A második világháborúban nem voltak lebecsülendők a korszak technikai vívmányain alapuló mobilitási előnyök. Közéjük tartozott Hitler Amerika fedőnevű különvonata, amelyet főhadiszállásként használt a lengyelországi és a balkáni hadjáratban, jóllehet munkafeltételei csak a legszükségesebb hadvezetési igényeknek feleltek meg.
Az első állami különvonatot Hitler 1933–1934-ben kapta. Mivel a weimari köztársaságtól átvett közlekedési eszközök nem feleltek meg az új politikai elit reprezentatív igényének, mindegyik miniszter külön szalonkocsit kapott (néhányan egész vonatot). Egyidejűleg átfogó építési program indult, s 1941 végéig 25 szolgálati különvonat készült el. Az összesen 388 vasúti kocsi fele a legfelsőbb polgári és katonai vezetést szolgálta. A különvonatok azonban annyira igénybe vették a Reichsbahn kapacitását, hogy Hitler használatukat vagy további építésüket saját engedélyéhez kötötte.
Csak kényszerből
A náci és katonai vezetők különvonatai 80 km/óra alapsebességgel közlekedtek. Ideiglenesen bennük futottak össze a német vezetés szálai főleg akkor, ha Hitler a frontra utazott, vagy elhagyta Berlint vagy főhadiszállásait, hogy obersalzbergi házába utazzon.
Hitler különvonata a háború előtt kb. 10 kocsiból állt. Már Csehország elfoglalásakor (1939. március), majd véglegesen a háború kezdetén a szerelvény elejéhez és végéhez egy-egy légvédelmi ágyúkkal felszerelt kocsit csatoltak, így a különvonat többnyire 12–14 kocsiból állt, amelynek összetételét az utazás céljának megfelelően változtatni lehetett.
A vonat saját, billentyűs rádióadóval rendelkezett, amellyel a felső villamosvezeték nélküli helyeken állandó kapcsolatot lehetett létesíteni a tetszés szerinti területekkel. Használatára az elektromos vasúti vontatás körülményei miatt – amely Németország déli részén gyakori volt – azonban csak korlátozottan kerülhetett sor. Az előre megtervezett megállások során a vonat rákapcsolódott a vezetékes telefon- és távíró-összeköttetésre.
A vonat honállomása a berlini Anhalter Bahnhofon volt, ahol elegendő fedett hely állt rendelkezésre, s a birodalmi kancellária közelében állt, így e pályaudvarról közvetlen összeköttetés vezetett Münchenbe. 1944-től a vonatot két páncélozott mozdony húzta. A szerelvényben a légvédelmi kocsi mellett poggyász-, szalon-, parancsnoki, étkező-, két vendég-, fürdő-, két személyzeti háló- és sajtókocsi kapott helyet.
A különvonatban Hitler állandóan autóútjait emlegette. Csak kényelmi szempontból használta a különvonatot. Számára sokkal kedvesebb volt autóval keresztül-kasul utazni Németországon, nemcsak a gyorsaság miatt, hanem mert így közvetlen kapcsolatba kerülhetett a lakossággal. Megrögzött autósként különböző átalakítási javaslatokat tett a gépkocsira, amelyet a Daimler-Benz cég sikeresen végrehajtott. A cég vezérigazgatója, Jakob Werlin még a „harci időszakban” hitelbe adott el neki egy autót. Ezért Hitler különösen hálás volt. Egyszer tréfásan megjegyezte: „Tudja-e, hogy Ön Németország igazi meghódítója? Ha akkor nem adott volna autót nekem, lehetetlen lett volna számomra meghódítani Németországot. Tehát Ön az igazi hódító.”
Traudl Junge, Hitler titkárnője így emlékezett a különvonatra: „A szalonkocsit konferenciateremnek rendezték be. A finom fából készült nagy asztalnál folytak a helyzetmegbeszélések. A székeket vörös bőrrel kárpitozták, és bárhol be lehetett kapcsolni a rengeteg lámpatestet. A Führer olykor ebben a kocsiban tartotta a fogadásokat, a hivatalos állami látogatóknak pedig látványosságként mutogatták. Itt is felszereltek egy lemezjátszót és rádiókészüléket, de soha nem használták, legalábbis addig, amíg Hitler élt.
A következő kocsiban kapott helyet a Führer magánszakasza. Itt sem mondott le a saját fürdőszobáról, holott a szerelvény külön fürdőkocsival rendelkezett, benne zuhanyzókkal és ülőkádakkal. Hitler két fülkéjébe soha nem léptem be, de még pillantást sem vetettem rá.”
