A kikericsek nemzetségének mintegy 160 faját ismerjük. Európában, Ázsia nyugati részén és Afrikában honosak. Többségüknek virágzáskor nincsenek levelei, ezért sokfelé „csupasz virág”-nak vagy néhol „pucér hölgy”-nek nevezik őket. Az ősszel nyíló homoki kikerics (Colchicum arenarium) is ebbe a csoportba tartozik. Hasonlít a jóval gyakoribb őszi kikericshez, de utóbbi magasabb, erőteljesebb növésű, virágai nagyobbak és üdébb termőhelyeken él. Pontos elkülönítésük a bibeszálak alapján lehetséges: a homoki kikericsé végig egyenes és egyenletesen vastag, míg az őszié hajlott és a vége felé kiszélesedő.
A homoki kikericset meszes homokpusztáink bennszülött növényének tartjuk, bár molekuláris taxonómiai kutatások alapján újabban a Moldovában, Ukrajnában és a romániai Dobrudzsában élő kikericseket is ebbe a fajba sorolják. Itthon elsősorban a Duna–Tisza közén figyelhetjük meg. Elsősorban a nyílt, árnyékolás nélküli homoki sztyeppréteket kedveli, de felnyíló mészkedvelő törmelékgyepekben, nyílt homoki tölgyesekben, borókás–nyárasokban és nyíltabb cserjésekben is előfordul. Egykor elég gyakori lehetett, mára azonban élőhelyeinek jelentős részét beszántották vagy özönnövények lepték el.
A virágok leszedése – mivel vázában tartásra kevésbé alkalmas – nem jellemző, viszont hagymagumóinak kiásása néhol nagy probléma. A magukat természetszeretőnek nevező, virágokat forgalmazó cégek könnyen ráveszik a rászoruló embereket, hogy szinte teljesen kiirtsanak egy-egy populációt. A fillérekért átvett gumókat utána szépen becsomagolják és kertészetben nevelt növénynek feltüntetve árusítják, holott hazánk fokozottan védett növénye!
2015/42
