Mi történik megunt, levetett, kinőtt, tönkrement ruháinkkal? Egyáltalán, milyen típusú hulladékok ezek, melyik hulladékgyűjtőbe kell beletennünk? És mit tehetünk, hogy csökkentsük környezetünk terhelését, újra hasznosíthassuk ezeket az anyagokat, bekapcsolva őket a körforgásos gazdaságba? Cikkünk a textilhulladékok gyűjtésének, kezelésének, újrahasznosításának módjait mutatja be.
Az Európai Unióban évente több mint 9,5 millió tonna textiltermék válik feleslegesség, ebből kb. 5,6 millió tonna kerül valamilyen kezelésre. Közel 4 millió tonna textilhulladékot nem gyűjtenek szelektíven, ami általában a vegyes települési szilárd hulladékba kerül. Az európaiak évente közel 26 kg textilt vásárolnak és kb. 11 kg-ot selejteznek. Magyarországon a lakosság 60-80 ezer tonna ruhát dob ki, 90 %-uk a hulladéklerakóban végzi.
A textilhulladékok egyrészt a közvetlen termékelőállítási tevékenységekből származhatnak – egyenesen a textil- és a konfekcióiparból –, másrészt a felhasználási területeken, a lakossági fogyasztóknál, közületeknél stb. keletkeznek. Közös jellemzőjük, hogy természetes vagy mesterséges szálasanyagokból – esetenként ezek keverékéből – álló, különböző készültségi fokú, eltérő színű és mintázatú textilanyagok, valamint egyéb kellékekkel (pl. gombok, kapcsok, csatok, húzó- és tépőzárak, nem textilanyagú díszítők stb.) kialakított késztermékek.
Kiemelendő, a gyártó felelősséggel tartozik a termék életciklus végi kezelésére vonatkozóan.
Hogyan gyűjtsük?
A különböző fogyasztók által használt és alkalmatlanná, szükségtelenné vált textiltermékek –legyen szó akár ruházatról, akár lakástextilekről – hasznosítása nagyon komplex feladatot jelent. A begyűjtött cikkek válogatása során döntik el, hogy az adott darabok melyik hasznosítási irányba haladhatnak.
A jobb minőségű termékek a second hand hálózatokba kerülnek. Az újrahasználatra nem alkalmas textil- és ruházati áruk másodlagos nyersanyagként való tovább feldolgozáshoz alapanyag (nyersanyagösszetétel), szín, előállítási mód szerint válogatják, eltávolítják róluk a záródási- és egyéb kellékeket. Ezt követően az aránylag homogén textilhulladék-frakciókat vágó- és tépőgépekkel igyekeznek elemi szálakra bontani. Az így nyert alapanyagból fonalakat állítanak elő, amelyeket újabb kelmeképzésre használhatnak, vagy nemszőttkelméket gyártanak belőlük, illetve másképpen is hasznosítják (géptisztító rongyként, töltetként, szigetelőanyagként stb.).
Célszerű megemlíteni, hogy az értékes gyapjúanyagú textilhulladékok (elhasználódott ruházatok, rongyok stb.) újrahasznosítása közel évszázados múltra tekint vissza. A válogatott (esetleg tisztított, fertőtlenített) darabokat farkasológépen bontják elemi szálakra, az így nyert szálhalmazból (tépett-, vagy ógyapjú) kártoltfonással állítanak elő további feldolgozásra alkalmas fonalakat.
A hazai selejtezett textiltermék-gyűjtés még igen kismértékű körülbelül 0,8-0,9 kg/fő/év. A fejlett nyugat-európai országokban a szelektív gyűjtés 8–9 kg/fő/év teljesítményű. Folyamatban van a jogi szabályozás kidolgozása a textilhulladék elkülönített gyűjtésére, a várható rendelettel kibővítésre kerül a szelektív hulladékgyűjtés rendszere. Jelentős javulás várható, miután 2025-ig meg kell valósítani, és 2025. január 1-jei hatállyal be kell vezetni a textilhulladékok elkülönített gyűjtését Magyarországon.
