A Mars az ősidőktől kezdve foglalkoztatta az emberek fantáziáját. Istenséget láttak bele, képzeletben marslakókkal népesítették be – és, mióta az űrhajózás napirenden van, szeretnének ellátogatni oda. Az emberes űrutazás azonban olyan, mint a múltheti rovatunkban említett fúziós energia: már évtizedek óta mondogatják, hogy „majd pár évtized múlva” lesz esedékes.
Természetesen az idén 75 éves Élet és Tudomány is folyamatosan foglalkozik a témával. Bár az űrkorszak kezdetét 1957-től, a Szputnyik–1 fellövésétől szoktuk számolni, de ahogy a Mars, az űrutazás is már sokkal régebb óta foglalkoztatja az emberiséget (gondoljunk csak Verne híres regényének, az Utazás a Holdba sikerére, vagy Melies hasonló című filmjére). Ennek megfelelően már 1948-ban jelent meg az Élet és Tudományban cikk a bolygóközi, azon belül is a marsi utazásról, amelyet akkor öt-hat évtizeddel későbbre, a 2000-es évekre tettek. Igaz, mai szemmel nézve más szempontból is meglehetősen naiv írások ezek.
Mint ahogy bizonyos szempontból naivnak tekinthetők azok a fantasztikus regények és novellák is, amelyek szintén lapunkban jelentek meg – és amelyekben a bolygóközi utazás már a mindennapok része. A tudományos-fantasztikus írásokban sok olyan, az akkori kutatási eredményeknek megfelelő tény és ismeretanyag is van, amelyekből akkoriban – az űrkorszak beköszöntével – egyre többet és többet tudott meg az emberiség, és lapunkon keresztül olvasóink is.
Az első emberes űrrepülés után, de még a Holdra szállás előtt már jártak űreszközök a Marsnál – ahogy tudásunk bővült a vörös bolygóról, úgy került egyre „elérhetőbb” közelségbe az is, hogy egyszer meglátogassuk. Ez a reménykedés szól e sorokból is: „Az ember ebben az évtizedben lábát a Hold felszínére teszi, ebben az évszázadban elérheti a Marsot, és a következő évszázadokban bekalandozhatja az egész bolygórendszert.”
Az emberiséget annyira érdekli a bolygóközi utazás, hogy minden elért eredményt ennek fényében értékelt. Cikkeinkben rendszeresen szerepelt, hogy ennek vagy annak a kutatásnak a „majd a Marsra és más bolygókra való űrutazásnál lesz jelentősége”. Az űrállomások még a „sci-fi-kategóriába” tartoztak – de már úgy hivatkoztak rájuk, mint az első lépcsőre, ami megteremti a lehetőséget a Mars-utazásra. A mikrometeorokról vagy a napkitörésekről szóló kutatás bemutatásának fő szempontja az, hogy problémát jelenthet-e ez az űrhajósokra, ha hosszú távra, a Marsra utaznak. A Vörös Bolygó felszínének térképezése, légkörének kutatása már a ’60-as években elkezdődött, és az ismeretterjesztő írásokban (bár valószínűleg a kutatók fejében is) a fontos tudományos eredmények mind-mind annak előkészítését jelentették, hogy majd egyszer a Mars porában hagyhassa lábnyomát egy embertársunk. A marsi út adta az apropóját azoknak az ismeretterjesztő írásoknak is, amelyek a bolygóközi pályák fizikáját boncolgatták.
Egy másik érdekes vonatkozása, vissza-visszatérő eleme a Marssal, Mars-utazással kapcsolatos ismeretterjesztő írásoknak a marsi élet jelenléte. ’67-ben már pontosan tudták, hogy a légköri nyomás nagyságrenddel kisebb, mint a Földön, így a földihez hasonló élet nem lehetséges, de felvetették egyszerűbb élőlények jelenlétét. Ezt pedig még ma, öt évtizeddel később sem tudjuk cáfolni – sem bizonyítani.
Mint ahogy ma sem tudjuk azt sem, mikorra is számíthatunk a bolygó emberes meghódítására. Egyre több űreszköz működik, mozog, kutat jelenleg is a Marson és annak felszínén. Hihetetlen érdeklődés kíséri ezeket. Úgy tűnik, a Vörös Bolygó meghódítása az emberiség közös, nagy vágya. De konkrét dátumot, vagy akár évtizedet még ma is kockázatos lenne leírni. Bár Elon Musknak határozott elképzelései és tervei is elhangzottak már, a SpaceX bolygóközi utazásra is alkalmas űrhajója, a Starship még fejlesztési fázisban van. Nem tehetünk mást tehát mi sem, mint elődeink: figyeljük az űrkutatás, a tudomány híreit, és reménykedünk, hogy előbb-utóbb eljutunk fantáziánk titokzatos bolygójára, a vörös Marsra.
P. B.
2020/5
