A vas- és színesfémhulladékok újrahasznosítása azok szétválasztásának, tisztításának és olvasztásának folyamata, hogy aztán új termékek alapanyagaként lehessen felhasználni. A fém olyan anyag, mely újra és újra feldolgozható anélkül, hogy minősége és tulajdonságai romlanának. Az ökológiai mellett gazdasági haszonnal is bírnak, az ilyen jellegű hulladékok ugyanis jelentős, pénzben kifejezett értékkel rendelkeznek, az igény pedig mindig fennáll jóféle, válogatott fémhulladék újrahasznosítására.
A fémhulladék újrahasznosítás céljából történő olvasztása lényegesen kevesebb energiát igényel, mint a nyers ásványok finomítása, ráadásul alacsonyabb károsanyag-kibocsátással is jár. Az optimális folyamat érdekében forrás szerint kell válogatni azokat, amiket később az újrahasznosító üzemben feldolgoznak, valamint eltávolítják róluk a szennyeződéseket (például különféle bevonatokat, festékeket).
A nehéz és terjedelmes fémhulladékokat aprítóval darabolják, tömörítik, majd az egyes fémtípusokhoz tartozó nagy kohókban beolvasztják. A folyamat sok energiát igényel, ám a nyersanyag bányászatához és feldolgozásához szükségesnek így is csak töredékét. Az olvasztás után a fémeket lehűtik és egységnyi darabokká szilárdítják, melyek alapanyagként így már könnyedén szállíthatóvá válnak.
Vas és nemvas
Szinte valamennyi fémtípus újrahasznosítható, ehhez azonban a vasfémet el kell tudni választani a színesfémtől. Előbbiek mágnesezhetők, míg utóbbiak nem, így alapvetően mágnes segítségével tudjuk ezt megtenni.
Gyakori vasfémek az öntöttvas, a rozsdamentes acél, illetve a szénacél. A legtöbb vasfém ötvözet, ez azt jelenti, hogy két- vagy többféle fémből áll. Erős, nehéz, tartós anyag, ezért például az építészetben (felhőkarcolók, hidak, vasutak) és gépgyártásban (autók, hajók, vonatok) alkalmazzák. Ötvözés híján korrózióra hajlamosak, a legtöbbjük pedig mágnesezhető. A vasfém a leggyakrabban használt, így ez alkotja a fémhulladék legnagyobb mennyiségét világszerte.
A színesfémek ellenben nem tartalmaznak vasat. A leggyakoribbak az alumínium, a cink, a nikkel, az ólom, az ón, a sárgaréz és a különböző nemesfémek. Fő jellemzőjük, hogy nem mágnesezhetők, értékesebbek, mint a vasfémek, ellenállóbbak a korrózióval szemben, könnyűek, ám erősek és tartósak. E tulajdonságaikat például a repülőgépiparban hasznosítják, azonban a színesfémeket a lakossági és kereskedelmi ágazatokban is széles körben alkalmazzák.
Hogyan gyűjtsük vissza?
Fémhulladékokkal a lakosság közvetlenül elsősorban konzerv- és üdítős dobozok formájában találkozhat. Először is érdemes tisztázni, miről ismerem fel, hogy újrahasznosítható csomagolást tartok a kezemben? Érdemes a doboz oldalát átböngészni a jellemzően apró, az újrahasznosítást jelző háromszögbe írt számot tartalmazó 40 FE vagy a 41 ALU termékjelölést keresve. Az alumínium cso-magolások esetén létezik még egy kis betűs alu felirat is, amelyet két, egymásba mutató nyíl fut körbe. Ez gyakorlatilag megegyezik a legutóbb említett jelöléssel. A keresésben segítségünkre lehet az Élet és Tudomány 2022/22 számában megismert Der Grüne Punkt, valamint Tidyman, általában mellettük szoktak helyet foglalni.
Ha megbizonyosodtunk róla, hogy valóban szelektíven gyűjthető a fémdoboz, és megfelelően kicsepegtettük, avagy vízzel kiöblítettük, több lehetőségünk is adódik környezettudatosan megszabadulni tőle. Háznál, valamint szelektív hulladékgyűjtő szigetnél történő „leadáskor” a sárga fedelű/színű gyűjtőedénybe kell dobni, vagy nagy mennyiség esetén hulladékudvarba szállítani. Fontos megjegyezni, hogy ilyenkor helytakarékosság céljából nyugodtan összenyomhatjuk a hulladékot. (Ellenben, ha más lehetőség híján az egyéb hulladékokkal vagyunk kénytelenek együtt gyűjteni, úgy amennyiben módunkban áll, ne nyomjuk össze, ezzel megkönnyítjük a későbbi szétválogatást.)
Sz. Á.
