szem a legfontosabb érzékszervünk, de a látást – mint szinte minden mást is – az agyunk irányítja. Bankó Éva agykutató, az MTA TTK Agyi Képalkotó Központjának munkatársa elsősorban a tompalátást vizsgálja. A Bolyai Kutatási Ösztöndíjas szakember eredményei alapján olyan 3D-s videojátékot fejlesztettek ki, amellyel nem csak a térlátást, hanem a figyelemi és más kognitív funkciókat is lehet javítani.

– Középiskolában még matematika tagozatra járt. Hogyan lett ebből neurobiológia?

– A székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumba jártam ahol a biológiatanárom, Perák Zsuzsa keltette fel az érdeklődésemet. Olyannyira, hogy a középiskola közepén már tudtam, hogy biológus leszek. A matematikai érdeklődés megmaradt, a megfelelő gondolkodásmódban segít. A neurobiológia véletlenül jött: az egyetemen a TDK-s munkám nyomán kerültem Vidnyánszky Zoltánhoz, akinél a módszertan miatt maradtam, és mert érdekes volt a téma. Azóta is az ő csoportjában tevékenykedem.

– Akkoriban a tompalátást kutatta.

– Igen, akkor ez egy felfutóban lévő téma volt. A tompalátásnak agyi háttere van, bár elsősorban szemészek foglalkoznak vele. Két szemészorvost is felvettek, az egyik Körtvélyes Judit, aki a Telekiben osztálytársam volt. Azóta is együtt visszük a témát, ő az orvosi, én a kutatási részt. A mostani projekt kapcsán csatlakozott hozzánk Drótos Gergely és Bankó Ágnes, akik sokat segítenek a mindennapi munkában.

– Tulajdonképpen mitől lesz tompa a látás, és hogyan keres rá megoldást?

– Az amblyopia, magyarul tompalátás a látórendszert érintő fejlődési rendellenesség. Kora gyermekkorban alakul ki amiatt, hogy a két szemből az agyba jutó kép nagymértékben különbözik egymástól. Ez leggyakrabban a kancsalság, vagy a két szem közötti jelentős törésmutató-különbség eredménye. A csökkentlátás tehát az agy rendellenes fejlődésében, feltehetően a rendellenesen kialakult idegsejtek közötti kapcsolatrendszerben keresendő. Számos következménnyel jár: a látásélesség és a térlátás csökkenésével, sőt akár megszűnésével, emiatt pedig csökken a szem-kéz koordináció is.

Az agyi hátterét elsősorban humán elektrofiziológiai és mellette funkcionális MRI-módszerekkel kutatom. Az idegsejtek elektromos tevékenysége kivetül a koponyára. Ez egy integrált jel, amiből nagyon nehéz visszakövetkeztetni, hogy az egyes kis sejtek mit csináltak, vagy a hálózatban hol történtek a dolgok, de az MR-felvételeken látszanak az aktív struktúrák, így kombinálva a kettőt érdekes eredményekre lehet jutni. Az elmúlt két év során kidolgoztunk egy gyermekbarát tréninget tompalátók részére, amit már kifejezetten gyógyítási célra szánunk. Amellett, hogy a látás javul, figyelemfejlesztő hatással is bír, mivel a csoportunk erős profilja éppen a figyelemkutatás. Ha ugyanis  az alanyok megtanulnak jobban koncentrálni, több kognitív képesség is fejlődhet, például a térbeli memória.

Ez tehát alapvetően egy szoftver, de speciális hardver kell hozzá, a Leondar3Do, amit biztosan sokan ismernek. Rátai Dániel nevéhez fűződik, aki véletlenül, egy ehhez hasonló interjú során talált rám, és 3-4 éve tartó együttműködés lett belőle a 3D for All Kft.-vel, akik a szoftveres és hardveres hátteret biztosítják.

Legtöbbünk a térben mélységet is érzékel, így ami kézzel elérhető, annak helyét pontosan fel tudjuk mérni, és oda tudunk nyúlni. Ahogy említettem, a tompalátás abból adódik, hogy a két szem közül az egyik csökkentett üzemmódban működik, emiatt a térlátás, azaz a finom mélységérzékelés sem működik. A hétköznapi életben, többnyire egy szemmel is elboldogul az ember, de sok helyen, például a profi sportban kell ez a mélységbeli pontosság, emiatt a tompalátók részére elérhetetlen ez a terület. A mi eszközünkkel pontosan fel tudják mérni, hogy a térben jó helyen érzékelték-e az adott tárgyat azáltal, hogy visszajelzést kapnak, hogy egyezett-e a térbeli pont helyzete azzal, ahova nyúltak. Így véleményünk szerint sokkal hatékonyabban lehetne fejleszteni a térlátást. Jelenleg szabadalmaztatás alatt van a módszerünk.

