Az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének adjunktusa, Szövényi Gergely számos magyarországi, Kárpát-medencei és balkáni helyszínen végez terepmunkát: a szöcskék, sáskák és tücskök, vagyis az egyenesszárnyúak elterjedését, számosságát és környezetükkel való kapcsolatát vizsgálja. Adatai fontos információkkal alapozzák meg a természetvédelem munkáját. Nem véletlen tehát, hogy ő is részt vett a rendszertani csoport európai Vörös Listájának elkészítésében.

– Milyen kutatási témákkal foglalkozik Magyarországon és a környező országokban?

– A fő kutatási objektumaimat a tücskök, szöcskék és sáskák képezik – összefoglalóan egyenesszárnyú rovaroknak hívják ezt a rovarrendet. Ezen állatok magyarországi elterjedésével, előfordulásával, ritkaságával, ve­szé­lyez­te­tett­ségé­vel foglalkozom. Időnként ökológiai kérdéseket is próbálok megválaszolni, illetve a környező országokban, különösen a Kárpátokban, valamint a volt Jugoszlávia területén és általában a nyugat-balkáni régióban is szoktam vizsgálódni.

Négy éve meghívtak résztvevőnek egy nagyon érdekes kutatásba. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (International Union for Conservation of Nature, szélesebb körben ismert rövidítéssel IUCN) egy ernyőszervezet, amelynek a világ összes táján vannak szakértői. Ez a civil szervezet tudományos igénnyel vizsgálja a Föld élővilágának természetvédelmi helyzetét. Talán a legismertebb projektje a nemzetközi Vörös Lista, más néven Vörös Könyv, melyben az egyes fajokat veszélyeztetettségi kategóriákba sorolják be az adott fajok szakértői. Kilenc ilyen kategória van a „kipusztult”-tól a „veszélyeztetett”-en és a „legkevésbé aggasztó helyzetűn” keresztül azon fajokig, amelyek még nem kerültek sorra az értékelés során. A lista összeállítói nagy figyelmet fordítanak arra, hogy pontosan definiált szempontok szerint olyan összegzéseket adjanak közre az egyes fajok természetvédelmi helyzetéről, amik aztán a gyakorlatban is jól használhatók lesznek a kutatók és döntéshozók számára.

Az így születő nyomtatott és internetes kiadványok neve egy kicsit megtévesztő. Régebben ezek valóban „csupán” a kihalással veszélyeztetett fajok felsorolásai voltak, ma már azonban sokkal több mindenről van szó, mivel az utóbbi két-három évtizedben fokozatos változásokon ment keresztül a rendszer.

 Egy-egy fajnak adott kategóriába történő besorolása komplex feladat; egy olyan adatgyűjtés előzi meg, aminek eredményeképpen a lehető legtöbb hozzáférhető ismeretet gyűjtjük össze az adott fajról. Az IUCN a www.iucnredlist.org oldalon publikálja az évente kétszer aktualizált Vörös Listát. Az ide besorolt, tehát az értékelt fajok mindegyikéről egy-egy ismertető összegzés található angol nyelven, amely mindegyike most már teljes értékű tudományos publikációnak tekinthető. Itt az első és legfontosabb kérdés az, hogy milyen természetvédelmi kategóriába kerül egy faj és miért. De a szerzők számos ökológiai, elterjedési információt is összegeznek ezekben a cikkekben. Tehát ez egy fontos és hasznos információforrás mindenkinek, aki az adott fajjal szeretne foglalkozni.

A korábbi vizsgálataimnak egy jelentős része természetvédelmi szempontú, illetve faunisztikai és taxonómiai munka volt. Valószínűleg ennek nyomán kerestek meg az IUCN-től, hogy csatlakozzak az egyenesszárnyú szakértői munkacsoporthoz, amelynek a Természettudományi Múzeumban dolgozó kollégámmal, Puskás Gellérttel immár ketten vagyunk tagjai Magyarországról.

– Ezután nekikezdtek egy nagyszabású, európai szintű projektnek.

