A negyvenes éveiben járó Oleg Pavlovot az egyik legkiemelkedőbb orosz prózaíróként jegyzik, aki Dosztojevszkij és Szolzsenyicin nyomvonalán haladva teremt szürreális világot. Az Orosz trilógia című regényét személyes élmények alapján írta, hiszen oroszként a távoli Kazahsztánban katonáskodott, ahol börtönőrként szolgált.
Regénye a nyolcvanas évek összeomló szovjet szocializmusának hadseregében játszódik, reménytelen körülmények közepette. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a hadsereg szétzüllésének egyfajta látlelete. Mivel főszereplője Habarov százados, könyvét az orosz kapitányoknak ajánlotta, „ezeknek a keménykötésű bajtársaknak, akiknek görnyedt hátán és sírhantján nyugodott minden időben a birodalmunk.”
Az isten háta mögötti, amolyan időn és téren kívüli helyre kalauzolja az olvasót, ahova a hírek is megkésve jutnak el. „A sztyeppei századhoz úgy hozták az újságokat, mint a krumplit: havonként, kéthavonként vagy csak tavasszal, hogy ne pazarolják feleslegesen az üzemanyagot, meg hogy ne kényeztessék el az állományt… Amint a bakák ennyire megkésve és ilyen egyszerre tudomást szereztek a világ eseményeiről, azonnal elkezdték felélni amúgy is veszendőbe menő életüket. Szolgálatban vodkát vedeltek és horkoltak, a körletet pedig telefüstölték, és a kék füstben úszó helyiségnek összerondították a padlóját.”
Pavlov a szörnyű valóságot írja le, s nyomasztó, szinte abszurd történeteket olvashatunk: egy munkatábor őrzését ellátó őrszázad öreg katonái lehúzták az újonnan besorozottakról azok civil ruháit, „nektek erre már úgy sem lesz szükségetek” megjegyzéssel, s „Akasszátok fel magatokat!” felkiáltással köszöntötték egymást. Bosszúból egymástól lőszert loptak, hogy társukat emiatt hadbíróság elé állítsák.
A regény visszatérő története egy ambiciózus politikai tiszt jóindulatú szándéka, aki burgonyaellátmányuk egy részét elülteti katonáival, hogy a következő évben legyen elég ennivalójuk. Jó szándéka azonban balul sül el. Az elültetett burgonyát a katonák éjszaka kiszedték s megsütötték. Másnap két kutyát kötött ki a burgonyaföld őrzésére, de a kutyák is eltűntek. Estére sült hús és burgonya illata terjengett a laktanyában: a katonák megették a kutyákat is. A főhős a regény végén pedig lelövi a munkatábor egyik lépre csalt őrizetesét, s emiatt leszerelik. A kötet megjelenését az orosz Irodalomfordítási Intézet támogatta.
(Orosz trilógia. 2013. Magvető Kiadó, 469 oldal, 3990 forint)
–NI–
2014/4
