Surguta Sára Eszter a Semmelweis Egyetem Patológiai és Onkológiai Doktori Tagozatának doktorandusza, valamint az Országos Onkológiai Intézet Kísérletes Farmakológiai Osztályának tudományos munkatársa. Tagja a Magyar Onkológusok Társaságának és a Mensa HungarIQa Egyesületnek, emellett kutatóbiológusként dolgozik. Kutatási témája az alacsony oxigénszint daganatsejtek mozgására gyakorolt hatása és az áttétképzés biológiai folyamatainak modellezése. Ez a kutatás hozzájárul az áttétképzés jobb megértéséhez és a lehetséges jövőbeli kezeléshez.
– Hogyan alakult ki a biológia iránti érdeklődése, és hogyan kristályosodott ki a szakmaválasztása?
– A biológia iránti vonzalmam már a gimnáziumban megjelent. Érettségi előtt fél évvel az egyik TV-adón láttam egy műsort, ahol a Mosquito-öbölben hajókáztak, kéken világító vízen. A műsorvezető elmagyarázta, hogy biolumineszcens (fénykibocsájtó) baktériumok világították meg a vízfeneket. Rögtön utánanéztem a jelenségnek és találtam egy kutatást, ahol ezeket a baktériumokat arra használták, hogy világító fákat hozzanak létre. Ez volt az a pillanat, amikor ráébredtem, hogy én is ezt akarom csinálni. Meg akarok tanulni mindent, ami ahhoz kell, hogy képes legyek ilyen fák létrehozására. Két hónappal később már csak a biológiaszakot írtam a jelentkezési lapomra.
– Foglalkoztatják-e még a világító fák?
– Természetesen foglalkoztatnak még, örök álmom marad, hogy egyszer majd Puerto Ricoba költözzek és tengerbiológusként dolgozzak, de a jövőbeli tervem a daganatkutatás területén folytatni a megkezdett munkámat.
– Volt-e olyan tanár, aki meghatározó módon hatott Önre?
– A gimnáziumban a Semmelweis Egyetem emelt szintű biológiaérettségire felkészítő tanára adott komoly szakmai ösztönzést, rendkívül izgalmassá tette a tanulást, például elvitt minket a patológiára boncolásra. Az egyetemi éveim alatt Ughy Bettina és Szilák László a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban vezettek be a kutatás gyakorlati oldalába; nagy hatással voltak a szakmai fejlődésemre.
– Volt-e jelentősége a családi háttérnek a pályaválasztásban?
– A családban rajtam kívül csak a bátyám végzett természettudományi szakon; ő vegyész. A szüleim nem tereltek semerre, teljes mértékben rám bízták, hogy mit szeretnék tanulni. Mindenben támogattak, hogy ne legyen akadálya a célom megvalósításának. Az egyetemi tanulmányaim idején is azon kevés szerencsések közé tartoztam, akinek nem kellett munkát vállalnia, hogy minél több időt szentelhessek a tanulmányaimnak és a szakmai gyakorlatra koncentrálhassak a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban.
– Hogyan került a mostani kutatócsoportba, és mivel foglalkoznak?
– A szegedi kutatócsoporttal részt vettünk 2019-ben a sümegi Membrán-Transzport Konferencián, ahol mesterképzésben tanuló hallgatóként már megosztott első szerzős poszter mutathattam be. A konferencián megismerkedtem Tóvári Józseffel, a jelenlegi témavezetőmmel. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a tudományos munkájuk, ezért egy évvel később felkerestem őket, hogy doktorálhatnék-e náluk? A PhD-tanulmányaim idején számos tumor-alapkutatáshoz kapcsolódó projektben vettem részt. Az Intézetben a Nemzeti Tumorbiológiai Laboratórium és a Tématerületi Kiválósági Program pályázataiban sejtes vizsgálatokat és állatkísérleteket végzek, a tumor környezetének és a daganatsejtek kapcsolatainak megismerésére
Az Intézetben működik egy állatház, ahol laboratóriumi egerekkel dolgozunk. Egér- és humáneredetű tumorsejtvonalakkal dolgozom.
A humán vonalakhoz immunszuprimált (immunhiányos) egereket használunk, amelyeknek genetikailag legyengített vagy hiányzó immunrendszere van. Ezáltal alkalmasak daganatok kutatására, minthogy az emberi sejtek beültetését jól tolerálják. Többféle tumormodellt is létrehozhatunk. A legkönnyebben követhető a bőr alá oltás, így tolómérővel mérhetjük a tumor növekedését. A modellekkel különböző daganatellenes hatóanyagokat tesztelünk, és megpróbáljuk általuk az egereket meggyógyítani. Monitorozzuk az esetleges rezisztenciát és feltárjuk milyen molekuláris folyamatok állnak a jelenség mögött.
