ben jelent meg.
(KANUTY RUSIECKI FESTMÉNYE, LITVÁNIA, 1844)
Nemzeti és politikai jelképek
Állítólag amikor Mecklenburgi Lujza porosz királyné Napóleon seregei elől az akkori kelet-poroszországi Memelbe menekült, az úton kocsijának kereke eltörött, és miközben javították, gyermekeit azzal vigasztalta, hogy fejükre búzavirágkoszorút kötött. Feltételezhető, hogy csupán az utókor által kitalált legendáról van szó, de a közkedvelt királyné valóban szerette a természetet, és a vidéki nyári lakhelyükön gyakran szedett búzavirágot és díszítette gyermekei fejét búzavirágkoszorúval. E szép emlékek gyermekkori bevésődésének következményeként fiának, a későbbi I. Vilmos német császárnak a búzavirág nemcsak kedvenc növényévé, hanem személyes jelképévé vált. Ezenfelül Poroszország emblematikus virágává is előlépett, amihez az is hozzájárult, hogy a királyság katonái akkoriban búzavirágkék színű egyenruhában masíroztak.
Mint „német virág” a német államok nemzeti egységre való törekvését is szimbolizálta, majd 1871-től, az egyesített Németország ikonjává érett. Csakhamar Ausztriában a nagynémeteknek, akik az osztrák birodalom német tartományait a német birodalomhoz akarták csatolni, a kék búzavirág lett az összetartó jelvényük és gyakran rendeztek búzavirágos tüntetéseket. Siegfried Becker tanulmányában arra is rámutatott, hogy Cseh- és Morvaországban németpárti szövetségek a búzavirág jegyében szintén nagynémet elképzeléseket terjesztettek: búzavirágcsokrokat és -koszorúkat használtak díszként minden rendezvényük alkalmával. A nemzetiszocialista rendszer a búzavirágot mint a „népi hűség” és „a németek földhöz való ragaszkodásának” jelképét is népszerűsítette.
(CICELY MARY BARKER ALKOTÁSA)
1910-ben Németország-szerte búzavirágnapokat tartottak. Így tisztelegtek a – száz évvel azelőtt – fiatalon elhunyt Lujza királynő, valamint az öreg – szintén a mítoszok világába emelt – Vilmos császár emlékének. 1911-ben, a porosz–francia háborút lezáró frankfurti béke 40 éves évfordulója tetézte e ceremónia hangulatát. Ünneplőbe öltözött lányok és asszonyok papírból készült művirág formájában árulták a búzavirágot. A befolyt összeget az egyesítési háború még élő, de addigra már elöregedett, rászoruló veteránjainak segélyezésére fordították. A három soron következő évben megismételt – a békét is méltató – rendezvényeknek a Nagy Háború kitörése vetett véget.
Hasonlóképpen, mint a Brit Nemzetközösség országaiban a pipacs (lásd A pipacs szimbolikája című cikket a 2018/23. számunkban – a Szerk.), Franciaországban a kék búzavirág (bleuet de France) a háborús hősök és áldozatok jelképe. Csakúgy, mint a pipacs, a búzavirág is tömegesen virított az első világháborús harcmezőkön. A virág nemzeti kötődéséhez az is hozzájárult, hogy az 1915 után besorozott fiatal francia katonákat is búzavirágoknak nevezték az új kékszínű egyenruhájuk miatt. A búzavirágemblémát elsőként 1916-ban tűzték ruhára, és először a sebesült katonák rehabilitációjának lett a jelképe, majd csakhamar a Franciaországért elesett hősök nemzeti szimbólumává vált.
Észtországban a füsti fecskét követve 1968-ban a búzavirág is nemzeti jelképpé avanzsált. Sőt, az észtek számára – a rozsvetésekhez való kötődése révén – a mindennapi kenyerüket is szimbolizálja. Mi több, a búzavirág e balti államban a nemzeti ellenállás szimbóluma is, mert a vörös szovjetidőkben a nemzeti zászló kékjét megtestesítő színe miatt be volt tiltva.
PINKE GYULA
Keretes írásunk:
GYÓGYÍR A SZEMRE
„Ti, kis búzavirágok, a simogató kéz vagytok, amely gyógyít, a jó szó vagytok, amely emel, a szeretet vagytok, amely magához ölel, az öröm vagytok, amely kibékít és megpihentet” – írta Balázs Ferenc A Magyar tarló meséje című írásában, 1922-ben. A búzavirágnak nemcsak a látványa gyógyír, hanem – mint Rácz Gábor, A gyógynövények ismerete című könyvéből megtudhatjuk – a virágzatok kék sugárzó virágait drogként (Cyani flos) gyűjtik. Ez utóbbi az antociánok csoportjába tartozó festékek közül főleg cianint tartalmaz. Ma már ritkán használják vizelethajtó teakeverékekben és teaszépítőként. A népi gyógyászatban szemborogatásra, toroköblítésre és étvágyjavításra is alkalmazzák. A drogériákban forgalmazott búzavirágvíz arctisztító, nyugtatja a fáradt, irritált szemet és lehúzza a szem alatti duzzanatokat. Sminklemosók, hidratáló arc- és szemkörnyéki krémek alkotórésze. Méze gyulladáscsökkentő, virágzata ehető.
MIKSZÁTH TEMETÉSE
„Kedden délután divatba jöttek Budapesten a mezei virágok; különösen a pipacs, meg a búzavirág. Ami pipacs meg búzavirág kinyílt a környéken, mind behozták Budapestre. Kellett itt ma minden szál pipacs meg búzavirág. Kellett a halott Mikszáth számára, aki életében a selyemtapintású, kevélyen pirosló pipacsot és a szendén kék búzavirágot vallotta kedvenc virágainak. És került pipacs meg búzavirág mindenhová; az érckoporsóra, a kandeláberek karjaira, a halottas kocsi négy sarkára „csokréta“ formájában. Jaj, de szomorú is volt, hogy igy divatba jött Pesten a pipacs meg a búzavirág!” (Részlet a Pesti Hírlap, 1910 június 1-ji számából.)
2019/33
