A perfekcionistákra, vagyis az elszántan tökéletességre törekvő emberekre az jellemző, hogy rendkívül magas követelményeket állítanak maguk elé, és nem elégszenek meg az elérhető legjobbtól akár csak egy kicsit is elmaradó teljesítménnyel. Az általuk támasztott követelmények általában magasabbak, mint amilyenre egy-egy helyzetben szükség van, ám a perfekcionisták hajlandók többletenergiát belefektetni abba, hogy elkerüljék a hibázást.
Mindebből azt gondolhatnánk, hogy a tökéletességre törekvés mindig kimagasló eredményeket hoz. Ez azonban különös módon nincsen így, mégpedig jórészt a perfekcionizmus árnyoldala, a fekete-fehér gondolkodás miatt. A perfekcionisták szemében ha valami nem sikerül tökéletesen, akkor az kudarc, a dolgok vagy jók vagy rosszak – mintha a két véglet között nem is léteznének fokozatok. Ez pedig eléggé célszerűtlen szemléletmód…
Xin He, a University of Central Florida munkatársa arra volt kíváncsi, hogy a perfekcionizmus hogyan függ össze a fogyasztói döntések színvonalával. Egy kísérletében, melyről a Journal of Consumer Psychology című folyóiratban számolt be, 207 egyetemistát arra kért, több lehetőség közül válasszák ki, melyik albérlet volna a legelőnyösebb számukra. A résztvevőket három csoportba osztották aszerint, hogy kinek mennyire nehéz választási helyzettel kellett szembenéznie. A könnyű választási helyzetben a diákok három lakás közül választhattak úgy, hogy minden lakást három tulajdonság szerint jellemeztek. A közepesen nehéz döntési helyzetben hat lakás hatféle tulajdonságáról volt szó, a nagyon nehéz döntési helyzetben pedig 12 lakást mutattak be kilenc szempont szerint. A szempontok között szerepelt például az alapterület, az egyetemtől való távolság, a zajszint és a bútorzat minősége. A diákoknak a lakás minden jellemzőjéről meg kellett állapítaniuk, hogy az számukra mennyire fontos. Ezek után a kutatók számítógépes programmal – annak ismeretében, hogy egy-egy szempont mennyire fontos egy személy számára, és tudva, hogy az adott lakások milyen szinten állnak a különféle szempontok szerint – ki tudták kalkulálni, hogy a lakások mennyire felelnek meg egy-egy válaszadó igényeinek, kiválasztásuk mennyire áll közel az ideális fogyasztói döntéshez. Az albérletek rangsorát azonban 12 lakás és 9 szempont esetén fejben nagyon nehéz felállítani! Xin He felmérte, hogy a válaszadókra mennyire jellemző a perfekcionizmus, és megnézte, melyik albérletet választották, mennyire jó fogyasztói döntést hoztak. Az egyszerű helyzetben (a 3 lakás közüli választáskor) nem volt különbség a válaszadók között. A közepes nehézségi szintnél jelentkezett a perfekcionisták előnye: többletenergiát fektettek be a mérlegelésbe, és ennek köszönhetően az ideálishoz sokkal közelebb álló döntést hoztak, mint azok, akikre nem volt annyira jellemző a tökéletességre törekvés. Ám a 12 lakásos helyzetben érdekes jelenség volt tapasztalható: a perfekcionisták döntéseinek minősége visszaesett, és jóval elmaradt a többi diák teljesítménye mögött. Xin He szerint az történt, hogy a perfekcionisták, amikor látták, hogy olyan nehéz feladatról van szó, amelyben a tökéletességet szinte lehetetlen elérni, egyszerűen lemondtak az egészről. Ha nem lehet tökéletesen teljesíteni, akkor már teljesen mindegy, úgyis kudarc az egész – gondolhatták. A nem perfekcionisták viszont, akiknek a számára nemcsak két véglet létezik, nem adták fel, és ha nem is találták meg az ideális megoldást, egy viszonylag jó választás mellett kötöttek ki. A perfekcionizmus tehát könnyen visszaüthet – az életben nem a tökéletességre törekvés a tökéletes hozzáállás.
MANNHARDT ANDRÁS
2016/14
