A Fény Nemzetközi Évében nem lehet nem beszélni a csillagászok egyik legnagyobb ellenségéről, a fényszennyezésről. De azt is elmondhatjuk, hogy hazánkban két csillagoségbolt-park is található, ami világviszonylatban is jelentős eredmény. Kolláth Zoltán csillagász, a Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi és Műszaki Karának egyetemi tanára nélkül ezek aligha jöttek volna létre. Vele beszélgettünk a részletekről.
– Hogy miért foglalkozik egy csillagász a fényszennyezéssel, azt nem nehéz kitalálni. De miért lett csillagász?
– Lassan magam sem tudom, de arra emlékszem, hogy már ötödikes koromban fizikus akartam lenni. E mellé jött később a csillagászat. A Hortobágy közelében laktunk, onnan akkor még nagyon jól lehetett látni a csillagos égboltot a falun belülről is. A mai fiataloknak az internet és a töméntelen televíziós csatorna nélkül talán ingerszegénynek tűnhetne az a környezet. De a háborítatlan természet, a családi környezet és a sok jó könyv, amit akkor is olvashattunk, jóval több és jobb útravalóul szolgált.
– Mivel foglalkozik kutatóként?
– Legtöbbet a pulzáló változócsillagokkal foglalkoztam, főleg a modellezésükkel. Kutatóként ma is a csillagok számítógépes modellezése az egyik fő témám. Az irány kiválasztásában közrejátszott az is, hogy pályakezdőként ezen a területen volt álláslehetőség, az akusztika és a hangok világa viszont mindig is érdekelt. A csillagrezgésekben pedig ez szépen kapcsolódik az asztrofizikához. Ebből erednek a „csillagzenei” próbálkozásaim.
– A régiek a zenét és az asztronómiát a hét szabad művészet közé sorolták, de hogy kapcsolhatók ezek össze a XXI. században?
– A csillagpulzációk valójában akusztikus rezgések és megértésükben segít, ha találunk valami könnyebben érthető analógiát. A csillagrezgések „hangspektruma” ugyanolyan, mint a kicsit speciális alakú trombitáé. Ha a hangszer testén van egy kis szűkület, akkor olyan hangok is létrejöhetnek, amelyek alapesetben nem léteznek. Egy trombitát könnyen maga elé képzel az ember, látni a keresztmetszet változását. Egy csillag nem ilyen egyszerű, mert belsejében változik a sűrűség, a hőmérséklet, a nyomás stb. Egy gömböt látunk kívülről, de a benne történő változásokat nem tudjuk egyszerűen képileg értelmezni. Ha azonban átvisszük a csillag szerkezetét a trombitaformára, egy kétdimenziós felületre, akkor az akusztikai tapasztalatok alapján a szűkület szerepét könnyen megérthetjük. Ebből sok érdekes dolog következik. A csillagoknak lehet olyan különleges rezgésformája, ami eltér az átlagostól. Amikor erre rájöttünk, még csak azt tudtuk, hogy matematikailag lehetségesek, de nagyon nehéz megfigyelni őket, mert kicsi az amplitúdójuk.
Néhány évvel a „csillagtrombita”-analógia megalkotása után a Kepler-űrtávcső nagyon sok RR Lyrae csillagot vizsgált a Blaskó-effektussal kapcsolatban. Kiderült, hogy van bennük egy érdekes hatás: fényváltozásukban egy nagyobb és egy kisebb maximum jelentkezik felváltva. A matematikában ezt perióduskétszerezésnek nevezik, s íme, sikerült megfigyelni a csillagokban is.
Szerencsések voltunk, mert amikor a Kepler-űrtávcső adataiból lehetett látni ezt a különleges rezgést, rögtön voltak modelljeink arra, mi okozhatja a jelenséget – éppen a trombita szűkületéhez hasonlóan. Persze sok mindent nem értünk még, így vannak további lehetőségek ezen a területen is.
– A fényszennyezés elleni fellépése hogyan indult?
– Az egyik ilyen fő esemény az volt, amikor Budapesten fénytornyot terveztek Lágymányoson az ELTE új épülete mellé, amelynek a tetejére csillagvizsgáló is került. Ekkor kezdtünk többen ezzel foglalkozni, bár én előtte is valamennyire benne voltam, hiszen előadásokat is tartottam már, például a Világítástechnikai Társaság közvilágítási ankétján.
