A műanyag palackot a sárga kukába dobjuk, de ezen kívül még számtalan olyan csomagolóanyag létezik, amelyek egy része szelektíven gyűjthető, egyéb fajtáit viszont kifejezetten nem ajánlott a többi közé dobni. Ha nem tudja, miről ismerni fel közöttük az eltérést, de szeretné megfelelően elkülöníteni, illetve gyűjteni e hulladékokat, akkor most segítünk!
A megkülönböztetésben a jobb oldalon látható környezetvédelmi termékjelek lesznek iránymutatók. Ezek valójában olyan piktogramok, melyek az adott termék összetételének meghatározásával segítik az újrahasznosítás vagy az újrafeldolgozás folyamatát. Különböző termékcsoportokat jelölnek velük, akkumulátor, fém, papír, üveg és műanyag felosztásban. Minket most ez utóbbi érdekel, melyen belül hét típust különíthetünk el, közülük öt hazánkban a szelektív hulladékgyűjtőkbe dobható, míg kettő nem.
A világ műanyaggyártásának nagyobb részét kitevő polietilének (PE) közül talán az 01-es típusba sorolt polietilén-tereftalát (PET) a legismertebb, ebből készülnek az ásványvizes és üdítőspalackok, de különböző fröccsöntött eszközök és műszálak előállításához is alkalmazzák. A 02-es típus a nagy sűrűségű polietilének (PE-HD) csoportja, a háztartásban leggyakrabban a „keményebb”, mosószeres, tisztálkodási, illetve tisztítószeres flakonok formájában találkozhatunk velük, de szemetesvödrök, valamint vízvezetékek is készülnek belőlük. A 04-es típust a kis sűrűségű polietilének (PE-LD) képviselik, melyek „lágyabb” tulajdonságúak, így különféle fóliák, zacskók alakjában köszönnek vissza a boltok polcairól.
A következő, 05-ös típusú, még újrahasznosítható csoportot a magas hőtűrésű és kopásállóságú polipropilének (PP) jelentik, melyeket például járművek lökhárítóihoz is használnak, de leginkább tejtermékes (főként joghurtos) és margarinos dobozokként, különféle szószok (ketchup, majonéz, mustár stb.) flakonjaiként ismerhetjük. Hőszigetelő tulajdonságának köszönhetően a 06-os típusú polisztirol (PS) – ismertebb nevén a hungarocell – alkotja műanyag étel- és italtartó dobozainkat. Habár alapvetően újrahasznosíthatónak számítanak (még ha az nagyobb energia befektetésével is jár a többihez képest), Magyarországon nem helyezhetők a szelektív hulladékgyűjtőkbe. De nem csak ezek.
Az eddig nem emlegetett 03-as típusú, a háztartási használatban közismert, lágy és kemény változatban is alkalmazott polivinil-klorid (PVC), illetve a 07-es típusú egyéb, vagyis az előbbiekbe nem tartozó műanyagok csoportjai viszont nem gyűjthetők együtt az imént említett típusokkal (legalábbis hazánkban), mivel újra-hasznosításuk jóval körülményesebb a többi műanyagfajtánál. Előbbihez tartoznak az elektromos kábelek bevonatai, a különféle gépalkatrészek, lefolyó-, illetve locsolócsövek, padlóburkolatok, míg utóbbikoz a polikarbonátok, melyekből például CD- és DVD-lemezek készülnek.
Létezik még egy „extra” típus is, a nyelvtörőnek is beillő akrilnitril-butadién-sztirol (ABS), melynek felhasználása az 01-es típushoz hasonlóan ugyancsak sokrétű. Használják az autóiparban (műszerfal burkolata), a háztartási (hűtőszekrény belső része) és elektronikai berendezésekben (számítógépek, televíziók, mobiltelefonok külső borítása), de még a kedvelt építőjáték, a LEGO kockái is ebből készülnek, nem beszélve a 3D-nyomtatás alapanyagáról.
Ha tehát az Olvasónk e cikk után netán a műanyag hulladékok szelektív gyűjtésére adná a fejét, vagy eleve úgy indulna el vásárolni, hogy figyeli a termékcsomagolást a bemutatott piktogramok után kutatva, rövid útmutatónk alapján már talán könnyebben felismeri, milyen típussal is áll szemben, és annak megfelelően dönt.
Szoucsek Ádám
2022/29
