Az etióp farkas vagy más néven kaber (Canis simensis) a mi aranysakálunknál valamivel nagyobb termetű, jellegzetesen vörösessárga bundájú állat. Megjelenése miatt régebben abesszin rókának is nevezték. A világ egyik legritkább, veszélyeztetett, a pesszimisták szerint kipusztulás előtt álló kutyaféléje.

Kis elterjedési területű maradványfaj, mely egykor gyakori lehetett Afrika keleti részén, de a jégkorszakot követő felmelegedés és az éghajlat szárazabbá válása miatt mára az Etióp-magasföldre szorult vissza. Jelenleg a 3200–4500 méter közötti, szubalpin régió csúcsragadozója. Élőhelye a sekély termőrétegű, sziklás talajon kialakult magashegyi törpecserjés és füves alpesi rét.

Az etióp farkas a rágcsálókra specializálódott. Zsákmányállatai a speciális élőhely szintén szűk elterjedési területű, bennszülött, de gyakori egereiből és patkányaiból kerülnek ki. Legkedveltebb eledele az óriás gyökérrágó patkány (Tachyoryctes macrocephalus). Ha kell, ki is ássa a föld alatti üregben megbúvó rágcsálókat.

Bár napközben többnyire magányosan látható a hatékonyabb zsákmányszerzés érdekében, valójában szociális állat. Éjszaka verődik össze az általában hat-nyolc vagy akár húsz egyedből álló falka, amely szigorú hierarchiában él az alfa pár vezetésével. A csapat többi tagját rendszerint ezek különböző korú utódai alkotják. A közös territórium nagysága általában 6 négyzetkilométer körül van.

A térség gyorsan növekvő lakossága már a 3700 méteren fekvő földeket is műveli, a megmaradt gyepeket pedig túllegelteti. Irtják a táplálékul szolgáló rágcsálókat is, így a terület egyre kevesebb farkast tud eltartani. Az utóbbi időkben az élőhelyükön megjelent kutyáktól elkapják a veszettséget, a mintegy 400 egyedből álló populációnak akár a kétharmada is elpusztulhat.

 Kép és szöveg: RIEZING NORBERT

2016/17