A kéregmulccsal történő talajtakarás egyre nagyobb népszerűségnek örvend hazánkban, mivel megakadályozza a gyomosodását, óvja a földet a kiszáradástól, valamint dekorációnak sem utolsó. A bútor- és egyéb faipari gyártás hulladékából, a fenyőkéregből készült mulcson ilyenkor tavasszal, egy kiadós eső után különös alakú és sötét színű gomba, a fakéreg-kucsmagomba (Morchella importuna) jelenik meg.

Már a fiatal, szürkés színű termőtesteken is látható, hogy eltérnek a „szokásos” gombaformától, ugyanis nem kalapjuk, hanem süvegük van, továbbá spóráik nem lemezeken vagy csöveken, hanem a süvegen látható, méhsejtszerű bemélyedésekben képződnek. Ezek a gödörkék kiemelkedő bordák által határolt függőleges sorokba rendeződnek, amelyeket keresztirányú bordák tagolnak. Ahogy nő a gomba, úgy sötétedik az ovális vagy hegyes csúcsú süvege, azonban vastag, hengeres tönkje mindig fehéres marad. A termőtestet kettévágva azt tapasztalhatjuk, hogy belsejét egységes, fehér színű üreg tölti ki, ezért is érezzük a gombát könnyűnek.

A fakéreg-kucsmagomba március– áprilisban – és mindig kéregmulcson – terem, egyesével vagy kisebb csoportokban. A kéregmulcs őszi kihelyezését követő év tavaszán jelenik meg, kellően csapadékos időben akár nagy számban is nőhet. A második évben már jóval kisebb a termőtestek száma, a harmadik évtől pedig többnyire teljesen eltűnik a gomba. A fakéreg-kucsmagomba jóízű, ehető gombafaj, bár a tönkje idősebben kissé rágós. Megtévesztésig hasonlít rá az ugyancsak ehető hegyes kucsmagomba, amely azonban nem kéregmulcson, hanem lomb- és fenyőerdőben, gyakran ligeterdőkben terem. A kucsmagombák összes faja ehető, de alapos sütés-főzést igényelnek, nyersen vagy nem kellő mértékben hőkezelve gyomorpanaszokat okozhatnak.

Kép és szöveg: Locsmándi Csaba

2023/12