Szerkesztőségünk és tudományos tanácsadó testületünk meghatározó alakjától búcsúzunk: 87 éves korában elhunyt Herczeg János, aki 1994-2004. között főszerkesztőként vezette az Élet és Tudományt, majd miután leköszönt e tisztéről, haláláig, április 30-áig rovatszerkesztőként és aktív szerkesztőbizottsági tagként segítette lapunk munkáját.
Kapcsolata szellemi műhelyünkkel azonban jóval korábban kezdődött: 1954-től Bizám Györggyel közösen szerkesztette az Élet és Tudomány rejtvénysorozatait, a Logar Miska feladatait, illetve a Gondolkodás iskoláját. Mindkét fejtörő sikerében nagy szerepet játszott kivételes matematikatanári és egyben ismeretterjesztői tudása, készsége. 1956-ban végezte el az ELTE matematika-fizika tanár szakát. Ócsán, a Bolyai Gimnáziumban tanított 1956-59-ig, aztán Kispesten, a MüM Kísérleti Iskolában, majd 1964-től a szívéhez talán legközelebb álló budapesti Berzsenyi Gimnáziumban, a speciális matematika tagozaton, melynek országos hírűvé válásában jelentős pedagógiai érdemeket szerzett. Közben az ELTE Geometria Tanszékén is oktatott két évig. Olyan matematikai könyvek fűződtek a nevéhez, mint a Játék és logika 85 feladatban, vagy a Sokszínű logika.
Tudománynépszerűsítő tevékenységének – a nyomtatott sajtó mellett – másik fő terepe a rádiós ismeretterjesztés volt. 1979-től a Magyar Rádió Iskolarádiójának szerkesztője, majd a rendszerváltáskor a Gordiusz Műhely főszerkesztője lett. Számos olyan tudományos ismeretterjesztő műsor alkotásában vett részt, amelyek címe máig ismerősen cseng (jóllehet évtizedek óta nincsenek már), ezek sorában a legfontosabbak: a Gordiusz magazin, a Tanakodó, a Gordiusz Játéktér, a Kerengő. Legendás rádiós és nyomtatott ismeretterjesztő szellemi párost alkottak évtizedeken át Vekerdi László könyvtáros-tudománytörténésszel, akivel a Véges végtelen című rádiósorozatuk könyv alakban is megjelent, illetve kiegészült a Csillagórák kötettel.
Tanórái, sőt, még szerkesztőségi értekezletei is az ókori görög iskolákhoz hasonlítottak: előbbin a tanulók, utóbbin a szerkesztő kollégák számítottak mindig egyenrangú szellemi félnek, gondolkodó- és alkotótársnak a szemében. Lételeme volt az okos disputa, vezetőként mindig utat mutatott, soha nem utasított. Felfedeztetett — aztán pedig honorált minden elegáns ötletet, szép megoldást.
Számos szakmai elismerése közül kiemelkedő az 1974-ben kapott Beke Manó Emlékdíj, az Enciklopédia Díj (1991), a Prométheusz érem (1993), Táncsics Díj (1994), az Akadémiai Újságíró Díj (1996), a Jedlik Ányos Díj (2000), vagy a Rátz Tanár Úr Díj 2005.
Személyiségéről, pályájáról részletesebben lapunk pünkösdi számában emlékezünk meg.
Gózon Ákos
