Az első világháború centenáriumán érdemes visszatekinteni a képes levelezőlapra, amely egyrészt a rövid üzenetek továbbításának praktikus formája volt, másrészt képi ábrázolásaival sokszor szavak nélkül is kifejezte feladójának érzéseit, hangulatát és élményeit. Manapság, az sms-ek és az e-mailek világában egyre kevesebben küldenek levelet és képes levelezőlapokat szeretteiknek, ismerőseiknek. Egy évszázaddal ezelőtt viszont „aranykorát” élte az 1870-es években megjelent, és rendkívül népszerűvé vált kommunikációs eszköz. 1905-ben a világ becsült képes levelezőlap-termése 2,5 milliárd darab volt, 1899–1919 között pedig körülbelül 140 milliárd képeslapot gyártottak.
Az első világháború időszaka a magyar képeslap történetének sajátos és fontos korszaka. A képes levelezőlap a fronton harcoló katonák, valamint az otthon maradt szeretteik kapcsolattartásának praktikus formája volt. A néhány szavas üzenet is megnyugtatta az otthoniakat, hogy a férj, testvér és édesapa él, jól van és gondol a szeretteire. A nyílt üzeneteket könnyű volt cenzúrázni, bár a katonák tudták, hogy lényegi információkat nem közölhetnek. A fronton lévők pedig a képeslapok révén értesültek szerelmük, családjuk életéről, eseményeiről, ami erőt adott számukra a megpróbáltatások idején. Ugyanakkor a tömegtájékoztatás és a háborús propaganda is élt a népszerű műfaj lehetőségeivel. A központi és az antant hatalmak a képes levelezőlapok révén is szükségesnek tartották a civilek meggyőzését. A megnövekedett igényre gyorsan reagáltak a képeslapkiadók, és egyrészt nagyobb példányszámban jelentették meg a már korábban is forgalmazott lapokat, másrészt új témaként szerepelt maga a háború.
Királyért és hazáért
Háborús helyzetben fontos az állam vezetője személyes ismertségének növelése: aki nehéz döntéseket hoz, képes ilyen körülmények között is irányítani az országot, de vigyáz is a szent cél érdekében harcoló katonáira. Ugyanilyen cél a katonai erő és a hadi erények megjelenítése, amelyek együtt érnek el mozgósító hatást a lakosság legszélesebb rétegeiben. Már 1914 előtt is népszerűek voltak a Ferenc Józsefet a hadgyakorlatokon vagy a családja körében ábrázoló képeslapok. A háború kitörésétől kezdve az uralkodó mindig magyar királyként jelenik meg a nálunk forgalmazott lapokon. Az összekulcsolt kézzel népéért imádkozó Ferenc József felett látható a békeágat hozó angyal, és gyakran közlik az imádság szövegét is. A rohamozó magyar bakák feje fölé montírozták a király alakját, aki vigyáz a hadseregére. A magyarok által nagyon szeretett Erzsébet királyné – aki már 1898-ban meghalt – fehér ruhás alakja is megjelenik a harcoló katonák fölött, a kép hátoldalán pedig a „Büszke vagyok magyarjaimra” szöveg olvasható. A jó király eszményét terjesztették a nép között azok a képeslapok is, amelyek a sebesülteket meglátogató Ferenc Józsefet, majd IV. Károlyt és feleségét ábrázolták.
A háborús propaganda fontos eleme a szövetségesek bemutatása, a velük való együttműködés, az egység tudatosítása a katonákban és az ország népében. Ezt biztosították a központi hatalmak vezetőinek arcképével kiadott képeslapok. A háború kezdetén II. Vilmos német császárt, Viktor Emánuel olasz királyt és I. Ferenc József magyar királyt ábrázoló képeslapok jelentek meg, köztük olyan is, amely az „Éljen a hármas szövetség” feliratot viselte. Vilmos és Ferenc József arcképe megjelenhetett budapesti városképeken is, amelyeken rohamozó magyar bakák és huszárok is láthatók nemzetiszínű zászlóval. A szövetséges hatalmak egységét szimbolizálták a különböző nemzetek zászlós katonáit harc közben együtt bemutató képeslapok.