– Ez a projekt pedig nem más, mint az összes európai egyenesszárnyú rovarfaj természetvédelmi veszélyeztetettségi kategóriákba történő besorolása, majd a csoport Vörös Könyvének elkészítése. Ez mintegy 1100 fajt jelent Európa-szerte. A bő hároméves munkát az IUCN egyenesszárnyú szakértői munkacsoportja koordinálta. A munkának az adatgyűjtési és a végső formába hozási fázisában egyaránt részt vettünk. Ez a mi ismereteinknek megfelelően a magyarországi, illetve a környező országokbeli és a Balkán-félszigetre vonatkozó adatoknak a szolgáltatását, összegzését és szintetizálását is jelentette.

– Tud néhány átfogó statisztikát mondani az egyenesszárnyúak európai helyzetéről?

– Ami talán a legérdekesebb, hogy az Európában előforduló közel 1100 egyenesszárnyú faj nagyjából 10%-áról nem sikerült megfelelő mennyiségű adatot összegyűjteni ahhoz, hogy valamelyik kategóriába besoroljuk őket. Ízeltlábúak esetében ez jó aránynak mondható, hiszen ha megfordítjuk a statisztikát, akkor elmondhatjuk, hogy a fajok 90%-áról megfelelő mennyiségű adattal rendelkezünk ahhoz, hogy eldönthessük, hogy azok milyen mértékben veszélyeztetettek. Egy további nagyon érdekes vagy inkább szomorú adat, hogy európai szinten az egyenesszárnyú-fajoknak valamivel több, mint az egynegyede veszélyeztetett. Ha ehhez a veszélyeztetettséget majdhogynem érintő, úgynevezett veszélyeztetettség-közeli kategóriát is hozzávesszük, gyakorlatilag a fajok 40%-a veszélyeztetett vagy nagy eséllyel azzá válhat. Ez az eddig feldolgozott szárazföldi állatcsoportok közül a legmagasabb ilyen arány Európában. Ennél már csak a vízi puhatestűek, illetve az édesvízi halak bizonyultak veszélyeztetettebbnek.

– Ez azt jelenti, hogy a fajok 40%-ánál csökken az állomány vagy kevés populációjuk van, kicsi az egyedszámuk?

– Ezt is jelentheti, de ez egy összetettebb kérdés. A veszélyeztetett kategóriákba való besorolásnak többféle lehetősége van. Ezek általában szűk elterjedésű, a közelmúltban és jelenleg csökkenő populációjú, veszélyeztetett élőhelyű fajok, amelyeket vélhetően a jövőben is ugyanezek a veszélyek sújtanak. Így mondhatjuk ki, vagy becsülhetjük azt, hogy jelentős a kihalásuk valószínűsége.

– A munkájuk tehát az európai egyenesszárnyú fajok természetvédelmi helyzetének a szintézise. Mint a legtöbb kutatásnál, itt is adódnak továbblépési lehetőségek, további kérdések. Hogyan lehet majd hasznosítani ezt a kiadványt, amit Önök készítettek?

– Először is, ez szerencsére nemcsak a kutatóknak, hanem a döntéshozóknak is szólhat. Igyekeztünk egy jól áttekinthető kiadványt készíteni, amelyre a későbbiekben könnyen lehet hivatkozni. Munkánk e-könyv formátumú összefoglalása is bárki számára ingyenesen elérhető, letölthető az IUCN honlapjáról. Ami még érdekesebb, hogy saját magunk számára is lettek meglepő eredményei a kutatásnak. Olyan fajokról derült ki, hogy veszélyeztetettek, amelyekről valójában senki nem gondolta volna ezt. Viszont olyanok is akadtak, amelyekről korábban úgy képzeltük, hogy nagy gondok vannak velük, és most kiderült, hogy európai léptékben jobb a helyzet, mint amit reméltünk. Végezetül ez a szintézis arra is egy jó lehetőség, hogy egy szélesen elfogadott értékelésként hivatkozási alapot nyújtson természetvédelmet is érintő döntések számára, és további kutatásokat is elősegítsen ezeknek a fajoknak a jobb megismerése és megőrzése érdekében.

BAJOMI BÁLINT

2017/40