William Sowerby, a Királyi Botanikus Társaság titkára 1880 nyarán különös jelenséget észlelt egy londoni botanikus kertben. Az amazonasi tündérrózsák vízében rengeteg apró kis medúzát látott úszkálni. A látvány igencsak felkeltette az érdeklődését. Úgy vélte, hogy a faj esetleg Dél-Amerikából érkezhetett a növényekkel együtt. Sowerby egy igen tekintélyes tudományos múlttal rendelkező családból származott, így egyből tudta, mi a teendő. Mintákat küldött több természettudósnak is. Végül Ray Lankester és Dr. Allman írták le a tudomány számára az addig ismeretlen fajt, melyet Sowerby-ről neveztek el tiszteletük jeléül. Sowerby erre rá is szolgált, hiszen túl azon, hogy elsőnek pillantotta meg az édesvízi medúzát, saját megfigyeléseivel és további minták átadásával is elősegítette a kutatómunkát.
A medúza eredete sokáig ködbe burkolózott. Az ismeretanyagok azonban lassan halmozódni kezdtek a titokzatos fajról. Uchida és Kimura 1933-ban tett közzé egy tanulmányt melyből kiderült, hogy az édesvízi medúza a Jangce vízgyűjtő területén olyannyira közönséges, hogy a helyiek még saját nevet alkottak rá s csak „barackvirág halnak” vagy „barackvirág legyezőnek” hívják, hiszen barackvirágzáskor szokott tömegesen megjelenni.
Kínai származás?
Sowerby unokaöccse (Arthur de Carle Sowerby) ezidőtájt Kína feltérképezetlen tájait járta be, s a helyi viszonyokban jártas, komoly tudóssá érett. Nagybátyjának felfedezése a családi legendárium részét képezte, így ő is tudott a különös kis medúzáról. 1941-es tanulmányában az addigi európai és kínai, japán szakirodalmat áttekintve amellett érvelt, hogy az édesvízi fátyolosmedúza őshazája a Jangce vízgyűjtőterülete lehetett. A Kínából való származás elmélete azóta is töretlenül tartja magát. Napjainkra az édesvízi medúza pedig az Antarktisz kivételével, már minden kontinensre eljutott.
A faj hazánkban is jelen van. Az első példányokat Buchert Ádám találta pécsi, illetve szegedi akváriumokban s később a Drávában is fellelte. Azóta számos más magyarországi víztestből is előkerült ez a parányi édesvízi medúza. Időnként még a hírek közt is szerepelni szokott, ha valamilyen strandon nagy tömegben jelenik meg.
(A SZERZŐ FELVÉTELEI)
Az édesvízi medúzától azonban nem kell tartanunk, az emberre ártalmatlan, s kis lebegő szervezetekkel táplálkozik. Maga William Sowerby is feljegyezte, hogy az általa megfigyelt medúzák a vízibolhákkal táplálkoztak. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy az ökológiai hatása ennek az idegen honos fajnak még nem pontosan ismert.
Személyes találkozás
A medúzáról elsőként biológiatanár édesapámtól hallottam. Mesélte, hogy még fiatalon egy sóderbányában találkozott rengeteg példánnyal, s megpróbálta akváriumban tartani őket. Teljesen elbűvölt a szokatlan élőlényről szóló történet. Mi sem kellet több, én is medúzát akartam fogni. Azonban nem volt hozzá túl sok fogódzkodóm, hogy hol és mikor is lehetne megtalálni őket, azon kívül, hogy leginkább nyáron szokott tömegesen előfordulni.
Hiába kerestem mindenütt, minden nyaralás alkalmával, sehol sem láttam. Az egyetemi éveim vége felé, teljesen váratlanul találkoztam a medúzával a Ráckevei Duna szigetszentmiklósi szakaszán. A szokásos élőbevonat-mintámat gyűjtöttem be egy kellemes őszi napon. A mintákat otthon sztereomikroszkóppal vizsgáltam, mikor hirtelen a látótér közepén egy aprócska medúza úszott keresztül. A napi programom ezzel borult is, hiszen ki tudta volna megmondani mikor fogok egy újabb példányt találni. Egész éjjel a parányi medúzát (Craspedacusta sowerbii) filmeztem, pontosabban nemcsak a medúzát, hanem a polipformáját is.
c.: frustulaforma; d.: medúzaforma; e.: planula lárva
A víz alól begyűjtött fűzfagallyak és gyökerek felülete, ugyan is tele volt apró kis hidraszerű élőlényekkel, csak éppen fogókarok nélkül. Craspedacusta sowerbii életciklusa nagy részét ilyen formában éli le, s csak időnként alakul át medúzává.
Az olvasónak talán úgy tűnhet, hogy az édesvízi fátyolosmedúza története itt véget ér, s nincs is már mit hozzátenni. Azonban rengeteg még a feltáratlan kérdés. Többek között máig nem tudni, hogy pontosan milyen hatások váltják ki a medúzaforma tömeges megjelenését. Ilyen ismeretek hiányában szinte a véletlenen múlik, hogy a kutató találkozik-e a medúzaformával.