Göring extraigényei
A Luftwaffe főparancsnokának, Hermann Göringnek a különvonatát szintén minden komforttal ellátták. Extravagáns igényeit mutatta, hogy szalonkocsijába – Hitlerhez hasonlóan – fürdőt is építtetett, amelynek használatakor hosszabb időre megállíthatta a vonatot, tekintet nélkül a menetrendre. Kizárólag csak új szalonkocsit használt, amelyből hármat vett igénybe: egy kombinált ruhatár-, fürdő- és hálókocsit, egy szalonkocsit és egy parancsnoki kocsit. Vonatán 1940-ben összesen 170 személy utazott, s különvonata előtt aknakutató vonat haladt. Övé volt a Reichsbahn egyedüli hattengelyes szalonkocsija.
Himmler, az SS birodalmi vezetője különvonata jóval szerényebb kivitelű volt, új és régi kocsikból állt, amelybe időszakonként a korábbi udvari vonat szalonkocsiját kapcsolták. Emellett egész sor további különvonat állt a katonai vezetés rendelkezésére. Leghosszabb közöttük a Luftwaffe híradó-főnökének Enzian nevű vonata volt, amely 35 kocsiból állt. A Wehrmacht vezetési törzsének Franken I. elnevezésű vonatára 1944 végén a Berlinből Friedbergbe való átköltözéskor 27 kocsit kapcsoltak.
A vasúti közlekedésben gyakorta időt rabló összeköttetési, illetve személyes egyeztetésekre kényszerültek. Ha Hitler Obersalzbergen tartózkodott, elszigetelt hegyi szállásán csak személyes környezetének jelenlétét és a Wehrmacht adjutánsait tűrte meg. A birodalmi külügyminiszter képviselőjének szállása ezért a 30 kilométerre fekvő Fuschlban volt. A Wehrmacht főparancsnokságának és vezetési törzsének főnökét az Obelsalzberg szélén fekvő úgynevezett „kis birodalmi kancellárián” helyezték el. A Wehrmacht vezetési törzsének vonata Salzburg állomáson állt. E fontos katonai vezetés csak 1942-ben kapott szállást a Berchtesgaden melletti Strub hegyivadász-kaszárnyájában. A Wehrmacht haderőnemeinek főparancsnokságát ezzel szemben Berlinben és környékén, illetve Kelet-Poroszországban helyezték el.
Amikor a különvonatokat spontán vezetési helyként alkalmazták – miként a lengyelországi és a balkáni hadjáratban, vagy Göring és Himmler utazásai során –, akkor rendszerint alagutak közvetlen közelében álltak, hogy szükség esetén gyorsan védelmet találjanak bennük.
Hitler különvonata 1939. szeptember 26-ig, a lengyelországi hadjárat végéig működött először „Führer-főhadiszállásként”. A vonat azzal az előnnyel járt, hogy mozgékonyságával jelentősen megkönnyítette a csapatok meglátogatását. Másrészt Franciaország támadását a német nyugati védelmi fal (Westwall) ellen szeptember közepére várta, ezért vonaton gyorsabban át tudta volna oda helyezni parancsnokságát. A katonai szükségleteknek megfelelően vonaton nyugatról keletre és vissza könnyebben mozoghatott, s a síneken mozgó főhadiszállás erre a legjobb feltételeket kínálta.
1939. szeptember 1-jén a Wehrmacht bevonult Lengyelországba. Szeptember 3-án Nagy-Britannia és Franciaország hadüzenetet küldött a német birodalmi kormánynak. Hitler aznap este 21 órakor elhagyta Berlint. A Berlintől 100 kilométerre fekvő Stettin melletti Bad Polzinig vezető úton titkárnője, Gerda Daranowski szerint a „Führer csendes, sápadt és elgondolkodó” volt. A másik titkárnő, Christa Schröder hallani vélte, hogy azt mondta helyettesének, Rudolf Heßnek: „Egész művem széthullik. Feleslegesen írtam könyvemet”. Utasította komornyikját, Lingét, hogy a jövőben „szegényes ételeket” szervírozzon neki, ugyanazt, amit a néptársak is kapnak. Jó példával akart élen járni. A katonákkal való azonosulása demonstrálására pártegyenruha helyett csukaszürke egyenruhát hordott.
Lengyelország és a Balkán
Különvonata 1939. szeptember 4-én 1.56-kor érte el Bad Polzint. Ribbentrop külügyminiszter vonata Himmler birodalmi SS-vezetővel együtt negyedórával később érkezett. A két vonat a következő nap reggeléig állt a pályaudvaron, amely köré 500 méteres záróövezetet vontak. A személyforgalmat csak annyiban korlátozták, hogy az utasok meghatározott helyen közlekedhettek. A pályaudvarra érkezőknek a legrövidebb idő alatt el kellett hagyni a záróövezetet. A biztonsági szolgálat hivatalnokának kísérete nélkül egy látogató sem juthatott Hitler közelébe.
