A rák szó hallatán – jobb esetben – egy viszonylag nagy, ollós lény jut a legtöbb ember eszébe. A közismert tízlábú rákokon túl azonban számos további, ökológiai szempontból is jelentős csoport fordul elő a hazai vizekben. Ilyenek az egészen apró, legfeljebb néhány milliméteresre növő vízibolhák és kandicsrákok, vagy a jellemzően 1-2 cm körüli testmérettel rendelkező bolharákok és vízi ászkák. Míg a legtöbb csoport rendelkezik hazánkban őshonos képviselőkkel, ebben a cikkben egy olyan csoportot mutatok be, amely kizárólag nem őshonos fajok révén van jelen Magyarországon. Ezek a hasadtlábú rákok.
William Sowerby, a Királyi Botanikus Társaság titkára 1880 nyarán különös jelenséget észlelt egy londoni botanikus kertben. Az amazonasi tündérrózsák vízében rengeteg apró kis medúzát látott úszkálni. A látvány igencsak felkeltette az érdeklődését. Úgy vélte, hogy a faj esetleg Dél-Amerikából érkezhetett a növényekkel együtt. Sowerby egy igen tekintélyes tudományos múlttal rendelkező családból származott, így egyből tudta, mi a teendő. Mintákat küldött több természettudósnak is. Végül Ray Lankester és Dr. Allman írták le a tudomány számára az addig ismeretlen fajt, melyet Sowerby-ről neveztek el tiszteletük jeléül. Sowerby erre rá is szolgált, hiszen túl azon, hogy elsőnek pillantotta meg az édesvízi medúzát, saját megfigyeléseivel és további minták átadásával is elősegítette a kutatómunkát.
A 2024. január 21-én, 92. életévében elhunyt Grétsy László tanár úr 70 esztendőn át szolgálta a hazai nyelvtudományt és nyelvművelést. Az ország legismertebb nyelvésze olyan életkedvvel és vitalitással dolgozott, hogy el sem hittük korát, és talán bele sem gondoltunk, hogy egyszer hírt kapunk haláláról. Négy nappal elhunyta előtt beszéltem vele: az Élet és Tudomány-beli rovatáról is szót váltottunk, hiszen felkérésére a tavaly óta szerzője vagyok a Nyelv és Életnek. Éppen magyar kultúra napi konferenciánk előtt, amelynek Ő lett volna díszvendége, tudtuk meg: elhunyt Grétsy László. Megrázó volt bejelentenem ezt az Anyanyelvápolók Szövetsége és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közösségének.
Eladás, adományozás, ártalmatlanítás vagy újrahasznosítás. Erre szólítják fel a lakosságot az osztrák hulladékkezelő cégek. Egy friss tanulmány szerint az osztrákok 80 százaléka megtart ruhát, mobiltelefont, gyerekjátékot vagy háztartási gépet még akkor is, ha már nincs szüksége mindezekre. Viszont éppen ezért a körkörös gazdaság értékes nyersanyagokat veszít el.
Egy baktérium megeszi és valóban meg is emészti a műanyagot – ezt nemrég egy holland kutató laboratóriumi kísérletei mutatták ki. Mesterséges tengervízben folytatott vizsgálatai alapján kiszámította, hogy a mikroba évente a betáplált műanyag körülbelül egy százalékát képes lebontani szén-dioxiddá, és vélhetően más, ártalmatlan anyagokká.
A fővárosban ilyenkor tavasszal a Gellért-hegy mutatja legszebben, hogy a kikelet melyik fázisában járunk éppen. A város legtöbb pontjáról látható, 235 méter magas „hegy” a virágzó fák habjaiba burkolózik, a rügyek színpompáját mutatja, majd elkezd zöldbe borulni. Érdemes sétára indulni a hegyen, bármelyik arcát mutatja is, és megcsodálni az éledő természetet, és persze a fentről kibontakozó várost is. Kevesen tudják azonban, hogy mindemellett a hulladékok helyes kezeléséről is tanulhatunk a Gellért-hegyen.