Lelki szemeimmel látom, hogy többen meglepődnek. Van, aki azt mormolja: nem fából vaskarika? Mások, a jelnyelv egyik ismert mozdulatsorát gyakorolják, tenyerüket homlokuk elé fordítva, vízszintesen lengetik. Értik ugye: süsü, lökött, habarodott.
Jómagam úgy vélem, nem így van. Talán nem tudják, hogy a mai vasfüggöny nem fémből van, hanem irigységből, féltékenységből, gyűlöletből. A régi pedig? Mindjárt elmondom.
Ha a korai neolitikum, a Körös-kultúra (mintegy 8000 évvel ezelőtt) leleteit térképre vetítjük, mai tudásunk szerint a Balaton vonalát meghosszabbító, nagyjából Berettyóújfalu irányába tartó vonalat konstatálhatunk. Miért nem mentek tovább? Talán azért, mert ez a vonal egy olyan határt jelez, melytől északra más volt a klíma, eltérő volt a növényzet olyannyira, hogy nem vonultak tovább az új telepesek. Sümegi Pál professzor és tanítványai igazolták ezt a feltevést. Ettől azért nem állt le a történelem kereke, és talán a Felső-Tisza-vidékén született egy új, nagy kultúra, a vonaldíszes edények kultúrája. Képzeljünk el egy széles övet Európa derekán, mely Hollandiától Moldováig húzódik.
A vonaldíszes kerámia kultúrája úgy 7500 évvel ezelőtt alakult ki. Mondhatnánk, hogy apja paraszti, anyja vadászközösségi életformát folytatott, mindenesetre nemcsak hullámvonalas díszű kerámiája, hanem gazdasága is eltér elődjétől.
Fő háziállataik már nem a kiskérődzők (juh, kecske), hanem a szarvasmarha és a sertés. Már nem egyhelyiséges házakban laktak, hanem hosszú, több osztású építményekben, melyek hossza gyakran elérte az 50 métert. Ez talán a társadalom másféleségét jelzi.
Az idolok már nem köpcös asszonyt ábrázoltak, hanem arcukat háromszögű álarc mögé rejtő Isteneket.
Úgy tudom, hogy embertani képük is eltért déli szomszédjaikétól. Más alakjuk, más fizimiskájuk volt.
Pár száz év alatt belakták a Dunántúlt, majd az Alföld jelentős részét is. Közben különös változás történt, a korábbi sok száz kilométernyi területet elfoglaló kultúrák kisebb egységekre bomlottak. Magam ezt az időszakot a mozaikkultúrák korának nevezem. A felbomlás okát nem tudjuk, valószínűleg gazdaságiak voltak. A felszínen is megfigyelhető települések száma csökkent. Lehetséges, hogy friss művelési ismereteik birtokában nem kellett gyakran új irtásokat létrehozniuk, hosszabb ideig maradt meg a vetőterület termékenysége.
E korszak kutatásának egyik hazai különlegessége, hogy Torma Zsófia, a világ első régésznője (1832-1899) a Hunyad megyei Tordoson elsőként tárta fel a később többféle néven elhíresült középső neolit korú Tordos-kultúrát (mintegy 7000 évvel ezelőtt). Kapcsolatot tartott korának vezető tudósaival, s híres múzeumaival.
Úgy vélem, nem szükséges itt a tízen-húszon, egymással rokon mozaikkultúrát, csoportot felsorolni, az a gyanúm, hogy még a diplomás régészek egy része is belegabalyodna. Példa erre egy Nagytétényben feltárt középső neolit sír, melyben négy egykorú kultúra (csoport?) edényét is megtalálták. Most légy okos Domokos!
Még annyit kell hozzátennem, hogy a fentebb vázolt gazdasági-társadalmi (a vadászó-gyűjtögető életformáról a földművelésre való áttérés) folyamat Európa-szerte lejátszódott. Az meg számomra természetesnek tűnik, minél távolabb vagyunk a termékeny félholdnak nevezett bölcsőtől, annál később leszünk óvodára, majd iskolára érettek.
Az Alföldet előbb érték el a mediterrán világ újdonságai, mint a Balti-tengert, vagy a Brit-szigeteket. Ezt az előnyt sikerült az itt éldegélő ősöknek kihasználni. Vasfüggöny bizony később is itt zárta be a kaput az újdonságok előtt egészen a XX. század végéig. Nem mi tehetünk róla, ahogy 8000 évvel ezelőtt is, az ős-Pesten esett a hó, ős-Szegeden meg sütött a nap.
Trogmayer Ottó
2014/15