A háborús propagandát szolgálták a dicső nemzeti hagyományokra utaló nemzetiszínű zászlós lapok a Szózat kezdő soraival vagy a Kossuth nóta aktualizált változatával, Vilmos császár és Ferenc József arcképével. Az 1914-ben készült lapokon egy magyar huszár látható kivont karddal vagy baka puskával, feje fölött a magyar és német zászló, a napból áradó fénysugarak mellett az „Éljen a haza” felirat lelkesít a harcra. A magyar, osztrák és német csapatok, majd az új szövetségesek hősiességét illusztrálták a rajzos, színes lapok rohamozó katonái. A bátor magyar bakával szemben rendszerint az ijedt arcú ellenséget ábrázolták. Jellemzően a győztes csatákról készültek képeslapok, amelyekre a harci jelenet mellett az eseményre utaló tájékoztató szövegek találhatók magyarul és németül. Például „Hindenburg tábornok tönkreveri az oroszokat”. Didaktikus az a képeslap, amelyen magyar és német katonák szuronnyal döfik át az Oroszországot ábrázoló térképet.
Megjelentek olyan dokumentumszerű képes levelezőlapok is, amelyek eredeti fényképfelvételek alapján ábrázolják a háborús hadszíntereket, és például a tüzérség felszerelésével demonstrálják a központi hatalmak erejét: „Nehéz ostromágyú”. A Képes Újság és az Érdekes Újság saját haditudósítóinak fényképeit adta ki képeslapokon, de pályázatot is kiírtak a legjobb hadifényképek beküldésére. Ezekből tíz füzetben jelentek meg harctéri felvételek, amelyeket képes levelezőlapként is forgalomba hoztak. A lapok a háborús helyszínek széles skáláját mutatják be – „Galíciai fedezék”, „Hajnali toalett a Kárpátokban” (mosakodás jeges vízben), „Huszárok tábori konyhája”, „A montenegrói hegyek között” – érzékeltetve a háború nehézségeit. Már a háború kitörését követően megalakult a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium Hadisegélyező Hivatala, amely több száz képeslapsorozatot adott ki az özvegyek és árvák megsegítésére.
Orosz tangó
A háborús propaganda fontos eleme az ellenség megnevezése és az ellenfélről alkotott negatív arculat kialakítása, amely alkalmas a gyűlölet felkeltésére. „A mi ellenségeink” feliratú képeslap az antant hatalmak vezetőinek arcképével jelent meg. A Magyarországon kiadott gúnyrajzok, karikatúrák célpontja a Monarchia fő ellenségének számító Szerbia, Montenegró és Oroszország volt. Az ellenség durva megjelenítése a disznón lovagoló, a fiaival disznót terelő Petár király, amellyel a szerbek disznópásztorkodására utalnak, s ezt még egy felirat is tudatja: „Petár király és fiai újra kezdi őseik foglalkozását”. „A hű szövetségesek” feliratú grafikán Péter szerb király és Nikita montenegrói uralkodó disznón, illetve kecskén lovagolva halad a disznó- és kecskenyájként ábrázolt katonáival. Az orosz cárt sem kímélték a gúnyrajzok. Miklós roggyant lábbal esedezik irgalomért a délceg állású Vilmos és Ferenc József előtt. A győzelmet vetíti előre „Az orosz tangó” szöveggel kiadott grafika, amelyen egy-egy kivont kardot tartó német és magyar katona láncon táncoltatja az Oroszországot megszemélyesítő és „Atyuská”-nak nevezett medvét. A központi hatalmak fölényét és erejét jelzi az a rajz, amelyen a magyar és német katonák az antant országok vezetőit kardlapozzák, köztük Miklós orosz cárt, aki előtt Péter szerb király remeg „Jaj, jaj, most én kerülök sorra” szöveggel. Gyakran a test méretével is szimbolizálják az adott ország nagyságát: ilyen az a kép, amelyen az óriás magyar huszár elől parányi kozák menekül, akit ráadásul a lova is éppen levetni készül. A magyar katona bátorságának és az ellenség gyávaságának tipikus példája a „Magyar baka leadja a névjegyét” szövegű grafika, amelyen a nagyméretű magyar katona lövésére hanyatt-homlok menekül az apró termetű ellenség.
Drága szülőföldem, meglátlak-e újra?
