Az, hogy egy gyermek milyen anyagi körülmények között – szakkifejezéssel élve: milyen társadalmi-gazdasági helyzetű családban – nő fel, egész későbbi életét meghatározza. Ez a hatás sokkal jelentősebb, mint gondolnánk, például a rossz anyagi helyzetű családokban nevelkedett gyerekek egészségi állapota felnőtt korukban rosszabb lesz, mint azoké a társaiké, akik annak idején jobb körülmények között éltek. Ráadásul ez független attól, hogy az egykori gyerekek felnőtt korukban milyen anyagi körülmények közé kerülnek. Ugyanez érvényes a társadalmi sikerességre is: statisztikai méretekben, vagyis nagy általánosságban kimutatható az összefüggés, hogy aki kisgyermekkorában jobb körülmények között élt, nagyobb karriert fut be, mint azok, akiknek családja annak idején inkább szegény volt.
A „jómódú gyerekek” tehát több szempontból is előnyösebb helyzetben vannak, ám az a kérdés, amelyet Suzanne Huber osztrák kutató tett fel az Evolutionary Psychology című folyóiratban megjelent tanulmányában, mégiscsak furcsának tűnik: vajon a gyerekkori társadalmi-gazdasági helyzet azt is befolyásolja, hogy milyen szépek lesznek a gyerekek fiatal felnőtt korukban? A kérdés különös, ám mégis van esély a megválaszolására, ugyanis létezik egy hosszú távú adatgyűjtési program, mely az USA-beli Wisconsin államban 1957-ben érettségizett – 1937 és 1940 között született – gyerekek több mint 10 ezer fős mintájának életét követi nyomon. Suzanne Huber a vizsgált mintába tartozók közül 8434 diáknak az érettségi tablóképét szerezte be (ezek a képek az amerikai szokás szerint a középiskolák évkönyveiben jelentek meg). Huber mindegyik képet hat férfinak és hat nőnek mutatta meg azt kérve, értékeljék a portrékat aszerint, hogy mennyire tartják szépnek az illető diák arcát. A program adatbázisában a gyerekek születésétől kezdve szerepeltek adatok a szülőkről, a család életkörülményeiről, így Huber meg tudta ítélni, hogy az érettségi fotókon szereplők kiskorukban milyen társadalmi-gazdasági helyzetben nevelkedtek. E tekintetben mindenekelőtt két tényezőt vizsgált: a család összjövedelmét, valamint az apa legmagasabb iskolai végzettségét, mert mindkét körülmény szorosan összefügg a család anyagi helyzetével.
Talán meghökkentő, de amikor Suzanne Huber összevetette az érettségizők szépségét jelző osztályzatokat a kisgyermekkori életkörülményekkel, azt találta, hogy a mai értékelők azokat az érettségiző fiúkat és lányokat ítélték vonzóbbnak, akik kisgyermekkorukban jobb anyagi feltételek között éltek. Vagyis a család jövedelmével és az apa iskolai végzettségével együtt nőtt a gyerekek szépségosztályzata is! Természetesen a fiatalok külsejét értékelő „bírák” mit sem tudtak a fiatalok korábbi életkörülményeiről.
Hogyan lehetséges ez? A gazdagok valóban szebbek lennének? Nos, ez egyáltalán nem képtelenség, ugyanis – és ez régóta ismert – azokat az arcokat látjuk szebbnek, amelyek az egészség jeleit mutatják, például szimmetrikusak, ami a harmonikus korai fejlődés jele. Az alacsony társadalmi-gazdasági helyzet szegényesebb életkörülményeket jelent, a gyerekek rosszabbul étkeznek, alacsonyabb színvonalú egészségügyi ellátásban részesülnek, így esetükben a betegségek valószínűsége is nagyobb. Könnyen lehetséges, hogy egy 18 éves fiatal magán viseli kisgyermekkori életének nyomait. Ha valakinek szép gyermekkora volt, ez akár az arcvonásain is meglátszódhat.
MANNHARDT ANDRÁS
2015/6