A józsuéfa (Yucca brevifolia) a pálmaliliomok vagy más néven jukkák nemzetségébe tartozik. Közeli rokona a kertekben, köztereken nálunk is ültetett foszlóslevelű pálmaliliomnak. Nevét azoktól a Nyugatot felfedező mormon telepesektől kapta, akiknek a fa furcsa alakjáról az ég felé imádkozó Józsué jutott az eszükbe.

A józsuéfa az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén található Mojave-sivatag karakternövénye. Tíz métert is meghaladó magasságával markánsan kiemelkedik a környezetében élő, rendszerint fél méternél nem magasabb, gyér sivatagi növényzetből. Jól tűri a rendkívül száraz környezetet és az extrém hőmérsékleti szélsőségeket, így a nyári forróságot és a téli fagyos reggeleket. Akkor is zöldell, amikor más növények szürkésbarnára összeszáradva várják a csapadékot. Szívósságának köszönhetően az indiánok az élet fájának nevezik.

A józsuéfa törzse többszörösen, gyakran már közvetlenül a föld felett elágazik. Magassága elérheti a 15 métert. Évgyűrűi nincsenek, ezért nehéz pontosan megállapítani a korát. A nagyobb példányok több száz évesek, de úgy tartják, hogy a matuzsálemek meghaladhatják az ezeréves kort is. Látványos levélüstökeik a hajtások csúcsi részén láthatók. Évelő, kemény, szúrós tövisben végződő leveleik örökzöldek, kard alakúak, sűrűn, rozettaszerűen állnak. Az akár fél métert is meghaladó, sűrű, tömött virágzata a hajtások csúcsán, február és április között virít. Virágai fehéres színűek. Megporzásukról a jukkamolyok gondoskodnak. A nőstény molyok a megtermékenyített virágra helyezik petéiket, a kikelő lárvák a fejlődő magkezdeményekkel táplálkoznak. A növény rengeteg magot fejleszt, így marad belőle bőven. A jukka és a moly kapcsolata olyan szoros, hogy egyikük sem tudna fennmaradni a másik nélkül.

Kép és szöveg: RIEZING NORBERT

2015/13