Ezerszámra jelentek meg azok az üdvözlőlapok, ahol a frontra lelkesen induló, a kedvesétől búcsúzó vagy már a harctéren őrséget álló katonát láthatjuk, aki ott is a családjára, szerelmére, illetve a falujára gondol. A képen természetesen a maga elé képzelt nő arcképe vagy a falurészlet is szerepel. A hatást az ilyen stílusú verssorok is fokozták: „A királyért,/ A hazáért!/ És egy kicsit/ Magácskáért; Hű katona, hű szerető/ De nagy boldogság a kettő; Drága szülöföldem/ Meglátlak-e ujra?/ Viszontlátlak bene:/ A szivem azt sugja.” A „Valahol Oroszországban…” sorozat lapjain a hátországban kedvesére gondoló nő alakja is megjelenik.
Az otthoniak megnyugtatására készültek az olyan romantikus lapok, amelyeken a lövészárokban bográcsban ételt főznek a katonák, hegedű- és harmonikaszó mellett énekelnek, és az otthonról érkezett levelet olvassák. Ugyanezért készült olyan képeslap, amely a fűthető sátrakból álló tábort ábrázolja.
A világháború éveiben az újévi üdvözlőlapokon a háborús jelenetek mellett a katonák békevágyát tükröző motívumok is találhatók. Egy 1915-ös újévi lapon a havas tájban az 1915-ös évszám van, s ebbe montírozták a német és osztrák uralkodóház tagjainak a fényképét. A német haditechnika fölényét szuggerálták a harcoló katonákba és a hátország népébe az újévi üdvözlőlapként használt háborús kártyák. Például az 1915-ben készült képes levelezőlap egy 42-es ágyút ábrázol két katonával, és ehhez az alábbi szöveget nyomtatták: „Karjainkban erő duzzad,/ Szívünkben láng még ég/ Meghozza a 42-es/ Új évre a békét!” Egy 1915-ös újévi lapon az angyal két babérkoszorút ad át egy német és egy magyar katonának, akik azt lelkendezve köszönik meg. Az angyal feje fölött a szerencse szimbólumaként lópatkó, dicsfény és az évszám utal az üdvözlőlap aktualitására. Bécsben kiadott sorozat része az 1916-os újévi levelezőlap, amelyen rohamozó katonák feje fölött egy kiterjesztett szárnyú angyal látható kezében pálmaággal, mellén „FRIEDE” felirattal, aki egy kislányt vezet, kezében homokórával. A kép tetején 1916-os kép és a „Békét, boldogságot az új évben!” felirat utal arra, hogy háborús újévi lapról van szó.
A magyar katonát Isten anyja védi
A világháború kitörésekor a harcoló felek gyors sikerben bíztak, és a háborús lelkesedés fenntartásában jó szolgálatot tettek a képes levelezőlapok. Az ország népe azonban hamar megtapasztalta, hogy a háború veszteségekkel jár, halottakról és sebesültekről érkeztek a hírek, és egyértelművé vált, hogy a harcok évekre elhúzódnak. Mind a katonák, mind a civilek körében egyre nagyobb szerepe lett az istenhitnek, az emberek felett álló Teremtőhöz való imádkozásnak. Az extrém helyzetben felerősödött a vallásosság: imáikban a katonák Isten segítségét kérték, hogy életben maradjanak, és a Mindenható hazavezesse őket, de a családtagok is ugyanezért imádkoztak. Természetes, hogy a háború éveiben a vallási témák is hangsúlyozottan szerepeltek a képeslapokon, és ábrázolásaikkal, felirataikkal a túlélés, az életben maradás, hazatérés hitét erősítették. Ilyen jelenetek: a frontra induló vagy ütközet előtt a hazáért és szeretteiért imádkozó katona; a férjért, apáért és fiúért imádkozó családtagok; a csatatéren Jézus Krisztus, Szűz Mária vagy az őrangyal vigyáz a katonára; az elesettek felett pedig imádkozó bajtársaik. Mindezek az ábrázolások és szövegek azt a célt szolgálták, hogy a katonák Istenben bízva teljesítsék kötelességüket, harcoljanak hazájukért és a győzelemért.
Jelképes és a háborús képeslapok tipikus példája az ellenséget rohamozó katonák színes képe „Von Sieg zu Sieg” felirattal, amelyet Énekes József honvéd küldött Galíciából Sajóvárkonyban élő bátyjának, Énekes Lászlónak 1916. február 25-én. Jellemző a szöveg is, amelyben az otthoniak név szerinti üdvözlésén túl a lényeg: „kivanok sok szerencsét jo egéséget ojat mint nékem van… Isten vélek és vélem is.”
PETERCSÁK TIVADAR
2016/16
