A faanyagot lebontó taplófajok többségének termőrétege csöves szerkezetű. Lemezes termőrétegű taplókból kevés van, ezek közé tartozik a fakó lemezestapló (Lenzites betulina) is.
Az oldalasan ülő termőtestek egyenként vagy kisebb csoportokban jelennek meg a faanyag felületén. A szívós állagú kalapok félkörösek, vese formájúak, felületük fehéres, szürke, krémszínű vagy világosbarnás, bársonyos-borostás bevonatú, körkörösen sávos, kissé barázdált. Idősebb korban algák színezhetik zöldesre. A fiatalon fehéres, idősebben okkersárgás termőréteg lemezes felépítésű, a lemezek a kalap széle felé villásan elágazhatnak, de gyakran az aljzatra is lefutnak.
Ez a taplófaj gazdagon hullajtja spóráit, azonban a fehéres spóraport nem feltétlenül fogjuk észrevenni az aljzaton, ugyanis meglepő módon a spórahullás legintenzívebb időszaka a téli hónapokra esik. Az egyéves, áttelelő termőtestek ilyenkor már nem növekednek, de ellenállnak a hideg időnek, akárcsak a spóráik. A fakó lemezestapló fehérkorhasztó: a faanyag két fontos összetevőjét, a lignint és a cellulózt párhuzamosan bontja. Csaknem mindig elhalt faanyagon, lombos fák tuskóin, álló vagy kidőlt fatörzsein képez termőtestet. A kitermelt és tárolt faanyagot is megtámadhatja. Hazánkban gyakori faj, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul, leggyakrabban bükkön, tölgyön, gyertyánon és nyíren jelenik meg.
A hozzá hasonló labirintustapló termőrétege nem lemezszerű, hanem labirintusos. Esetleg összetéveszthető még az ugyancsak lemezes termőrétegű rózsaszínes egyrétűtaplóval, utóbbinak a kalapja azonban vörösbarnás színű és termőrétege nyomásra vörösödik. A fakó lemezestapló a legtöbb taplófajhoz hasonlóan nem ehető.
Kép és szöveg: LOCSMÁNDI CSABA
2017/7
