Szinte mindenkivel előfordult már, hogy amikor meglátott valakit, akinek addig csak a hangját ismerte – például korábban csak telefonon beszélt vele vagy a rádióban hallotta –, meglepődött az illető külsején. Önmagában ez is jelzi, hogy pusztán a beszédhangjuk alapján kialakul bennünk egy kép az emberekről. Noha ezek az elképzelések soha nem teljesen pontosak, azért egyáltalán nem véletlenszerűek. A beszéd sok mindent elárul az emberről – mégpedig a szavak értelmétől teljesen függetlenül is! Az természetes, hogy a beszédhangból következtetni tudunk egy személy nemére és korára, az viszont már meglepőbb, hogy viszonylag sikeresen meg lehet tippelni, melyik rasszhoz tartozik, milyen magas és mennyi a súlya, milyen a testfelépítése, sőt milyen a társadalmi helyzete. Kimutatták, hogy a hang vonzereje összefügg a test és az arc szimmetriájával is.
Susan M. Hughes és Marissa A. Harrison az Evolutionary Psychology című folyóiratban most megjelent tanulmányukban egy talán furcsának tűnő kérdést tettek föl: meg lehet-e állapítani a beszédhangból, hogy valaki hajlamos-e a hűtlenkedésre vagy sem? A kérdés nem is annyira abszurd, hiszen a szép hang önmagában is vonzerőt jelent, ráadásul – mint utaltunk rá – a személy biológiai jellemzőire is következtetni lehet belőle. Elvileg feltételezhető, hogy az ellenkező nem számára az átlagosnál vonzóbb személyek nagyobb valószínűséggel hűtlenkednek – egyszerűen azért, mert több alkalmuk nyílik rá az életben, hiszen a lehetséges partnerek szívesebben fogadják őket. Ezt a lehetőséget azonban Hughes és Harrison az általuk végzett kísérletben ki akarta zárni, ezért a felhasznált hangmintákat – melyeket két csoportra osztottak – úgy válogatták össze, hogy vonzerőben egyik csoport sem múlta felül a másikat. Ám az igazán érdekes a hangminták két csoportjának kialakítása volt. Mindkettő 5-5 férfi és női beszélő felvételéből állt, és az egyik csoportban minden hangminta olyan személytől származott, aki saját bevallása szerint életében valamikor már megcsalta a párját, míg a másik csoportba olyanok hangmintái kerültek, akik állításuk szerint mindig hűségesek voltak társukhoz.
A kísérlet 152 résztvevőjének minden egyes beszélőről pontozással meg kellett állapítania, hogy érzése szerint mennyire hajlamos a hűtlenkedésre. Csodák csodája, a becslések tükrözték a valóságot: a hűtlen beszélőket a hallgatók statisztikailag kimutatható mértékben hűtlenebbnek is gondolták, mint a hűségeseket.
A kutatók ebből a kísérletből nem tudtak következtetést levonni arra nézve, hogy a hallgatók miből gondolták, hogy valaki hűséges-e vagy sem, ám az biztos, hogy nincsen szó semmiféle misztikus jelenségről. Csupán egy példa arra, hogy elvileg mi az, ami nyomra vezetheti az embert: köztudott, hogy az extravertált, vagyis társaságkedvelő, jó kapcsolatteremtő képességű emberek többet hűtlenkednek, mint a befelé fordulók, az introvertáltak. Márpedig az extravertált személyek beszéde jellemzően eltér az introvertáltakétól, például kevesebb szünetet tartanak beszéd közben és hangmagasságuk szélesebb határok között mozog.
Beszédhangunk tehát valamiképpen szavak nélkül is sokat mond rólunk, ráadásul hajlamos kifecsegni a titkainkat is. Környezetünk pedig – szintén tudattalanul – képes „venni az adást”, és a másokban rólunk kialakuló véleményt azok az információk is befolyásolják, amelyeket szándékunktól függetlenül hangoztatunk.
MANNHARDT ANDRÁS
2017/26
