1901. szeptember 6-án a buffalói Pánamerikai Kiállítás megnyitóján Leon Frank Czolgosz egy automata pisztollyal két lövést adott le a közvetlenül vele szemben álló amerikai elnökre. A 28 éves férfi az anarchista ideológia megszállottjaként így akart igazságot szolgáltatni és egy jobb világot teremteni a századforduló Amerikájában.
Leon Frank Czolgosz 1873-ban született az USA-ban, az acéliparáról híres Detroitban. Édesapja még az Osztrák-Magyar Monarchia keleti felén látta meg a napvilágot és csak az 1860-as évek közepén adta fel végleg a reményt, hogy hazájában megtalálja a boldogsághoz vezető utat. Népes családjával hajóra szállt, és kalandvágyó sorstársaihoz hasonlóan elindult az Egyesült Államokba. A Bevándorlási Hivatalnál magyarként jelölte meg nemzetiségi hovatartozását, később azonban lengyel származásúnak vallotta magát. Új, általa választott hazájában az építőiparban próbálta megvetni a lábát, ami azonban állandó költözéssel járt.
Anarchista elvek vonzásában
Leonnak – testvéreihez hasonlóan – már tízévesen munkába kellett állnia, ezért iskolába sem járt. A vékony testalkatú fiút félénk viselkedése miatt társai megvetették, gyakran gúnyolták és meg is verték. Amikor a munkáját is elveszítette, teljesen összeomlott. Ekkor kezdett megismerkedni az anarchista elvekkel. Az Európában született politikai ideológia célja a szociális igazságtalanságok kiküszöbölése és a társadalmi megosztottság eltörlése. A legradikálisabbak még a prominens személyek meggyilkolásától sem riadtak vissza, amitől a zűrzavar és káosz eluralkodását és egy új társadalmi rend születését várták.
Czolgosz örömmel csatlakozott a földalatti szervezethez, amelytől őszintén remélte élete jobbra fordulását. Szorgalmasan olvasta a szocialista újságok erőszakra buzdító cikkeit és rendszeresen részt vett politikai találkozókon. A német származású varrónő, Emma Goldman clevelandi beszéde, amelyben a gazdagokat ostorozta, óriási hatással volt rá. „Ekkor döntöttem el, hogy tennem kell valamit, amivel hőssé válhatok a nép szemében” – vallotta később. Összes haragját a „kizsákmányoló állam” megtestesítőjére, az amerikai nemzet vezetőjére, William McKinley-re zúdította.
A protekció Napóleonja
McKinley felmenői Írországból érkeztek az Újvilágba. A későbbi elnök 1843-ban egy vasmunkás családjában látta meg a napvilágot. Még be sem fejezte az iskolát, amikor kitört az amerikai polgárháború és ő közlegényként csatlakozott az Unió egyik helyi gyalogos ezredéhez. Kiemelkedő bátorságáért főhadnaggyá léptették elő. A győzelem után McKinley végre befejezhette tanulmányait: először tanárként, majd ügyvédként helyezkedett el. Ekkor ismerte meg jövendőbelijét, Ida Saxtont, akitől két gyermeke született. 1877-ben választották be a Parlamentbe a Republikánus Párt színeiben. Tizennégy évvel később Ohio Állam kormányzói posztját is elnyerte.
Az 1896-os elnökválasztáson induló McKinley kiállt az amerikai ipart támogató magas védővámok mellett, ami miatt ellenfelei a „Protekció Napóleonja” gúnynevet aggatták rá. Győzelme után néhány héttel a Képviselőház már el is fogadta a szigorú vámtörvényt, az új aranybányák felfedezésével pedig lehetővé vált a pénz aranyalapra való helyezése. Ugyanakkor minden hazai problémát háttérbe szorítottak a kubai felkelésről és a lázadókkal szembeni állítólagos kegyetlen spanyol bánásmódról szóló hírek. Az Egyesült Államok 1898 áprilisában hadat üzen a mediterrán országnak, és rövid csatározás után tönkre is verték a Kubában állomásozó spanyol haderőket. McKinley ezután kijelentette, hogy Puerto Rico, a Fülöp-szigetek és más, stratégiailag fontos helyen fekvő szigetek nem kerülhetnek ellenséges kezekbe, ezért annektálni kell őket. Majd meghirdették a „nyitott kapuk politikájának” nevezett elvet, hogy az amerikai kereskedők is eljuthassanak a kínai kikötőkbe. Hivatali ideje lejártakor a republikánusok egyhangúlag újrajelölték McKinley-t az elnöki posztra, amelyet 1900-ban nagy szavazati többséggel el is nyert.