– Ezt a módszert másra is lehet használni?

– A tompalátás mellett jövőbeni célcsoportunk az ADHD-s gyerekek lesznek. Kis túlzással minden ötödik gyerekre rásütik, hogy figyelemzavaros, ami sok esetben „csak” az elhanyagoltságból adódik, és nem a ténylegesen kóros agyi folyamatokból. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a szoftverrel az óvódáskor végén levő gyerekeket fel lehetne készíteni az iskolára, hogy a fennálló figyelemzavar miatt kevésbé maradjanak le társaiktól. Ugyanígy használható azok esetében is, akiket óvoda végén még éretlennek minősítenek az iskolába való továbblépésre.

– Voltaképpen egy játékszoftverről van szó?

– Ez egy játék, de rengeteg speciális eleme van, éppen a 3D-s eszköznek köszönhetően, illetve amiatt, hogy tartalmazza a saját és más kutatási eredményekből nyert tudást, tapasztalatokat. Egy erősen tompalátó a játékot sem látná 3D-ben, de van benne olyan trükk, amitől mégis látja. Több mint harminc gyereken teszteltük, és szépen javult tőle a látásuk. Sőt, felnőtteken is működik: jelenleg is folyik a felnőtteket célzó tréningünk.

Vannak más játékok is nem ennyire speciális megoldásokkal, de mindegyikre jellemző, hogy ha a gyerekek elkezdik használni a rosszabb szemüket is, akkor az elkezd javulni. Itt csak az a kérdés, melyik mennyire hatékony. Egyértelmű összehasonlító vizsgálatokat még nem tudtunk végezni, de az eddig publikált eredményekkel összevetve a sajátunk nagyon bíztató.

– Mik a jövőbeni kutatási tervei?

– Szeretem a tompalátást mint kutatási témát, annak ellenére, hogy tudománymetriailag nem túl hálás dolog: megvan az a hátulütője, hogy kevesen publikálnak, emiatt kevés az idézettség. Elsősorban azonban azt tartom fontosnak, hogy érezzem, hogy valami hasznosat csinálok. Azt a vizsgálatot szeretném továbbvinni, amit most kezdtünk el. Sokféle tréning létezik különböző hatékonysággal, és azt találták, hogy van, akinél használ, van, akinél nem.

– Ez min múlik?

– Ez a kérdés, de egyelőre senki nem tudja. Ebből következik, hogy nem olyan egyértelmű dolgokon múlik, ami az első adatokból kitűnik. Valamilyen agyi markert kellene találni, vagy valami borzasztóan sokváltozós statisztikai módszerrel lehetne az összefüggéseket meglátni. Most próbálunk egy nagyobb adatbázist összegyűjteni, és ha megnyerjük az erről szóló pályázatot, lesz egy hivatalos klinikai vizsgálat is.

Ha megtaláljuk a választ, akkor az orvos, lemérve pár paraméterét a betegnek, meg tudja mondani, érdemes-e időt fordítani erre a terápiára – remélhetőleg addigra tényleges terápia lesz.

A jelenleg elfogadott egyetlen módszer a tompalátás gyógyítására vagy inkább javítására, az a jó szem letakarása, mivel így a beteg kénytelen a rosszat használni. Minél korábbi életkorban kezdik a takarást, annál nagyobb valószínűségű a javulás, de sajnos nagyon ritkán tanulja meg az agy a két szemet együtt használni.

Hosszú távon a takarást szeretnénk kiváltani a mi módszerünkkel, amihez persze még nagyon sokat kell kutatni. De ha nem tudjuk, hogy hatékony lehet-e az adott tréning, és azt mondjuk, szánjon rá fél évet, és a végén mégsem lesz hatékony, lehet, hogy már takarással sem tudnak akkora eredményt elérni.

Az orvosi jelentőség mellett persze megvan bennem a tudományos kíváncsiság is: vajon miért működik az egyik betegnél és a másiknál nem? Nem véletlenül beszélünk az agykutatás évtizedéről, mert most robban nagyot a tudomány azon a téren, hogyan is működik az agy. Ugyanakkor kicsit paradoxnak érzem, hogyan tudja ez a „gép” saját működését felfogni, és lehetséges-e ez egyáltalán?

 TRUPKA ZOLTÁN

2016/22