Hazánkban három meghatározó vállalkozás foglalkozik textilhasznosítással. A Textrade Kft. Székesfehérváron évi 40 ezer tonna használt ruha begyűjtését, feldolgozását, válogatását, végzi, a Temaforg Kft. (Kunszentmiklós) évente 4-5 ezer tonna kapacitású textilhasznosítása során nemszőttkelméket állít elő. A mohácsi Tesa Kft. 2,5 ezer tonnás textilhasznosítási tevékenysége ipari vattát és többek között a lovaspályákon használt taposóréteg-alapanyagot eredményez.
A textilhulladékok újrahasznosításának gyakori módja a nemszőtt kelme előállítása. Ez a lapszerű termék szabályos (irányított) vagy véletlen helyzetű vágott-, illetve végtelen szálakból képzett lapszerű termék, textilfelület, amelyben a szálak súrlódásos, kohéziós, valamint adhéziós – esetleg ezek kombinált – jellegű kapcsolata biztosítja a megfelelő szilárdságot. A nemszőtt kelmék előállítása során több önálló szilárdítási módszer ismert. Elterjedt mechanikai megoldás a tűnemezelés, amelynek során a szálrétegbe felülről behatoló szakállas tűk magukkal ragadnak pászmákat, így a szálak közötti súrlódás növeli a szilárdságot és tömöríti a szerkezetet. A vegyi szilárdításhoz szintetikus kötőanyagokat használnak folyékony halmazállapotban habfázisú rendszerben, illetve szilárd (por) alakban. A folyadék halmazállapotú kötőanyagok telítéssel, permetezéssel, pontnyomással, a szilárdak például szórással vihetők fel.
A hulladékpiramis
A hatlépcsős hulladékpiramis figyelembevételével textilhulladékok kezelése is optimalizálható.
Fő szempont a megelőzés, erre kedvező gyakorlat a begyűjtést és válogatást követő ismételt ruhahasználattal történő életciklus kihasználás. Fontos, hogy elterjedjen ismét a különböző textilalapanyagú termékek javítása mint a gondozási folyamat fontos művelete, hiszen a textilipari körforgásos ciklus lényeges eleme az életciklus meghosszabbítása is. A teljesség igénye nélkül, a javítás kiterjedhet folytonossági hiány (lyuk, szakadás) megszüntetésre (pl. műszövés), béléscserére, cipzárjavításra, cipzárrövidítésre, cipzárcserére, fémnyomókapocs (patent)-cserére, gomblyukjavításra, varraterősítésre, válltömőcserére stb.
A világ gyapjútermelésének 10-15%-át teszik tönkre a ruhamolyok, azaz jelenleg mintegy 165-250 ezer
tonnát pusztítanak el évente. Amennyiben ezt a mennyiséget többek között öltönyökre, kosztümökre és egyéb konfekcionált termékekre vonatkoztatjuk, akár 40 ezer konfekcionált terméket érint a károsodás. Ezek precíz műszövéssel megmenthetők a hulladékba kerüléstől.
A ruházati termék teljes felújítására is sor kerülhet az ilyen jellegű gondozás során. A textiljavító szakemberutánpótláshoz a speciális szakképesítés ujjászervezése, majd fenntartása egyre sürgetőbb feladat, segítve az erre szakosodott vállalkozások bővülését.
A minimalizálás körébe tartozik a túlfogyasztás visszafogása. Az olcsó kollekciókat évszakonként akár négy-öt alkalommal is váltják, szemben a régi kétszeri, azaz téli-nyári divatváltásokkal. A textilruházati termékek divattermékek, így az érzelmek és a társadalmi hatások jelentős befolyással hatnak a fogyasztói döntéshozatalra, gyakran a hasznosságtól függetlenül. Számtalanszor előfordul, hogy úgy selejtezik ki a ruhatárból a terméket, hogy egyszer vagy akár egyszer sem viselték. Nem kap kellő nyilvánosságot, hogy a divatfogyasztók mit tehetnek azért, hogy egy fenntarthatóbb világot építsünk. A fenntartható divatról és a tudatos vásárlásról kevés az információ, emiatt nem, vagy csak kevésszer kerül sor etikus és/vagy fenntartható termékek megvásárlására.