De hiszen Ön megsebesült!
1901 szeptemberében McKinley is hivatalos volt a Pánamerikai Kiállítás megnyitójára a New York állambeli Buffaloban. Amikor Czolgosz egy chicagói újságból értesült az elnök programjáról, rögtön tudta, hogy ennél jobb alkalma nem lesz a cselekvésre. Már egy héttel a megnyitó előtt Buffalóba érkezett, ahol John Doe álnéven bérelt ki magának egy szobát egy olcsó, külvárosi motelban. Vásárolt egy 32-es kaliberű Iver Johnson típusú automata revolvert, és a tükör előtt többször is eljátszotta, hogyan fogja lelőni az elnököt. Jobb kezét bekötötte egy zsebkendővel, mintha sérült lenne, hogy abban rejthesse el a fegyvert.
Szeptember 6-án, a kiállítás napján hatalmas tömeg gyűlt össze a helyszínen. Az ünnepi hangulatot fokozta az elnök várható megjelenése, aki a tervek szerint már aznap délután beszédet mondott. Czolgosz nagyjából leendő áldozatával együtt érkezett a helyszínre. McKinley a jólétről, a nemzet határtalan lehetőségeiről szónokolt, amellyel viharos tetszésnyilvánítást váltott ki hallgatóságából. Miután befejezte beszédét, a több ezer ember türelmesen sorba állt, hogy egyenként kezet rázhassanak vele. Czolgosz, aki előre furakodott, 16:07-kor került sorra. A testőrök parancsnoka gyanúsnak találta a kötést a kezén. Gondolta, közelebbről is szemügyre veszi a sötétkék szemű, vörösesbarna hajú fiatalembert. „Megsérült a keze?” – kérdezte. Czolgosz bólintott. „Jobb lenne, ha elmenne az elsősegélyhelyre.” – mondta Ireland. „Később.” – morogta a fogai között Czolgosz. „Hosszú ideje várom már, hogy találkozzam az elnökkel.” Ekkor már szemtől szemben állt McKinley-vel és sejtelmesen mosolygott. Az elnök észrevette sérült kezét, s természetesen az épnek látszó bal karja felé nyúlt. A következő pillanatban lehullott a kötés Czolgosz jobbjáról, és kivillant alóla a pisztoly. Mielőtt bárki felfoghatta volna, mi is történik, a merénylő előrelendült, és alig egy méter távolságból kétszer egymás után meghúzta a ravaszt. Az elnök a gyomrához kapott, de állva maradt. Azután egy lépést hátrált, arca elsápadt, és lehuppant egy székre. „Lelőttek?” – kérdezte halkan. A körülötte állók gyorsan kigombolták a mellényét, melyet tenyérnyi helyen teljesen átitatott a vér. Ireland fájdalmas hangon válaszolt: „Attól tartok, igen, Elnök úr.” McKinley kérte őket, hogy őrizzék meg a nyugalmukat és ne aggódjanak. „De hiszen Ön megsebesült!” – válaszolta George B. Cortelyou, a Fehér Ház kabinetfőnöke. „Nem hiszem, hogy súlyos lenne” – felelte a sebesült, majd hozzátette: „Ne túlozzatok, amikor a feleségemmel közlitek az esetet! Kíméletesen közöljétek vele, nagyon kíméletesen!”
