Több olyan növényfajt ismerünk, melyek a számukra kedvezőtlen időjárású – rendszerint száraz – években nem vagy csak igen szórványosan virágoznak, míg kedvező esetben tömegesen jelennek meg. Ilyen az apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora) is. Az idei aszályos, forró nyarat augusztus második felében a Dunántúlon kiadós, többnyire csendes, áztató esőzések zárták le, ami kedvezett a későn nyíló virágoknak, így a vetővirágnak is. Néhol korábban nem látott mennyiségben bújtak elő és festették élénksárgára a gyepeket. A képen látható mennyiségnél már le sem kell hajolni ahhoz, hogy érezzük finom, édeskés, átható, de mégis kellemes illatát.

Rendszerint – a csapadéktól is függően – augusztus második felétől októberig, esetleg novemberig találkozhatunk apró, 10 centiméternél kisebb, közvetlenül a földből előbukkanó virágaival. Levelei ilyenkor nincsenek, azok majd csak december és február között jelennek meg. Apró, tojásdad alakú termései kora tavasszal bújnak elő a talajból. Éréskor kocsányuk hirtelen megnövekszik, a termés fala megsárgul, kiszárad, majd felnyílik. Ekkor válnak láthatóvá apró, gömbölyded, sötétbarna színű magvai, melyeken tápanyagban gazdag „hangyakalács” található. Utóbbi miatt előszeretettel cipelik a hangyák a bolyba, hozzájárulva így a magok terjesztéséhez.

Elsősorban különféle sztyeppréteken, olykor rendszeresen nyírt gyepekben, így focipályákon, temetőkben, sőt akár városi parkokban, illetve felhagyott külszíni bányákban látható. Legnagyobb mennyiségben ott jelenik meg, ahol a gyep alacsony és felnyílik (például legelés, taposás vagy rendszeres nyírás miatt). Védett növény!

Kép és szöveg:

Riezing Norbert