A különvonat fronthoz közeli tartózkodása lehetővé tette Hitler számára, hogy közvetlen közelről kövesse a Wehrmacht villámháborúját, s egy sor frontlátogatást tegyen. Miután reggel lediktálta Christa Schröder titkárnőjének napiparancsát és 9 órakor helyzetjelentést kapott, a frontra indult. Útjai alatt Hitler mozgatását és katonai biztosítását a főhadiszállás biztonsági századából alakult frontcsapat végezte. A Führer repülő- és futáregysége szintén követte útjait. A repülőgépek a közelben lévő tábori repülőtéren landoltak, amely alkalmas volt a Hitler által használt négymotoros Condor D-2600 leszállására is. Kapitánya Hans Baur rendőrezredes, a repülőegység parancsnoka volt.
A hadseregek főhadiszállásán – a későbbiekkel ellentétben – tartózkodott a parancsnoki magatartástól. Élvezte a katonák elragadtatását, ha útközben felismerték, és cigarettát osztatott szét közöttük. Órákat töltött a tábori konyhák és étkezők felügyeletével, s figyelt arra, hogy a tisztek is ugyanazt az ételt kapják, mint a katonák. Szeptember 4-én, első frontlátogatásán von Kluge vezérezredes 4. hadseregét kereste fel. Gépkocsioszlopa 78 járműből állt; közöttük csak egy tartozott a katonai kísérethez, a többiek civil méltóságok voltak, akik összevesztek a sorrendiség miatt. Déltájban Kulmtól délre megtekintette a német csapatok átkelését a Visztulán.
Szeptember 13-án délután Łódźt kereste fel, amely négy nappal korábban sértetlenül került a németek kezére. Itt a 8. hadsereg főparancsnoka, Blaskowitz gyalogsági tábornok fogadta. Szeptember 15-én Galíciába látogatott, s a San-folyóig jutott. Kísérete aggódott miatta, mert váratlanul eltűnt a folyón átkelő katonák gyűrűjében.
1939. szeptember 17-én a Vörös Hadsereg kelet-lengyelországi bevonulása miatt Berlinbe ment, majd másnap ismét Pomerániába, a Danzigtól 65 kilométerre észak-nyugatra fekvő Goddentow-Lanzba utazott. „Danzig szabadállam” határán Forster gauleiter üdvözlő beszéddel fogadta. A „felszabadított” városban zúgtak a harangok. Szeptember 19-én a különvonatból áthelyezte főhadiszállását Zoppotba (ma Sopot), a Casino-Hotelbe, ahol szeptember 19–25. között tartózkodott. Délután gépkocsioszlopa lépésben indult Danzig belvárosa felé, Keitel, von Ribbentrop, Lammers, Himmler, Dietrich, Bormann és adjutánsai kísérték. A lakosság üdvrivalgással fogadta. Beszédében Angliához fordult, hogy fogadja el békeajánlatát, jóllehet Varsó még nem esett el.
A Balkán-háború idején a Frühlingssturm (Tavaszi vihar) fedőnevű Führer-főhadiszállás vonata a Wiener Neustadttól 35 kilométerre délre fekvő Mönichkirchenben állt. A hadjárat 1941. április 6-án kezdődött a Belgrád elleni légitámadással, miután Jugoszlávia és a Szovjetunió három nappal korábban barátsági és megnemtámadási szerződést kötött. Az idő rövidsége miatt nem volt idő szilárd felépítésű főhadiszállást berendezni, s Hitler sem akart valamelyik osztrák kaszárnyában berendezkedni.
A különvonat állomásozási helyét előkészítő csoport Mönichkirchentől 2 kilométerre északra talált egy vasúti alagutat, amelynek északi részében Hitler vonatát, az Amerikát, déli részébe pedig a Wehrmacht vezetési törzsének Atlas nevű vonatát helyezték el. Két további alagútszakaszban Göring Asien nevű különvonata kapott helyet. Hitler 1941. április 12–25-e között az Amerikából vezette a Balkán-hadjáratot, amelynek gőzmozdonyát állandó nyomás alatt tartották, hogy szükség esetén betolhassa a vonatot a közeli alagútba. A kísérőzászlóalj biztosította a környéket. Hitler csak akkor mozdult ki a vonatból, amikor átsétált a közeli kis szállodába, hogy megnézze a legújabb heti hírösszefoglalót.
Április 19-én III. Borisz bolgár király és Franz von Papen, a törökországi német nagykövet meglátogatták Mönichkirchenben. Április 20-án, 52. születésnapja alkalmából ellépett a kísérőzászlóalj díszegysége előtt, s fogadta a főhadiszállás személyzetének jókívánságait. Ciano olasz külügyminiszter átadta Mussolini jókívánságait. Április 24-én Horthy Miklós kormányzó kereste fel Hitlert, s Magyarország területi igényeiről tárgyaltak Jugoszlávia területi felosztása esetén.
A Jugoszlávia felett aratott győzelem után április 26-án reggel 2 órakor elhagyta Mönichkirchent. Grazban megtekintette a Nemzetpolitikai Nevelőintézetet, majd a Német Birodalomhoz csatolt Marburgba (ma Maribor) utazott. Április 28-án reggel különvonata visszaérkezett Berlinbe.
NÉMETH ISTVÁN
2014/10
