A cím olvasása után valószínűleg sok embernek egy madarak lakta, a fa belsejében található élőhely, esetleg mókusokkal, kisebb emlősökkel teli lakhely jut eszébe. Holott léteznek kisebb üregek, amelyekben olyan parányi odúlakók éldegélnek, amelyeket szabad szemmel nem is láthatunk. E titokzatos világot kutatja cikkünk szerzője, Bodnár Judit a veszprémi Lovassy László Gimnázium 11. évfolyamos diákja, a Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Verseny idei döntőjének egyik győztese – A szerk.
Zirci kirándulásunk alkalmával figyeltem fel egy fára, amelynek hatalmas odúja betonnal volt betömve. A helyiek ezzel a művelettel valószínűleg az odúban élő kártevőktől akarták megóvni a beteg fát. De vajon helyes-e ilyet tenni? Az odú – még ha káros is magának a gazdafának – egy külön élőhelyet teremt meg, melyet különféle élőlények népesíthetnek be. Az interneten kutakodva számos olyan kertészeti tanács található, amelyekben részletesen leírják, hogyan kell teljesen kitisztítani egy odút, hogyan és mivel célszerű légmentesen betömni, kezelni a „vízzsákot”. Javasolják többek között az odú cementhabarccsal való plombálását, illetve különböző gombaölő szerek használatát.
A vízzel telt faodvak – limnológiai szakszóval: dendrotelmák – rendkívül nagy biodiverzitású, gyorsan fejlődő ökológiai rendszerek, melyek természetes úton képződnek, esővízgyűjtő élőhelyként funkcionálva. Általában a fák elágazásaiban, illetve a talaj közeli gyökérrészek mentén alakulnak ki. A dendrotelmába elhalt szerves anyagok (fáról lehulló levelek, virágok, termés, kéregdarabok stb.), illetve esővíz kerülhet. A bennük levő anyagok tápanyagforrásként szolgálnak az ott előforduló élőlények számára. A nedves vagy esővízzel telt faodvakban baktérium, alga, lapos-, fonál-, kerekesféreg, rák- és rovarfajok bőséges választékával találkozhatunk. Az odvak minden esetben kedvező szerepet töltenek be a biodiverzitás megőrzése révén.
Az odvakba való bepillantás érdekében néhány odút közvetlenül megfigyeltünk és alaposan megvizsgáltunk diáktársaimmal és Szalainé Tóth Tünde tanárnővel, illetve Vass Mátéval, a Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék munkatársával. Megfigyelésünk célkitűzése néhány odúlakó életének természetes közegben való nyomonkövetése és bepillantás eredeti életközegükbe.
Először az odvas fákat kellett felkutatnunk, az odúk környezeti tényezőit megmérni, mintát gyűjteni az odvak tartalmából, azután a mintákban megbújó élőlényeket azonosítani. Három odút vizsgáltunk meg tüzetesebben, és a „mini ökoszisztémák” környezeti tényezői közül a víz kémhatását (pH-ját), mélységét és hőmérsékletét mértük meg. Ezt követően következett a legizgalmasabb feladat: az élőlények felderítése. A talált „élő” anyagot azonnal 70 százalékos alkoholban (etanolban) tartósítottuk.
Az odúkban a következő fajokból sikerült begyűjtenünk példányokat: egy lepkeszúnyog lárváját (Clogmia sp.), fonálférget (Nematoda), herelegyet (Syrphidea sp.), egy kevéssertéjű fajt (Oligochatea sp.), valamint árvaszúnyoglárvát (Chironomidea sp.). A szakirodalom alapján azonban azt is bátran kijelenthetjük, hogy a faodvak rengeteg gombát – mikrogombákat –, egysejtűek széles spektrumát (amőbákat, ostoros és csillós egysejtűeket) tartalmaznak, és nem utolsósorban algák, kisméretű rákok, vízi bogárlárvák is kolonizálhatják e kis víztesteket.
Az egyes odvakat persze más-más fajok népesítik be, így előfordulhat az is – mint az általunk tanulmányozott üregekben –, hogy bizonyos faj, esetünkben a lószúnyog (Tipula sp.) lárváit nem találtuk meg a diófa odvában. Ez azt jelentheti, hogy a diófa odvában kialakult telmában mások lehetnek a körülmények; valószínűleg olyan kémiai anyagok oldódnak ki a faanyagból a vízbe, amelyek meggátolják a Tipula-fajok sikeres megtelepedését.
Az odvak – láthatjuk – csakugyan gazdag biológiai sokféleséggel büszkélkedhetnek, jelentős számú organizmusnak nyújtanak élőhelyet: számos makrogerinctelen faj életlehetőségeit, fejlődése környezeti feltételeit teremtik meg. Továbbá olyan mikroélőhelyként működnek, amelyek segítségével különböző környezeti változások és az élőlényeik közötti ökológiai folyamatok tanulmányozhatók, így ökológiai elméleteket tesztelhetünk, igazolhatunk vagy éppen cáfolhatunk. Az ökológusok mindezeken túl azért is kedvelik ezeket az élőhelyeket, mert vizsgálatuk igen egyszerű: egy mintavétellel tulajdonképpen az egész víztestről pontos képet kaphatunk. A vízzel telt faodvakat szemügyre véve pedig jól demonstrálhatók az apró víztestek fajbéli sokszínűsége, valamint a biológiai hálózatok rendszere is.
Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a buzgó kertészek, a fák szerelmesei sem ok nélkül veszik fel a harcot az odvak lakóival. Ami a biológusnak nagy élvezetet okoz – hogy az odúnak extrém mértékű a fajdiverzitása –, az a fának valójában előbb-utóbb a halálát okozza. Hiszen az odú kialakulása során először csak a fakéreg felett, az ágak közti mélyedésekben kialakuló vizes közegben telepednek meg gombák, rovarok, később azonban – feltehetően a segítségükkel – az odú a fa belsejében is teret nyer, azaz átterjed a fa belső szöveteibe is. A fa ekkor elkezd korhadni, és egy idő múlva elhal. Azaz, úgy is mondhatjuk, hogy ezek az odvak a fa időzített bombái.
Jelentkezhet még egy fontos probléma a dendrotelmákkal kapcsolatban: mára már bizonyossá vált, hogy az odúban előfordulhatnak olyan lepke-szúnyogfajok is, melyek számos kórokozó baktériumot hordozhatnak a testfelületükön, valamint akár trópusi betegségek (például a nyugat-nílusi láz) kórokozójának terjesztője is lehet – azaz vektorfaj. Így a klímaváltozás hatására ezek az élőlények, és így az élőhelyeik (vagyis a faodvak) is szerepet játszhatnak ezeknek a súlyos betegségeknek a terjedésében.
Mindent összevetve, a biodiverzitás fenntartása érdekében mégis érdemes megóvni ezeket az igen változatos, apró vízi ökoszisztémákat. Már vannak a megőrzésre jó példák: a Natura 2000-es területeken a támogatás mértéke függ az ott található odvas fák mennyiségétől. Az Európai Unió előnyben részesíti, ha ezeket az egyedi jellegzetességgel bíró fákat megőrzik.
A túlbuzgó kertészek, gazdák figyelmét is fel kell hívni az odvak kettős voltára. Először mérlegeljék, hogy a fa még biztosan megmenthető-e, az odvas rész kiszedése, a fa belsejének kitisztítása nem okoz-e túl nagy károkat. Gondoljanak a faodvakban nyüzsgő apróságokra, az odvak lakóira; gondoljunk a biodiverzitás fenntartására!
BOGNÁR JUDIT
2015/40
