Sokat halljuk mostanában, hogy a ruházkodásunknak, a divatiparnak hatalmas az ökológiai lábnyoma. Ahhoz, hogy megérthessük, mit is jelent ez pontosan, és hogyan csökkenthető ruházkodásunk környezetterhelése, érdemes tisztába kerülni az alapfogalmakkal.
A textilipar a könnyűipar azon csoportja, amely a különböző szálasanyagok feldolgozásával – fonalgyártás, kelmeképzés, kikészítés – különböző rendeltetési célú méterárukat állít elő. A ruhaipar egy másik szakterület, a textilipar készáruiból tömeggyártással állít elő ruházati és egyéb darabáru termékeket. A környezetet terhelő tényezőket tekintve a textilgyártás, ezen belül főleg a fehérítést, színezést, mintázást végző és a használati tulajdonságokat javító kikészítőipari tevékenység jelentősebb befolyása a jellemző, a ruhaipar környezetre gyakorolt hatása ehhez képest jóval kisebb mértékű.
A fenntarthatóság érdekében a gyártási folyamatok módosítása, az egyes részműveletek javítása, az innovatív eljárások elterjesztése, a környezeti erőforrásokkal való takarékosság és a klímasemleges gazdaság elérését támogató hatékony intézkedések folyamatos végrehajtása a textiliparban is egyre sürgetőbb. Az Európai Unió 2019. decemberi, az európai Zöld Megállapodásról szóló közleménye, valamint a 2021-ben elfogadott Új Körforgásos Cselekvési Terv (COM) és az Ipari Stratégia kiemelt ágazatként határozta meg a textíliák gyártásával foglalkozó szakterületet. Ezt az indokolta, hogy a textilipar az elsődleges nyersanyagok és a víz felhasználásában a negyedik legnagyobb hatást kifejtő szereplő, ugyanakkor a világ textiltermékeinek mindössze 1 %-át alakítják csak újjá. A textilipar körforgásos pályára állítása érdekében a versenyképesség mellett a fenntartható és körforgásos textíliák piacának fellendítése kiemelt célkitűzés. Ehhez környezettudatos tervezésre, gyártói felelősségre, könnyen elérhető javítási, illetve újrafelhasználási szolgáltatásokra (válogatás és újrafeldolgozás ösztönzése) van szükség. Hazánkban is meg kell alkotni a jogi szabályozást a textilhulladék elkülönített gyűjtésére vonatkozó rendelettel, miután ennek megfelelően kibővítésre kerül a szelektív hulladékgyűjtés rendszere. Így a textiltermékek esetében 2025-ig meg kell megvalósítani és 2025. január 1-jei hatállyal be kell vezetni a textilhulladékok elkülönített gyűjtését.
A textilipari gyártási folyamatok során, illetve az alapanyagokat képező szálasanyagok termesztése/tenyésztése és a mesterséges szálasanyagok előállítása kapcsán is számos környezetterhelés lép fel. Annak ellenére, hogy a természetes eredetű szálasanyagokat a mezőgazdaság ágazatai (növénytermesztés, állattenyésztés) biztosítják, a mesterséges szálasanyagok előállítását pedig a különálló vegyiszálipar végzi, a kapcsolat szoros az ágazatok között, az alapanyag-termelők és -gyártók zöldítési eredményei textilipari szempontból is lényegesek.
A textilkikészítő szakágazat működtetése fokozott energia- és vízigénnyel jár, főként a textilkikészítési folyamatok tekintetében. Utóbbi esetében a szennyvíz terhelése jelentős, a hatértéket meghaladó pH, a magas sótartalom, a nagy kémiai- és biológiai oxigénigény, esetleges nehézfémszennyezők és toxikus vegyületek jelenléte, a gyakori színhatás és magas hőmérséklet miatt. A légszennyezés szálrészecskék, szerves vegyületgőzök, kedvezőtlen szaghatások és füst formájában fordul elő.
Természetes forrásból
A biopamut jelentősége azért fokozódik, mert a világ gyomirtószereinek 10%-át, rovarirtószereinek 25%-át a gyapotföldeken használják fel. Egy pólóing pamut alapanyagához 150 g, 1 db farmernadrág anyagához 340 g növényvédő szer szükséges a gyapottermesztés során. A mezőgazdasági vegyszerek (műtrágya, növényvédő) csökkentésre több megoldás ismert. Ide tartozik a genetikailag módosított gyapot, amely mintegy „megmérgezi” a kártevőket. A biotermesztéssel (komposzttal történő trágyázás, gyomirtás kapálással, illetve égetéssel, más haszonnövények közéültetésével, lombtalanítás leszárítással, természetes permetanyagfőzet alkalmazásával stb.) szintén kedvező eredmények érhetők el. Főként a bőrrel érintkező termékeknél (fehérneműk, ágyneműk, higiéniai cikkek, bébiruházat, pelenka stb.) előnyös a biopamutból készült cikkek előállítása.
