Bő száz esztendeje Magyarországon 1878 napilap volt, ebből 39 Budapesten jelent meg, míg Londonban ekkor csupán 29, Bécsben 24. Gondolhatni, mekkora verseny volt a szerkesztőségek között.

Képzett és képzetlen tudósítók mindenféle témakörben igyekeztek megírni – mégpedig minél érdekfeszítőbben – a legfrissebb híreket. A tulajdonosok, szerkesztők fizetés nélküli, fiatal gyakornokokat is szalajtottak mindenfelé. Ők voltak a slapajok, akiket alaposan kioktattak arról, hogy mi az érdekes az olvasó számára. Olyan esetet nem lehet megírni, amelyikben a postást megharapta egy kutya, azt viszont igen, ha a postás harapott meg kutyát. Ennek lett volna hírnyi értéke.

A hírérték az információelmélet szakszava. Egy esemény vagy döntés bizonytalanságának mértéke, és Claude Elwood Shannon amerikai matematikus kutatásaiból ismeretes. A fogalom könnyen megérthető például a barkochba játékból, ebben „igen–nem” válaszok vezetnek a megoldáshoz. A játék alapjául szolgáló választás hírértéke a felteendő kérdések számával nő vagy csökken. Valamely választás hírértéke a lehetőségek kettes alapú logaritmusával egyenlő (mert csupán két válasz van: „igen” vagy „nem”), de a valószínűség (és az idő is) tényező bizonyos esetekben. Egyetlen igen vagy nem logikai döntést reprezentáló egység a bit. Ez nem tévesztendő össze a bájttal (angolul: byte), amely általában nyolc bitből áll, és hozzá szokott tartozni egy kilencedik, ellenőrző célú bit is; a bájttal a számítástechnika dolgozik.

Van tehát hírérték szakszó, valaminek a „hír értéke” pedig a szóban forgó esemény, történés ’hírként vagy hír gyanánt való értéke’ jelentésű.

BÜKY LÁSZLÓ

2017/24