A floridai történészprofesszor Robert Gellately nagy ívű szintézise a két világháború közötti szovjet és német társadalmi katasztrófák korszakát elemzi. Lassan már nálunk is – hellyel-közzel – érvényesül a felismerés, hogy ezeket az éveket a két nagyhatalom – ugyan ambivalens – feltörekvése és ellentmondásos kapcsolata határozta meg. A szerző azonban szemléleti újdonságként Lenin szerepét is beemeli a kibontakozó drámába, sőt annak kulcsfontosságot tulajdonít.
„Sokan elképedtek – írja Gellately –, amikor Sztálin és Hitler mellett Lenint is alávaló despotának neveztem.” Orosz és német forrásokra hivatkozva elutasítja a „jó” Lenin mítoszát. Ő ugyanis rendkívül ambiciózusan igyekezett saját népét radikális társadalmi reformokba kényszeríteni, s meg volt győződve arról, hogy kezében tartja a globális kapitalizmus megdöntésének és a világkommunizmus létrehozásának kulcsát. Ő vezette be a szovjet kommunizmust, az új titkosrendőrséggel és a koncentrációs táborokkal együtt. Ő felelt az alkotmányos nemzetgyűlés feloszlatásáért s vezette be a tisztogatást a kommunista pártban. Egész osztályokat ítéltek feleslegesnek – nemeseket, a polgárságot vagy a „gazdag” parasztságot, s rendeztek féktelen vérontást.
Sztálin mentorától nyert ihletet. Azáltal biztosította diktátori pozícióját, hogy Lenin emlékének őrzőjévé, a létező legelszántabb leninistává tette magát. Mindketten egy élcsapat pártot vezettek és hasonló diktatúrát irányítottak. Félresöpörtek minden akadályt, és szinte figyelmen kívül hagyták a közvéleményt. Aki eltért a párt irányvonalától, azt ellenségnek vagy szabotőrnek bélyegezték.
A szerző Hitler esetében is új fogalommal hozakodik elő: rendszerét konszenzusos diktatúrának nevezi. A terrort a „népközösségen” kívülállókra: zsidókra, kommunistákra, bűnözőkre, cigányokra irányították, s ezeket az elveket számos jó állampolgár is elfogadta.
A két rendszert az ideológia választotta el egymástól. A kommunizmus paradicsomi ígéretei és felkínált reményei nagy sikert arattak a párthívek körében, s az egész világra ki akarták terjeszteni. Hitler a nacionalizmusra, az antiszemitizmusra, a bolsevikellenességre és a keleti élettérre építette ideológiáját, amely kizárólag a németeknek szólt.
Mindkét diktatúra alkalmazta a terrort; kommunista változata saját népe ellen irányult, a náci terror pedig főként a háború során bontakozott ki, s a német határokon kívül, külföldiek ellen irányult.
Gellately munkája rendkívüli történészi teljesítmény, szinte kötelező olvasmány a világos fejek érdekében. Egyidejűleg megerősíti azt az álláspontot, hogy nincs két mérce. Vagyis: a holokauszt elítélendő csakúgy, mint a szovjet Gulag-rendszer.
(Lenin, Sztálin és Hitler. A tömeggyilkos diktatúrák eredete. 2013. Alexandra Kiadó, 735 oldal, 4990 forint)
NÉMETH ISTVÁN
2014/6
