Papp Endre a Nyíregyházi Állatkert közelében nevelkedett, majd állatorvosi pályára lépett. Jelenleg a Nyíregyházi Állatpark (Sóstó ZOO) állatorvosa és igazgatóhelyettese. Az állatkert 30 hektáros területén mindig akadnak feladatok és színes programok, melyek gyermekek ezreit csábítják a legkülönlegesebb állatfajok megcsodálására. Lapunk e heti számában többek közt ezekről is kérdeztem az állatorvost.
– Hogyan kezdődött állatorvosi munkája a Nyíregyházi Állatparkban?
– Egyetemista koromban kerültem kapcsolatba az állatparkkal, amikor éppen teljes állású állatorvosra volt szükségük. Ennek egyik oka az állomány nagymértékű gyarapodása volt. A közelben nevelkedtem, az akkori igazgatóhelyettes pedig tudta, hogy állatorvosi pályára készülök, így megkeresett. Nagyon megörültem a lehetőségnek, hiszen hallgatóként akkor még nem adódott alkalmunk arra, hogy vadállatokkal is foglalkozzunk.
– Idén a Vadvilág Világnapjához kötődően Önök a nagymacskákra összpontosítottak. A legtöbb ikonikus ragadozó, köztük a szumátrai tigris az országban egyedül ebben az állatkertben található meg. Hogyan került Önökhöz?
– A szumátrai tigrisek 268 példánya állatkertekben, 250 egyede pedig vadon él. Utóbbiakat a kihalástól közvetlenül veszélyeztetett kategóriába sorolták. Európában 50 intézményben, köztük nálunk is találkozhat velük a közönség. A mi állatkertünkben egy pár él, melynek hím tagja 2010-ben érkezett Rotterdamból, nőstény párja pedig az arnhemi Burger Zoo-ból került hozzánk. Ők már elkezdtek szaporodni, de utódot még nem sikerült nemzeniük, azonban reménykedünk, hogy már nem kell sokáig várnunk az új jövevényekre. Próbálunk arra koncentrálni, hogy nagymacska-gyűjteményünk is teljes legyen. Élnek nálunk maláj és szibériai tigrisek is, valamint a bengáli tigris fehér színváltozatú példányai.
– Miért áll a kihalás szélén a szumátrai tigris?
– A vadon élő szumátrai tigristől félnek az ott élő emberek, ezért védekeznek ellenük. Emellett szent állatként is tisztelik, mert varázserőt tulajdonítanak minden porcikájuknak. Mindezek következtében a tigrisek élőhelyei szétszóródtak és leszűkültek, így az állatok a megfelelő körülmények hiányában képtelenek szaporodni.
– Milyen programsorozatok kötődnek az állathoz?
– A Vadvilág Világnapja kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy bemutassuk a közönségnek mit teszünk a nagymacskák védelme érdekében az élőhelyen kívüli fajmegőrzés során.
Ezen a jeles napon, az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a CITES Titkársága kezdeményezésére, kiemelten a nagymacskákra, az állományaikat veszélyeztető tényezőkre és védelmükre hívtuk fel a figyelmet, hiszen számuk az elmúlt évszázadban riasztóan visszaesett.
– Munkája során részt vesz az Állatpark fajmegőrzés-projektjeinek lebonyolításában. Hogyan kapcsolódik ez napjaink állatkertjeinek faladataihoz?
– XXI. században az állatkertek feladatai átértékelődtek. Míg korábban csak a szórakoztatás volt a cél, napjainkban a fajok bemutatása mellett oktatás, kutatás és fajmegőrzés folyik, azaz mint modern Noé bárkája, nem csak bemutatjuk, hanem megőrizzük a védendő fajokat az utókor számára. Az állatkerti munka végső célja, hogy a veszélyeztetett fajok egyedeit eredeti élőhelyüktől távol szaporítsuk, tulajdonságaikat, genetikai állományukat minél jobban megőrizzük, és ha lehet, a jövőben az eredeti élőhelyeket ismét benépesítsük.
A Nyíregyházi Állatpark az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének teljes jogú tagjaként részt vesz több fajmegmentési, tenyésztési programban és európai törzskönyvekben. Ezen programok keretében tartjuk és tenyésztjük a veszélyeztetett állatfajokat. Ügyelünk a megfelelő genetikai párosításra, elkerülve a beltenyésztést, és a megfelelő koreloszlású, hosszú távon önfenntartó populációk kialakítására. Az ehhez szükséges analízisek elvégzését fejlett számítógépes szoftverek támogatják. Amikor megállapítjuk, mely egyedeket érdemes pároztatni, felvesszük a kapcsolatot a partner állatkertekkel, és lebonyolítjuk a cserét.
2018-ban a Nyíregyházi Állatpark 36 EEP-s (Európai Fajfenntartó Tenyészprogram) és 23 ESB-s (Európai Törzskönyvi Program) fajt tart.
Mindenképpen kiemelném az afrikaielefánt-szaporulatunkat. Az országban csak itt látható a legnagyobb szárazföldi emlős, az afrikai elefánt. 2007-ben illetve 2015-ben is utód látott itt napvilágot, várhatóan idén újabb borjú fog születni.
A Bali-seregélyből, amely Bali szigetének endemikus faja, a természetben mindössze 80-100 egyed él, állatkertekben viszont 2000. Itt, Nyíregyházán is nagyon szépen szaporodnak a tenyészpárok.