Az úgynevezett BCI-pamut (Better Cotton Intiative) esetében a gyapot termesztése során a jobb öntözési gyakorlattal csökken a vízfelhasználás és jobban megóvható a termőföld. Továbbá a káros növényvédő szereket minimalizálják, a műtrágya felhasználását is észszerűen mérséklik.
Az organikus gyapjú esetében az állattartásnál tanúsítottan mellőzik a környezetterhelő rovarölő és növényvédő szereket. A lenyírt nyersgyapjú elsősorban rovarölő szereket tartalmaz, miután az állattartás során a juhokat így védik a parazitáktól. Növényvédő szerek is kerülhetnek a bundára. Amennyiben a felhasznált kemikáliák biológiailag nem bomlanak le és összetevőik toxicitása is fennáll, úgy az elsődleges feldolgozáshoz tartozó mosás során vízszennyezést okoznak.
Környezetkímélő mesterséges szálak
A lyocellszál egy módosított, regenerált cellulózszál. Előállítása során elmarad a viszkózgyártásnál alkalmazott átmeneti kémiai átalakítás – így kisebb a gyártás környezetterhelése. A lyocellszál gyártásához a cellulózt speciális aminoxiddal (N-metil-morfolin-N-oxid) oldják, ami a folyamat során nagyrészt visszanyerhető. A viszkózszálhoz képest nagyobb száraz- és nedves szilárdság, kisebb mértékű gyűrődési hajlam jellemzi a lyocellt.
A mesterséges környezetkímélő és bőrbarát szálasanyagok egyike a biopolimer bázisú polilaktidszál, amelynek kiinduló alapanyaga a kukorica- (vagy egyéb gabona-) keményítő. Az összetett szénhidrátot cukorrá bontják, majd a fermentációval képzett tejsav szolgáltatja a monomert. Az ebből kialakított polilaktid polimer nemcsak textilipari szempontból biztosít kiváló szálasanyagot, hanem a textiltermék életciklusa végén biológiailag lebonthatóvá válik, továbbá korlátlanul újrahasznosítható. Az így előállított szálasanyag egyértelműen bőrbarát, kellemes és egészséges viselet, háztartási textília (pl. ágynemű) alap-anyaga. Ráadásul kiemelkedő a gyűrődésfeloldódó képessége és a könnyű moshatósága.
A legnagyobb mennyiségben termelt szintetikus szál, a poliészter hulladékainak (szál- és kelmegyártási maradványok, ruhaipari szabászati belső hulladékok; életciklus végét követően összegyűjtött ruházati és egyéb textiltermékek) aránylag egyszerűbb hasznosítására nyílik lehetőség a nemszőtt-kelmék (törlőkendők, szűrőkelmék, geotextíliák, töltőanyagok, egyszer használatos egész-ségügyi textíliák stb.) gyártásánál. Ezek egyik típusa többrétegű szálfátyolból felépülő bundából készül. A lapszerű textilanyagú hulladékot úgynevezett farkasoló-tépőgépen szálakra bontják szét, majd a fonodákban használatos kártológépeken közel párhuzamos helyzetű szálakból álló fátylat képeznek. Ezeket több rétegben keresztezve egymásra helyezik, így alakul ki a szálbunda. Megoldást jelenthet az is, hogy az önálló elemi szálakat légáramlat segítségével továbbítják egy szállítószalagra vagy egy perforált szívódob felületére, a leválasztott szálréteg alkotja a bunda alapanyagot. Ebből készítenek különböző szilárdítási technikákkal nemszőtt-kelméket.
A poliészter (PET – polietilén-tereftalát) kémiai újrahasznosításának lényege a szolvolízis, aminek során a polimerláncban levő észterkötéseket megbontva monomerekké alakítják. Az ebből előállított szálasanyag mechanikai tulajdonságai egyrészről kedvezőbbek, a szálat felépítő anyag átlagos molekulatömege nagyobb, fokozottabb a szívósság, ugyanakkor kevésbé rugalmas.