A teremben közben eluralkodott a pánik. Czolgosz a zűrzavart kihasználva megpróbált elmenekülni, ám egy hatalmas termetű, feketebőrű pincér, James Parker, az arcába csapott, és ő elvágódott a padlón. Az egyik ügynök azonnal rávetette magát a merénylőre. McKinley azonban fájdalmai ellenére odaszólt az embereinek: „Ne bántsátok, fiúk! Csak egy szegény, félrevezetett fickó!” Ám addigra a fiatalember már eszméletlenül hevert a szőnyegen, alig lehetett kimenteni a feldühödött látogatók ütlegei közül.
Szitkok a tárgyalóteremben
Talán megúszhatta volna néhány esztendős börtönbüntetéssel, ám hamarosan kiderült, hogy az elnök kezdeti optimizmusa alaptalan volt. Az egyik golyót sikerült ugyan kioperálni a testéből, a másik azonban átütötte a gyomorfalat, megsértette a vesét és a hasnyálmirigybe fúródott. Az orvosok felnyitották a hasfalat, de nem találták meg a golyót. Sajnos elmulasztották kitisztítani és fertőtleníteni a sebet, mielőtt bevarrták a metszést, ezért a seb elfertőződött. Végül egy heti szenvedés után, szeptember 14-én hajnalban a fertőzés végzett az elnökkel.
A félholtra vert Czolgoszt ekkorra már többször is kihallgatta az államügyész a buffalói főkapitányságon. Nem tagadta tettét, sőt egyenesen büszke volt rá. Részletesen feltárta a merénylet indítékait is: „Az Egyesült Államok kormányzata rossz, és csak az elnök meggyilkolása vezethet igazi demokráciához.” A tárgyalása szeptember 23-án kezdődött a buffalói Legfelsőbb Bíróság épületében. Az esküdtszék szándékos emberöléssel vádolta, de ő visszautasított minden együttműködést kirendelt védőivel. Egyhangúan üldögélt, meredten maga elé bámulva tűrte a bekiabálásokat. A mindössze nyolcórás tárgyalást követően bűnösnek találták. Truman C. White bíró kihirdette a halálos ítéletet. „Isten könyörüljön bűnös lelkének! Távolítsák el a rabot!” – fejezte be a beszédét. A merénylő arcán semmiféle érzelem nem mutatkozott, közönyösen viselte az egész procedúrát.
A kivégzésre október 29-én reggel került sor. Négy őr kísérte a terembe az elítéltet, majd széles bőrpántokkal beszíjazták a villamosszékbe. Ezt követően egyikük tengervízbe mártott szivaccsal alaposan benedvesítette a fogoly leborotvált fejét, majd a drótokkal ellátott fémsisakot az állánál fogva erősítették fel az arcára. Miközben a hevedereket és az elektromos vezetékeket ellenőrizték, Czolgosz remegő hangon beszélt hozzájuk: „Megöltem az elnököt, mert a jó emberek ellensége volt. Segíteni akartam a jó embereknek és a világ összes munkásának! Semmit sem bántam meg.” A börtönigazgató újra felolvasta az ítéletet, majd jelt adott. Edwin Davis állami hóhér meghúzta a sarokban felállított villamos szekrény karját, amellyel 1 700 voltos elektromos feszültséget vezetett Czolgosz testébe. Amikor lekapcsolták az áramot, odaengedték az orvost, aki sztetoszkóppal meghallgatta a férfi mellkasát, és megvizsgálta a pulzusát. „Uraim, a fogoly meghalt!” – jelentette be.
Czolgosz holttestét oltatlan mészbe fektették, majd kénsavval öntötték le. A börtön temetőjében egy fekete fenyőkoporsóban hantolták el, jelöletlen sírban. A hatóságok ugyanis nem akarták, hogy az anarchisták emlékhellyé alakítsák „hősük” örök nyugvóhelyét. Ruházatát és összes iratát is elégették annak érdekében, hogy senki se kaparinthassa meg azokat. A bűntett helyszínét, a Muzsika Templomát, 1901 novemberében lerombolták. Ma csupán egy emlékkő jelzi a Fordham Drive-on a lövöldözés pontos helyét. A gyilkos revolverét a buffalói Nottingham Bíróság Múzeuma őrzi.
HEGEDÜS PÉTER
2015/46