Legfiatalabb Rotchild-zsiráfunk 3 hetes, de ne hagyjuk ki a felsorolásból a főemlősöket sem, Ruti, a nálunk született borneói orangután kölyök 4 éves.
– Nemcsak állatorvosként tevékenykedik, hanem kutatásokat is végez kollégáival. Mesélne ezekről?
– A kutatások egy része az állattartáshoz kötődik. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége folyamatosan készít tartástechnológiai leírásokat. Az állatparkok megosztják egymással a tapasztalataikat, így nemcsak a gondozók, hanem az orvosok is gyorsan fejlődnek.
Természetesen mi magunk is igyekszünk új technológiákat kifejleszteni. Jelenleg a legaktuálisabb az elefántok fogászatának fejlesztése, melynek során lézeres technológiát alkalmaztunk. Az eljárást egy thaiföldi konferencián ismertettük.
Fontosnak tartjuk a cápák, ráják és korallok élőhelyének korszerűsítését is. Itt elsősorban a sós vízi körülmények fejlesztésére és a jód adagolására gondolok. Nemrég hatalmas eredményt jelentett az a lágyszöveti műtét, amit sikeresen végrehajtottunk az egyik cápánk bélrendszerében. Jelentős kockázattal járt, mind az állat kiemelése és altatása, mind a beavatkozás szempontjából, de sikerült.
A patás állatok takarmányozása is igényel új módszereket, hiszen ezek a jószágok rügyeket, ágakat és gallyakat fogyasztanak, melyeket próbálunk bekeverni a rendes szalmatakarmányba. Mindezt a Debreceni Egyetem Élelmiszer és Biotechnológiai Tanszékével együttműködve igyekszünk lebonyolítani.
– Az eddig megvalósult Zöld Piramis vagy Ócenárium külföldi mintára készültek?
– Az állatpark igazgatója, Gajdos László mintegy 20 évvel ezelőtt megálmodott egy korszerű állatkertet, mely a lehető legtöbb faj példányaiból tartalmaz néhányat. Ma már elmondhatjuk, hogy mindez sikerült, hiszen gyűjteményünk régiós, országos és európai szinten is igen gazdag.
Gajdos Lászlónak sikerült egy fiatalokból álló csapatot létrehoznia, akik fogékonyak az új technológiákra. Számos külföldi konferencián, előadáson veszünk részt, így rengeteg információ áramlik felénk. Ezekből kiemeljük a fontos részleteket, így végül szépen összeállnak a mozaikok.
Mindig kitalálunk egy újabb tervet, beadjuk a pályázatot és ha sikerül nyernünk, megvalósítjuk az elképzelést. Ennek során egyrészt szakkönyvekből merítünk technológiai leírásokat, másrészt személyesen látogatunk el akár más kontinensek állatkertjeibe, hogy lássuk, miként működik az ott álló létesítmény, de terepi munkákat is végzünk egy-egy konferencia keretében, amikor nemzeti parkokba látogatunk el.
– Mely fajok azok, melyek tartása az átlagosnál komplikáltabb?
– A tengeri akvárium, hiszen a folyamatok egy speciális kémiai közegben zajlanak le. Az állatok jólléte múlik az ott jelenlévő körülmények alakulásán. Nagy tömegű és tehetetlenségű közegről van szó, melyben ha változás történik és mindezt nem vesszük észre időben, egy-két nap alatt kipusztulhat egy teljes medence. Az itt élő vízi állatok etetése sem könnyű feladat, akárcsak a fókák esetében, ahol hatalmas mennyiségű tengeri halra van szükségünk. Ez nemcsak anyagi, hanem logisztikai szempontból is nagy kihívást jelent, ezért egyszerre több beszállítóval is kapcsolatban állunk.
Az emlősök között akadnak olyan állatok, akik roppant érzékenyek és nehezen tanulnak, mint például a zsiráf, akinél komoly gondok adódnak a térérzékeléssel, így nehéz feladat becsalogatni őket a karámba. Az elefántok ugyan roppant okos és szelíd jószágok, de gyakran előfordul, hogy konfliktusba kerülnek társaikkal, így ezeket az egyedeket kénytelenek vagyunk elkülöníteni, hogy véletlenül se tegyenek kárt egymásban vagy a kerítésekben.
– Mesélne az állatpark jövőbeni terveiről, várható újdonságairól?
– Magyarország és Európa egyik legnagyobb állatkertjeként sikerült elérnünk, hogy az állatkollekciónk a kontinensen egyedülálló. A jelenlegi anyagi helyzet mellett nehéz feladat a dekoráció és a látogatóterek megfelelő kialakítása, ezért próbálunk minél inkább a kreativitásunkra alapozni. A látogatóterek az átalakítások során kiegészülnének hanghatásokkal, bőrfelületen érzékelhető hőmérséklettel, páratartalommal, valamint eső- és szélelemekkel. Az elkövetkező két évben megvalósul a Jégkorszak projekt, melyben a sarkvidék állatait fogjuk bemutatni úgy, hogy a látogatók a saját bőrükön is megtapasztalhatják majd a jeges körülményeket, de a későbbiekben terepen zajló fajmegőrzési programokban is szeretnénk részt venni. Idén megújul a főbejárat, bővíteni kívánjuk a nagymacska kollekciónkat, felavatunk egy India Házat, valamint megújul a park úthálózata is.
KONDOR BOGLÁRKA
2018/14