– Diagnosztikai vagy terápiás jelentőségű kutatások ezek inkább?
– Valójában mind a kettő. A vizsgálat során izoláltam tumoros és egészséges endotél (az erek belső falát borító) sejteket, melyeket RNS-szekvenálás után összehasonlítottam. A nyert adatoknak van diagnosztikai felhasználása: amennyiben sikerül a keringésben azonosítani a tumorokból származó specifikus RNS-t, akkor akár egy vérvételből is kimutatható, hogy jelen van a tumorhoz köthető érsejt. Az egyedi sejtfelszíni fehérjék olyan terápiák felé nyithatnak utat, amellyel a növekedéshez szükséges tápanyagoktól és oxigéntől fosztják meg a tumorsejteket, megnehezítve az áttétképződést. Specifikus molekulákkal elérhető, hogy a kemoterápiás szerek kevesebb mellékhatással, és ugyanakkor nagyobb hatékonysággal fejthessék ki a hatásukat.
– Miről szól a Nature-csoport lapjában megjelent cikke?
– A közleményemben az alacsony oxigénszint – 1% O2 – hatását vizsgáltam meg tüdő-adenokarcinóma tumorsejtvonalak mozgékonyságára. Kimutattuk, hogyan változik a tumorsejtek mozgásában részt vevő molekulák – RNS-ek és fehérjék – termelődése, követtük a tumorsejtek egysejtes migrációját videomikroszkópiával, valamint a „kollektív migrációt” úgynevezett sebgyógyító technikával. Ez információt szolgáltat nekünk a távoli áttétek kialakulásáról.
– Miért fontos az alacsony oxigénszintet vizsgálni az áttétek képződésekor?
– Erek nélkül a szolid tumor növekedése limitált, maximálisan 1-2 mm átmérőjűre növekedhet, mert a képződött sejtcsoport közepe oxigén- és tápanyaghiányos állapotba kerül. A tumorsejteknek érhálózatra van szüksége, amit a környező erek bekebelezése és új erek képzése segít. Az alacsony oxigénszint fontos tényezője lehet a tumor progressziójának és az áttétképződésnek. A tumorsejtek egyik válasza a csökkent oxigénszintre (hipoxiára) a mozgékonyságuk fokozódása, ami azt eredményezheti, hogy a keringésen keresztül számukra kedvezőbb környezetet keresve távoli áttétet képeznek.
– Milyen út vezetett az eredményekig, a publikációig?
– A PhD-fokozat megszerzéséhez elengedhetetlen egy elsőszerzős publikáció valamilyen nemzetközi folyóiratban. A kész publikációban szereplő eredmények hátterében sokkal több munka áll, mint azt az ember elsőre gondolná. Egy hipotézis felállítását követően megeshet, hogy az első típusú kísérlet eredménye átalakítja azt, és új kérdéseket vet fel. Több alkalommal kellett a kapott eredmények alapján változtatni a kutatás irányán. A közvetlen részvételem a kísérletek kivitelezése, az eredmények kiértékelése a kézirat összeállítása majd a cikk bírálati folyamatának szervezése volt.
– Milyen üzenetet küldene a pályakezdő kutatóknak?
– A siker kulcsa nálam a kitartás, a talpraesettség, a bátorság, az elhivatottság és az, hogy szívvel-lélekkel csináltam mindent, amibe belekezdtem. Kitartás, mert sokszor éreztem azt, hogy lehetetlen mennyiségű tananyagot kell másnapra megtanulni, mégis átugrottam az akadályt. Talpraesettség, mert minden problémára gyors, hatékony és kreatív megoldást találok. Bátorság, mert mertem kilépni a komfortzónából, munkát keresve az Onkológián, holott előtte nem dolgoztam ezen a szakterületen. Természetesen a szerencse is sokszor mellettem állt, de úgy gondolom, magunk irányítjuk a sorsunkat.
Az üzenetem a nálam fiatalabbaknak, hogy legyenek bátrak és merjenek nehéz célokat maguk elé kitűzni. Ha nem próbálod meg, nem adsz esélyt a sikernek!
Lőwy Dániel
Az interjú a Nemzeti Innovációs Ügynökség közreműködésével készült.
