Régi korok térképeit vizsgálni nem csupán történészek kiváltsága. Az ötven, száz, kétszáz évvel ezelőtt vagy még korábban készült térképek sokak érdeklődését felkeltik. Az egykori nyelvhasználat és ábrázolás, a területi változások vagy egy-egy társadalmi, gazdasági kérdés nyomon követése nem csak szakértők számára hordozhat újdonságot. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) könyvtára 14 500 térképet őriz gyűjteményében. A most megjelent díszes kiállítású albumban ezek közül 2112 térkép leírása található. A válogatás szempontja a történeti érték volt: az 1945 előtt megjelent magyar vonatkozású térképek kerültek a kötetbe.

A KSH térképkészítő műhelye országszerte (el)ismert volt a második világháborúig; 1875-ben a párizsi földrajzi kongresszuson, majd 1881-ben a velencei kongresszuson is I. osztályú díszoklevelet, illetve „soron kívüli első jutalmat” kapott. A kiadványban azonban nemcsak a KSH által készített térképek szerepelnek, hanem a könyvtári gyűjteményben található további kincsek is. A legrégibb térkép 1617-ből származik, és további 22 darab 1800 előtt készült térkép szerepel a bibliográfiában, amelyek között találunk a korai magyar folyószabályozásra vonatkozó dokumentumokat vagy a londoni Royal Society által készített Magyarország-térképet 1715-ből. A kötetben való tájékozódást segíti a cím-, név-, földrajzinév- és tematikus mutató is.

A gondosan összeállított bibliográfia mellett 55 színes illusztráció található, amelyek között szerepel vármegyék ábrázolása az 1800-as évek elejéről és végéről, a könyvnyomdák elhelyezkedése 1880-ból, a Duna-parti csőhálózat térképe 1882-ből és még több érdekesség. Kétségkívül az illusztrációk fokozzák leginkább a kedvet ahhoz, hogy a térképek tanulmányozásában minél alaposabban elmélyedjen az ember.

A kötet négy kísérőtanulmányt is közöl a térképek adatai mellé. Matits Ferenc a statisztika és a térkép viszonyát elemzi érthetően a kezdetektől az első világháborúig. Plihál Katalin bőséges forrásközlés mellett mutatja be a statisztikai hivatal térképészeti tevékenységét, illetve a magyar kartográfia kezdeti időszakát. Filep Antal a híres „vörös térkép” keletkezéstörténetét és változatait ismerteti, amely népszámlálási adatok alapján hivatott bemutatni a Kárpát-medence nemzetiségi viszonyait 1918-ban. Lelkes György saját tapasztalatai alapján mutatja be, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a térképek a (hely)történészek napi munkájában.

Csak kevés embernek adatik meg, hogy XVII–XVIII. századi térképeket eredetiben vizsgáljon. A gondosan illusztrált és Nemes Erzsébet által szerkesztett katalógus azonban pótolhatja az élményt, illetve kedvet hozhat ahhoz, hogy a könyvtárakban, múzeumokban alaposabban elmerüljünk egy-egy érdekesebb dokumentum eredeti kiadásában.

(A KSH Könyvtár 1945 előtti magyar és magyar vonatkozású térképei. 2013. Kiadta a KSH Könyvtára, Budapest, 430 oldal, 12 500 forint)

LENCSÉS ÁKOS

2013/50