„Itt vajon mit osztanak?” – tette fel magának a kérdést egy óriási orlandói tömeg láttán e sorok írója. A kiállítási pavilonhoz közelebb menve látta, hogy az Egyesült Államok legnagyobb HR-szakmai kiállításának résztvevőit nem az egyébként mindig nagy vonzerőt jelentő jégkrém vagy az ugyancsak slágercikknek számító univerzális okostelefon-töltő csábítja a bemutató megtekintésére. A főszereplő egy olyan online alapú videoplatform volt, amelyre láthatóan már régen vártak a tréning- és a coachingipar szereplői.
A Rehearsal Video Role-Play nevű vállalat alapítója, Darik Volpa váratlanul egy földrajzi hasonlattal kezdte meg az új high-tech oktatási rendszer bemutatását: „Az Okavango folyó évente mintegy 10–11 köbkilométernyi vizet szállít a világ legnagyobb szárazföldi deltatorkolatába, a Botswanában lévő Okavango-deltába. Ennek nagyjából 60 százaléka a növényzeten keresztül tűnik el. 36 százaléka egyszerűen elpárolog. 2 százaléka elszivárog a talajba. Összesen tehát rövid idő alatt nyoma vész a vízmennyiség 98 százlékának. Alig marad tehát valami, ami eljut a Ngami-tóba. Nos, hölgyeim és uraim, sajnos hasonló a helyzet a tréningeken megtanultakkal. Egy-két hónappal a programok után a megszerzett ismereteknek alig egyötöde-egyharmada hasznosul. Ezért fejlesztettük ki ezt a rendszert, aminek segítségével – költséget és munkaidőt megtakarítva – lehetővé válik, hogy a vezetői, a kommunikációs vagy az értékesítési készségeket folyamatosan, bárhol, bármikor fejleszthessük! Sőt, még arra sincs szükség, hogy a képzés résztvevői és oktatói ugyanabban az időben érjenek rá.”

A szakma vevő volt e szavakra és a videós szituációs szerepjátékot, sok gyakorlási lehetőséget nyújtó újításra. Mindezt nem csupán a gyorsan növekvő bevételi számok, hanem az elnyert kitüntetések, díjak is jelezték. Nem sok víz folyt le az Okavango-deltába addig, amíg 2016-ban, a már említett ATD (Association for Talent Development) újabb konferenciáján ismét Darik Volpa volt az egyik leghallgatottabb előadó. Mondandójának igen elgondolkodtató lényege az volt, hogy az Egyesült Államokban működő cégek tréningbüdzséjének kb. 40 százalékát az utazási, a szállás- és a terembérlési, étkeztetési költségek viszik el. Ezért is érthető, hogy a piac oly kedvezően fogadta a Rehearsal Video Role-Play (Magyarországon VideoMentor néven megjelent) rendszert.
A kommunikációs folyamat rendkívül egyszerű. A mentor, a tréner (külső, vagy cégen belüli szakember) videóra mondja a feladatot, amit személyre szólóan elküld a fejlesztési programban résztvevő(k)nek. A címzett erről e-mailt kap, s a neki megfelelő időpontban, a neki megfelelő helyszínen, a neki megfelelő eszköz (laptop, tablet, okostelefon stb.) webkamerájába elmondja a válaszát. A platform videórendszere ezt rögzíti. A résztvevő visszajátssza a felvételt. Ha nem elégedett az anyaggal, akkor ismétel. Amikor tetszik már a felvétel, akkor azt elküldi a mentornak. Ő videón visszajelzést, értékelést ad, majd újabb feladatot küld a tréning, vagy a coaching résztvevőinek. A kommunikációs lánc így folytatódik addig, amíg a mentor tökéletesen elégedett nem lesz a kapott válasszal.
Az üzenet lényegét a kommunikációs szakemberként is elismert cégalapító egy nagyméretű kiállítási látványelemen keresztül hangsúlyozta igen meggyőzően. Ezen annak az Airbusnak a kapitánya volt látható, amely 2009 januárjában kényszerleszállást hajtott végre a fagyos Hudson folyón. Nem sokkal a felszállás után ugyanis egy madárcsapat ütközött a repülővel, aminek következtében mindkét hajtómű leállt.
Az óriási tapasztalattal (20 000 repült órával) rendelkező egykori vadászpilóta, az 57 éves Chesley B. „Sully” Sullenberger ekkor átvette a gép irányítását az első tiszttől. Tudta, hogy a vészhelyzeti ellenőrzőlistán szereplő teendők végrehajtása 30 percet igényelt volna. Nekik azonban ennyi idejük erre már nem volt. Mint ahogy arra sem volt már lehetőség, hogy találjanak egy biztonságosnak tűnő szárazföldi vészleszállási lehetőséget. Sullenberger kapitány ezért úgy döntött, hogy a jeges Hudson folyón teszi le az Airbust. A sok gyakorlásból eredő óriási rutinjának köszönhetően a manőver sikerült.

A kiváló tett és a videoplatform közötti tartalmi kapcsolat így jelent meg a kapitányt ábrázoló fotó alatt: „Megmenthetett volna Chesley Sully Sullenberger 155 életet gyakorlás nélkül? Lehet, hogy Ön nem egy légitársaság pilótája, de ugyanaz a szabály érvényes Önre és a csapatára is: senki sem válhat kiválóvá gyakorlás nélkül!”
Az utolsó mondat tartalmával minden bizonnyal egyetért valamennyi cégvezető és HR-szakember. Mint ahogy ott sincs vita, hogy napjainkban rendkívül sok ellentmondás övezi a képzési, fejlesztési teendőket. Egyrészt folyamatosan szó van arról, hogy mennyire fontos a szinte az élethosszig tartó tanulás. Mind többet halljuk, hogy egyre fojtogatóbb a munkaerőhiány. E gondok enyhítését nyilvánvalóan jól szolgálhatják a legkülönbözőbb oktatási programok. Ha van rá elegendő anyagi forrás. Ha a résztvevők elegendő időt tudnak erre fordítani. Ha a munkaadók ismerik a legkorszerűbb megoldásokat. Ha a programok eredménye objektívan mérhető. Ha bizonyíthatóan jó a befektetett invesztíció megtérülése.
Sok a „ha”. Ez azonban nem lehet kifogás. Mindennapjaink történései azt bizonyítják, hogy a kor kihívásainak megfelelő képzési rendszereket „kötelező tantárgyként” kell kezelni az Okavango-deltától a Hudson folyón keresztül egészen a Dunáig.
SERÉNYI JÁNOS
2017/2