A hatékony újrafelhasználás, vagy a más termékként megjelenő újrahasznosítás eddigi akadálya a használt textiltermékek elkülönített és szervezet gyűjtése. Bizonyára a 2025-től esedékes szelektív textilhulladék begyűjtés nagyban elősegíti ezeket a folyamatokat, így elkerülhető lesz, hogy az egyik nagy volumenben működő hazai textilhasznosító ne kényszerüljön import használtruha beszerzésre is.
Az energetikai hasznosítást a textíliák jelentős fajlagos hőkapacitása (fajhője) teszi lehetővé (pl. a pamut 1,334, gyapjú 1,360, cellulóz-acetát 1,465, poliakril-nitril 1,507, poliamid 1,800, poliészter 1,340 kJ/kg K).
A cementgyári erőművekben, vagy hulladékégetőkben végrehajtott elégetés biztosít termikus hasznosulást.
Az ártalmatlanítás területén – az újrahasznosításon kívül és a szelektív textilhulladékgyűjtés bevezetése előtt – a szilárd hulladék lerakására a megfelelő környezetvédelmi és közegészségügyi szabályok betartásával létesített hulladéklerakókban van mód, a talaj felszíne felett és alatt is. A természetes eredetű szálasanyagok (pl. pamut, len, gyapjú, hernyóselyem stb.) és a természetes alapú mesterséges szálak (viszkóz, lyocell, polilaktid, szójaszál stb.) biológiailag lebomlanak. A szintetikus szálak [pl. poliészter, poliamid, poliakril-nitril (akril, modakril), elasztán stb.] viszont a talajban változás nélkül megmaradnak, ezért környezetter-helő a deponálásuk.
Segít a kémia
A mechanikai újrahasznosítás lényegesen egyszerűbb, nincs szükség jelentős energiaigényre, és a kapcsolatos műveletek környezeti terhelése minimális. A kémiai újrahasznosítás összetett ipari feladat. Elvileg csak homogén (pl. tiszta poliészter) textilhulladék alkalmas erre, esetleg olyan keverékanyagú, amelynél a kisebb mennyiségű másik szálkomponens aránylag egyszerűbben kioldható. A termék összetétele időigényes átnézéssel a bevarrt szalagcímke alapján azonosítható, ill. UV/ IVS spektroszkópiás technikával detektálható (ezt vegyes műanyaghulladékok automatikus szortírozásánál már alkalmazzák). A kémiai újrahasznosításhoz többek között egyedi jelentős vegyipari beruházásra van szükség, miután a szintetikus polimereket monomerekké kell vissza-alakitani. A poliamid-6 esetében pirolízis (hőbontás) módszerével lehet reciklálni. A legnagyobb volumenben előforduló, poliészter lebontásához speciális kémiai műveletsort, szolvolízist kell végrehajtani. Ez fokozott energia és vegyianyag igényű, folyamat környezeti lábnyoma nagyobb az újszálas gyártáshoz képest. Egyelőre az újrahasznosított szintetikusszálak egyes tulajdonságai miatt általában még korlátozottak a felhasználási lehetőségek.
A kémiai újrahasznosítás a biológiailag lebomló természetes növényi eredetű (cellulózalapú) szálasanyagok esetében is felkeltette a kutatók érdeklődését, pl. pamutalapú textilhulladékból sűríthető és ultrakönnyű aerogélt állítanak elő. Ebből speciális felhasználású hibrid pamut aerogél golyócskákat gyár-tanak lőtt, vagy egyéb mély sebek okozta erőteljes vérzés csillapításához [véralvadást fokozó kitozán (egyes rákfélék páncéljából nyert poliszacharid) kombinálásával].
Jelenleg hazánkban és több országban a textilhulladékok újrahasznosítása csak mechanikai módszerekkel történik.
Kutasi Csaba
A KEHOP-3.1.5-21-2021-00003. sz. projektet támogatta Magyarország Kormánya és az Európai Unió.
