Az idősek otthonában élők nagy része valamiféle szükségszerűségnek engedve költözött be az otthonba. Vagy közös családi döntés vezetett ide, mert nem volt már lehetőség arra, hogy az idős személy korábbi környezetében folytassa az életét, vagy pedig egészségügyi okokból kellett ezt a megoldást választani. Az otthonba való beköltözés szükségszerűen a személyes autonómia csökkenésével jár: az ember sokkal kevesebb dologról dönthet önállóan, mint ahogyan azt addigi életében megszokhatta. Mivel a nyugati társadalmakban az emberek egyre magasabb kort érnek meg, mind többen lesznek kénytelenek idős korukban otthonokba költözni. Ezért az ilyen intézményekben élők pszichológiai körülményeivel, életminőségével való foglalkozás egyre fontosabbá válik.
Az, hogy az ember – legalábbis részben – elveszíti a kontrollt a környezete, a körülményei fölött, negatívan érinti a lelkiállapotát. Hiába szerveznek meg mindent helyette az otthonban, az, hogy le kellett mondania a környezetére gyakorolt befolyás lehetőségéről, rontja az életminőséget. Ez az idősek otthonában jelentős lelki gond, ám a negatív hatás már egyszerű módszerekkel is csökkenthető, például azzal, hogy a bent lakók gondozhatják saját növényeiket. Természetesen a társas kapcsolatok ennél sokkal fontosabbak. A ’70-es években végeztek egy kísérletet, melynek során egy ideig egyetemisták látogatták egy idősotthon lakóit. Voltak olyan személyek, akik maguk határozhatták meg, a diákok mikor és mennyi időre jöjjenek hozzájuk. Másoknak ilyen döntési lehetőségük nem volt, velük egyszerűen közölték, hogy mikor és milyen időtartamú lesz a látogatás, a harmadik csoport tagjaihoz pedig váratlanul, véletlenszerűen érkezett a látogató. Az idősek pszichológiai állapota lényegesen javult abban a csoportban, ahol a személyek maguk dönthettek a látogatásokról. Csakhogy ennek negatív utóhatása is lett… Erre úgy derült fény, hogy a kísérlet lezárulta után két, illetve négy évvel a kutatók újra felmérték az egykori résztvevők pszichológiai állapotát, és azok, akiknek annak idején volt döntési lehetőségük a látogatásokat illetően – ám ez természetesen megszűnt –, lényegesen jobban visszaestek, mint a többiek.
Alexandre Pascual francia pszichológus és munkatársai nemrég egy egyszerű módszerrel vizsgálták, hogy az idősek hangulatára és beilleszkedésük szintjére milyen hatással van, ha döntési lehetőséget kínálnak fel nekik. Egy idősek otthona 33 lakóját vonták be a vizsgálatba, az átlagéletkor 84 év volt. Először mindenkinek felmérték a hangulatát és azt, hogy mennyire illeszkedett be az idősek otthona közösségébe. Ezután 17 személynek felajánlották, hogy ha szeretné, átrendezik a szobáját az elképzelései szerint, és ha a családtagjai hoznak fotókat, azokat kívánságának megfelelően elhelyezik a szobában. A kutatók azt is hangsúlyozták, hogy az illető maga dönthet, kéri-e ezeket a változtatásokat. A lehetőséggel mindenki élt. Miután ezek a változtatások lezajlottak, újra felmérték a résztvevők hangulatát és beilleszkedésének mértékét. Azt találták, hogy akik dönthettek szobájuk berendezéséről, azoknak javult a pszichológiai állapota, míg a többieké változatlan maradt.
Annak az érzésnek a fenntartása, hogy az ember kontrollálni tudja a környezetét, alapvető emberi igény, a személyes integritás fontos része. Ezért az idősek otthonában figyelni kell arra, hogy a bentlakóknak megadják a lehetőséget, hogy dönthessenek a maguk dolgairól. Ezeknek a döntéseknek nem kell nagy horderejűeknek lenniük ahhoz, hogy pozitív hatásuk azonnal érzékelhető legyen.
MANNHARDT ANDRÁS
2016/12