A nagy átalakulás
Nem csak a medúzaformáról rendelkezünk kevés információval, a polipforma pontos ökológiai igényei sem ismertek. A Craspedacusta sowerbii életciklusa ez eddig felvázoltnál sokkal bonyolultabb, hiszen rendelkezik frustulaformával is, melyről még kevesebbet tudunk, mint az előbbiekről. Az édesvízi medúzáról alkotott képet tovább színesíti, hogy nemcsak egy, hanem két polipformával is rendelkezik, egy fogókarok nélkülivel és egy fogókarokkal rendelkezővel. A két polipalak annyira különbözik egymástól, hogy egy darabig külön fajnak vélték őket.
A medúzaforma a fogókarok nélküli poliptípusból szokott kifejlődni. Ez a folyamat még csak felületesen ismert. Bár vannak rendelkezésre álló rajzok, illetve fényképek a medúza kialakulásáról, ennek ellenére még nem készült a jelenségről olyan videófelvétel, mely a szélesebb közönség számára is egyértelmű volna.
A jelenség megfigyelésére 2024 tavaszán volt lehetőségem. A szokásos szigetszentmiklósi gyűjtőhelyemről származó bevonatmintákat a laborban pihentettem. Másnap a Petri-csészében már tömegével kezdtek úszkálni az 1 mm-nél is kisebb medúzák. Némi keresgélés után sikerült találnom egy, a többinél kicsit puffadtabb polipot. Innen már csak órák kérdése – gondoltam. Végül másfél napig el sem tudtam szakadni a mikroszkóptól… A polip egyre vastagabbá és megnyúltabbá vált. Lassan kirajzolódtak a fejlődő kis élőlényen a sugárcsatornák és a tapogatók is. Ekkor már egészen hasonlított egy medúzára, de a medúza harangjának nyílását még egy kis fátyol zárta el. A parányi élőlény egyre sűrűbben kezdett el lüktetni, mígnem a fátylon egy kis nyílás támadt, így a harangjának üregéből már ki s be tudta pumpálni a vizet. Végül a fiatal medúza elszakadt a polipmaradványról és elúszott.
Becz Álmos
HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Lendület Folyóvízi Ökológia Kutatócsoport
Keretes írásunk:
KULTURÁLIS VONATKOZÁSOK
Buchert Ádám 1960-as publikációjában megemlíti, hogy az édesvízi medúza Kínában már a XIII. században is ismert volt. Ennek forrására azonban nem tudtam rálelni. Uchida és Kimura mindenesetre valóban találkozott olyan élő kínai szájhagyománnyal, mely ezt a kis medúzát „barackvirág legyezőnek” hívta. Az interneten számos weboldal foglalkozik a témával. Némelyeken még a „barackvirág medúzához” kapcsolódó rövid mondákat is közölnek, melyeknek eredetiségét lehetetlen kinyomozni. Gyakran előforduló motívum, hogy ez a kis medúza a szerelem szimbóluma volt Kína egyes részein. Akár így volt, akár nem, a medúza egyre gyakoribb észlelése megmozgatja az emberek fantáziáját. Ha ez eredeti mondákra nem is derülne fény, minden bizonnyal idővel újak fognak képződni.
Irodalom:
Abonyi, A., Krasznai, E., & Padisák, J. (2008). Az édesvízi medúza (Craspedacusta sowerbii Lankaster, 1880) magyarországi előfordulása. Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 25, 19-24.
Buchert, Á. (1960): Craspedacusta sowerbyi Lank., Eine Süsswasser Meduse und ihre beiden Polyp-Typen in der Ungarischen fauna – Acta Zoologica Acad. Sci. Hung. 6: 29-55.
Folino-Rorem, N.C., (2015). Chapter 9 – phylum Cnidaria. In: Thorp, J.H., Rogers, D.C. (Eds.), Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates, Fourth edition. Academic Press, Boston, pp. 159–179.
Jankowski, T. (2021). Freshwater jellyfish: Slimy, not dangerous: A widespread top predator in lakes. LakeLine, 41, 29–32.
Lankester, E.R. (1880). On a new jelly-fish of the order Trachomedusae, living in fresh water. Nature, Lond. 22 : 147-148, 190-191, 241.
Marchessaux, G., Lüskow, F., Sarà, G. et al. (2021). Predicting the current and future global distribution of the invasive freshwater hydrozoan Craspedacusta sowerbii. Sci Rep 11,
Marchessaux, G.; Lüskow, F.; Bejean, M.; Pakhomov, E.A. (2022). Increasing Temperature Facilitates Polyp Spreading and Medusa Appearance of the Invasive Hydrozoan Craspedacusta sowerbii. Biology , 11,
Sowerby A, DE C. (1941). The romance of the Chinese fresh-water jellyfish. Honkong Nat. 10,186-189.
Stevens, K. (1998). Naturalist, Author, Artist, Explorer and editor end an almost forgotten president: Arthur de Carle Sowerby 1885 – 1954: President of the North China Branch of The Royal Asiatic Society 1935 – 1940. Journal of the Hong Kong Branch of the Royal Asiatic Society, 38, 121–136.
Uchida, T., and Kimura, S.(1933). Notes on fresh-water medusae in Asia. Annot. zool. jap. 14, 123-126.