Az évek során rájöttem, hogy nem elég „aktivistának” lenni: tudományos kutatással kell megalapozni azt, ha kritizáljuk a világítási rendszereket. Ezért is vállaltam egy kis pályakorrekciót. A Nyugat-magyarországi Egyetem Környezettudományi Doktori Iskolájában vezetek egy környezetfizikai programot, azon belül főleg a fényszennyezéssel foglalkozunk. A fényszennyezés mérése, modellezése, feltérképezése és általában a földi légkörben a fény terjedésének a modellezése a fő kutatási területünk. Sok nyitott kérdés van még, úgyhogy várjuk a lelkes doktoranduszokat!
– Mennyire fényszennyezett Magyarország?
– Ha megnézzük a műholdas képeket, látjuk, hogy Budapest fénymérete ma már nagyobb, mint Bécsé, tehát fényszennyezés szempontjából nagyon gyorsan felzárkóztunk Nyugat-Európához.
– És a fényszennyezés elleni fellépésben hol vagyunk?
– Ha azt nézzük, hogy Európában először a Zselic kapta meg a csillagoségbolt-park minősítést – a skóciai parkkal egy időben –, akkor élen járunk. Napjainkban a gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem ismerik az igazi csillagos égboltot, de még a Tejút látványát sem. Az IDA, vagyis a Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség ezért is kezdeményezte, hogy legyenek csillagoségbolt-parkok. Ezzel egy olyan természetvédelmi programot indítottak el, amivel megőrizhetünk olyan szigeteket, ahonnan biztosan láthatók az égbolt csodái szabad szemmel is. Éppen akkoriban költöztem Kaposvárra. Sokat utaztam autóval, megálltam itt-ott, és láttam, hogy milyen szép az égbolt. Felkerestem a nemzeti parkot, és rögtön volt néhány lelkes ember, aki ebben támogatott. A Zselici Csillagoségbolt-park 2009-ben, a Hortobágyi 2011-ben jött létre.
– Milyen feltételeknek kellett megfelelni?
– Nemzeti park vagy természetvédelmi terület jöhet szóba, hogy jogi szempontból is védettek legyenek az ott található természeti értékek. Ez azért is fontos, mert a kezelési tervekhez hozzá lehet tenni a megfelelő világítási szabályokat. Persze az égboltnak is megfelelő minőségűnek kell lennie. Alapvetően a Tejútnak könnyedén látszódnia kell ahhoz, hogy egy terület bármilyen szintű csillagoségbolt-park vagy -helyszín legyen.
Az égbolt minőségét objektív módon is mérni kell, ehhez ma már megfelelő eszközök vannak. Nagyon fontos, hogy legyen mellette több civil szervezet vagy önkormányzat, hogy több lábon álljon a kezdeményezés. Az összefogás nemcsak a létrehozás, hanem a fenntartás miatt is fontos, hogy tartósan megmaradjon ez az állapot.
Fontos, hogy éjszaka is látogathatónak kell lennie a területnek, hiszen nem lenne értelme a csillagoségbolt-parknak akkor, ha nem mutathatnánk be a nagyközönségnek.
– Bővülhet-e a magyarországi csillagoségbolt-parkok száma, akár a Fény Nemzetközi Évének alkalmából, akár később?
– A tervezgetések és fejlesztések folyamatosak. Május végén nyílik meg a Zselici Csillagpark nevű látogatóközpont, ahol planetárium, csillagvizsgáló és egy kilátó is helyet kap. A Bükki Nemzeti Parkon belül legerősebb a szándék csillagoségbolt-park létrehozására. Ott az jelenti a nehézséget, hogy a nemzeti parkon belül is van egy település, ahol a közvilágítás ma még nem felel meg a szigorú követelményeknek. Szerencsére remény van a korrekcióra, a felmérések már folynak, és rövidesen elindulhat a felterjesztési folyamat. Más helyszíneken is adott a lehetőség, így az Aggteleki, a Kőrös–Maros és a Fertő–Hansági Nemzeti Parkon belül. A Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet is jó jelölt, de például a Baja melletti Illancs kistájon is elkezdődött a felmérés. Szerencsére hazánkban sok olyan sziget van még, ahol nagyon szép az égbolt és kis odafigyeléssel megóvhatók utódainknak. Az országhatáron kívül is ténykedünk, doktoranduszaimmal egy Sepsiszentgyörgy melletti csillagoségbolt-park létrehozásában segédkezünk.
TRUPKA ZOLTÁN
2015/23
