Talán azért vonzó Spartacus, a lázadó rabszolga alakja immár évezredek óta, mert az alávetettek – vagy egyszerűen a kisemberek – példamutatása arra, hogy változtatható sorsunk a legmélyebb kiszolgáltatottságban is, s még akkor is, ha végül elbukunk, reményt adhat.
Spartacus igazi irodalmi hős, holott alakja valós, bár meglehetősen keveset tudunk róla. Talán trák származású volt (bár ez vitatott adat), annyi tény, hogy rabszolgaként gladiátorkodott. Kr. e. 74-ben lázadt fel, s csapata egyre nagyobb létszámúra duzzadt követőivel, akik között nők, gyermekek és öregek is voltak. A Vezúvra vonult csapat jobbára fosztogatásokból tartotta fenn magát, de egyre többen voltak és egyre erősebbek lettek.
Az ellenük küldött légiókat sorra megverték, ám kiérlelt, keresztülvihető tervük nem volt a továbblépésre. Eleinte észak felé vonultak, de onnan visszafordultak délnek. Ellenséges környezetben sokáig nem tarthatták magukat. Végül Kr. e. 72-ben legyőzték a lázadó sereget, 6000 rabszolgát feszítettek keresztre a Rómából délre vezető út, a Via Appia mentén. Testüket évekig a kereszten hagyták, mindenki elborzasztására.
Spartacust mégis a legnagyobb hadvezérként tartják számon, mert jól szervezett, kiképzett és felfegyverzett légiók ellen ellenséges környezetben tudott sorozatos győzelmet aratni képzetlen, fegyelmezetlen, rosszul felfegyverzett, rongyos seregével. Alakja már életében legendává vált és a távoli utókor sem feledi. Elsősorban már nem a győztes hadvezért, hanem a sorsát megváltoztatni akaró héroszt látjuk benne. Ben Kane izgalmas, fordulatokban gazdag regénye, a Spartacus, a gladiátor is ezt a férfit mutatja be.
(Kossuth Kiadó, History-könyvek sorozata, 2013. 493 oldal, 2990 forint)
– J –
2014/2