A kémiailag újrahasznosított PET-szálak esetében néhány tényező azonban még gátolja az új előállítású szálakkal való egyenértékűséget. A szálak alapszíne az újrahasznosított változatnál enyhén krém elszíneződésű, így fehér és élénk színezetű termékek gyártása nehézkes. A színezésénél eltérések fordulnak elő, az újrahasznosított alapanyag nehezebben színezhető, több színezék, víz és energia szükséges adott színezet eléréséhez. A másodlagos feldolgozású poliészterszál tehát nem jelent korlátlan felhasználhatóságot, finom textíliák előállítását még nem teszi lehetővé.
Segítenek az enzimek
Az enzimek mikrobiológiai felhasználása az iparban nagy múltra tekint vissza, azonban egyéb területű, szélesebb körű alkalmazásuk később egyre gyorsabban növekedett. Elterjedésük számos egyedi előnnyel magyarázható. Pl. a környezetet terhelő textilsegédanyagok egy része kiváltható enzimkészítményekkel, amelyek biológiailag teljesen lebonthatók. Alkalmazásuk biztonságos, kizárólag az igény szerinti anyagra fejtik ki hatásukat (anyagspecifikus jelleg), hatásmechanizmusuk a főbb állapotjelzőkkel (hőmérséklet, pH, koncentráció, kezelési idő) jól kézben tartható. Segítségükkel különleges felületmódosító hatások is elérhetők.
Az enzimek működésük során az arra alkalmas anyaggal először komplexet képeznek, majd fel-adatukat végezve ismét szabaddá válnak. Ezek az aktív gócok újabb szubsztrátummal kapcsolatba kerülve ismét kifejtik hatásukat. Az enzimkészítmények felhasználási területeit az aktivitás és sta-bilitás határozza meg.
Vízigényes ipar
A textilipari gyártáshoz, különösen a kikészítési műveletekhez jelentős mennyiségű, meghatározott minőségű ipari vízre van szükség. A víznyerési lehetőségeket a felszíni vizek (folyó, tó, tározó), illetve a felszín alatti vizek (talajvíz, artézi víz, források) biztosítják. A vízkészletekkel való takarékos gazdálkodás kiemelt szempont, így az ágazatnál is lényeges a kisebb fajlagos vízfelhasználással járó technológiák és gépi berendezések alkalmazása. A technológiai fejlesztések fókuszába került a kisebb vízigény, illetve egyes kezelőfürdők akár többszöri felhasználása (pl. a színezésnél optimális színsorrenddel stb.). Az innovatív tervezésű textilkikészítő gépek eleve kisebb vízmennyiséggel üzemelnek, a különböző elektronikai alkalmazásokkal a vízfelhasználás pontosan, a ténylegesen szükséges keretek között tartható.
A kisebb fajlagos vízigény a szennyvízképződést is mérsékli, a környezeti szempontból optimális szennyvízkezelést hatékony és automatikus beavatkozótechnikák garantálják.
A vízigényen kívül fontos megemlíteni az energiaigényt is: a különféle anyagok gyártásához igen nagy mennyiségű energiára is szükség van. Természetesen az ipar szereplői egyre inkább törekednek megújuló forrásokból fedezni ezt, és a fejlesztések egyik fő csapásiránya a minél kisebb energia-igényű folyamatok megtalálása.
A jövőbe mutató fejlesztések közé tartozik a különböző készültségű textiltermékeken végzett plazmakezelések is. Az atomi méretű plazmatechnológiák többféleképpen hasznosíthatók a textiliparban. Megoldható a szálasanyagok felszínének tisztítása, a gyapjúszál pikkelyrétegének kémiai beavatkozás nélküli módosításával pedig nemezelődés-csökkentés érhető el. A szintetikus szálasanyagok nemkívánatos műanyagjellege a felszín hámozásával megváltoztatható. A plazmapolimerizáció megvalósításával, a plazmán át gerjesztett gázszerű monomerek felhasználásával pl. olaj- és szennytaszítás, hidrofobizálás, lángolásgátlás (égéscsökkentés) érhető el. Ilyen kezelés kész konfekcionált terméken is elvégezhető, a funkcionális képesség kiterjed a kellékekre (varrócérna, cipzár, zárszalag stb.) is. Az ilyen plazmakezeléseknél nincs szükség különféle segédanyagokkal, vegyszerfürdőkkel történő eljárásokra, nincs szükség vízre és jelentős hőenergiára, nem áll fenn légszennyezés, nem képződnek veszélyes hulladékok, így sokkal környezetbarátabb textiliparhoz vezet széleskörű elterjedésük.
Kutasi Csaba
A KEHOP-3.1.5-21-2021-00003. sz. projektet támogatta Magyarország Kormánya és az Európai Unió.
